Tavaly világossá vált, hogy Románia és Bulgária mellett Horvátország is rövid időn belül tagja lehet az Európai Uniónak. A kontinens parlamentjei egymás után ratifikálják a román és a bolgár csatlakozási szerződéseket - a magyar parlament ezt az elsők között tette meg -, Horvátországgal pedig a hágai törvényszékkel való együttműködése megkezdése után elindultak a csatlakozási tárgyalások. Amennyiben nagyobb probléma nem merül fel, Bulgária és Románia 2007. január elsején - vagy legkésőbb 2008-ban -, Horvátország pedig egy évvel később az unió teljes jogú tagja lesz.
Felmentések sokasága
A bővítés legújabb köre a 2004-esnél ugyan kisebb változást okoz a jelenleg 25 tagú közösségnek, ám a tíz csatlakozóhoz képest az új belépők meglehetősen elmaradott országnak tekinthetők.
Romániát, miként Bulgáriát is, elmaradott gazdaság, nehézkes közigazgatás és virágzó korrupció jellemzi, a kisebbségek helyzete és a környezetvédelem gyenge teljesítménye pedig minden uniós országjelentésben kemény kritikákat kap. A kilencvenes évek lassú reformokkal, hatalmas munkanélküliséggel, komoly inflációval teltek el, ám a balkáni országok kormányzatai végül nekiláttak az átalakításnak. A megszorító intézkedéseknek és a strukturális átalakításoknak köszönhetően Bulgária stabil valutát teremtett, a korábbi évek óriási hiányait pedig felváltotta a költségvetési többlet. Romániában, a bolgárnál ugyan lassabban, de elindult az átalakulás.
Idén a kormányoknak a közösségi jog átvétele után a joganyag tényleges végrehajtására kell koncentrálniuk. Az elmaradottságra jellemző azonban, hogy mindkét állam elég sok témakörben kért és kapott átmeneti felmentést az uniós előírások teljesítése alól, főleg az állam befolyása, a környezetvédelem, valamint a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása terén.
Megfigyelők szerint a bolgár csatlakozás könnyebb, míg a 22 milliós Románia beilleszkedése nehezebb lesz. Mindenesetre Brüsszel óvatos: a belépés feltételeinek nem teljesülése esetén a csatlakozási szerződés végzáradéka szerint egy évet csúszhat Románia és Bulgária tagsága.
Majd később
Az ötmilliós, kelet-európai összehasonlításban fejlettnek számító Horvátország csatlakozása elől 2005 őszén az utolsó politikai akadály is elhárult: a háborús bűnökkel vádolt - hazájában nemzeti hős - Gotovina tábornok jelenleg Hágában várja tárgyalását, így a zágrábi kabinet teljes erővel koncentrálhat a gazdasági, intézményi reformokra, valamint a közösségi joganyag átvételére.
Horvátországnak - szemben Romániával és Bulgáriával - a brüsszeli kritikák szerint még meglehetősen sok területen kell változtatnia. Déli szomszédunk ugyan jól áll az áruk szabad mozgása, a közbeszerzés vagy az információs társadalom területén, ám meglehetősen sok feladat vár rá a versenypolitika, az állami befolyás, a mezőgazdaság, a fogyasztóvédelem vagy a privatizáció terén.
Az optimista horvátok 2009-et jelölték meg a teljes jogú tagság megszerzésének dátumaként, a tárgyalásokat velük együtt megkezdett Törökországnak viszont - pedig Ankara 1972-ben jelezte először Brüsszelnek csatlakozási szándékát - még legalább nyolc-tíz évet kell várnia, míg az unió tagja lehet.
Magyar tőke is
Hasonlóan a Monarchia 19. századbeli gazdasági szerepvállalásához, napjainkban is erős az osztrák és a magyar jelenlét a Balkánon. A magyar vállalatok - különösen a budapesti tőzsdén is jegyzett nagyok - igen komoly szereplőkké váltak az elmúlt évek román és bolgár privatizációiban és beruházásaiban. A magyar tőkekivitelt a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete mintegy 6 milliárd dollárra (1200 milliárd forintra) becsüli, ami nem kevés: a Magyarországra a rendszerváltás óta érkezett tőke 10 százalékát teszi ki.
#page#
Magyarország aktívabb az új csatlakozóknál is, bár Lengyelország és Csehország hagyományos gazdasági érdekszférája nem ér el a Balkánig. Romániában elsősorban a német, a francia, az osztrák, az olasz és a ciprusi tőke a számottevő, míg Bulgáriában az előzőek mellett - a franciák kivételével - a belga és holland is erős.
Az elmúlt években elindult privatizációs folyamatok főszereplői ugyan a nagy külföldi - köztük magyar - vállalatok voltak, ám egyáltalán nem elhanyagolhatók a kisebb cégek jövőbeni lehetőségei sem a magyarnál kétszerte nagyobb román piacon. Ma az ingatlanpiac és építőipar, a turizmus és a kiskereskedelem is a leggyorsabban fejlődő román ágazatok közé tartozik. A turizmus számára különösen kedvező lehet a román - pontosabban az erdélyi - helyzet, hiszen a beutazók között a magyarok jelentik a legnagyobb csoportot, 30 százalékos részaránnyal.
Cégalapítási előnyök
Romániában 2006-ban - a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) becslései szerint - a magyar tőkeállomány elérheti a 2 milliárd eurót, ami több mint 5500 magyar tőkéjű vállalkozást jelent. A nagy cégek (OTP, Mol, Pannonplast) mellett kis- és középvállalatok is meghatározó szerepet vállalnak a román gazdasági életben, főleg a magyarok lakta területeken.
A tömeges megjelenés nem véletlen: az erdélyi városokban a magyar vállalkozások sokkal könnyebb helyzetben vannak, mint nyugat-európai versenytársaik. A magyar kormányzat is komoly pályázati rendszert hozott létre a határokon kívüli magyar gazdasági aktivitás erősítésére, ahogyan az ITDH is jelentős szerepet játszik a tanácsadásban: Bukarest mellett hat romániai városban működtet képviseleteket.
A magyar cégek számára - a nyelvismeret mellett - más előnyök is kínálkoznak: a hazainál alacsonyabb bérek, az olcsó szolgáltatások, és a cégalapítási költségek sem magasak. Egy kft. alapításához Magyarországon hárommilliós törzstőkére van szükség, Romániában 2000 lejre (körülbelül 300 ezer forintra), az alapítás eljárási költsége 100 ezer forint körüli összegből megúszható.
A hivatali ügyintézés - amit az Európai Unió is kifogásol - egyelőre meglehetősen nehézkes, a szabályozás sokszor félreérthető, legalábbis ezeket a problémákat jelezték a magyar vállalkozások az ITDH-nak. Így mindenképpen szükség van helyismerettel bíró könyvelőre és ügyvédi irodára, szerencsére ezek, hasonlóan más romániai szolgáltatásokhoz, szintén olcsóbbak a magyar társaiknál. A csatlakozással megnyugtatóbbá válhat a helyzet, hiszen a magyar - és az uniós - érdekérvényesítés is erősebb lesz.
Horvátország az elmúlt években a magyar turisták fő nyaralási célpontja lett: 2005-ben több mint félmillió magyar töltötte szabadságát az Adria partján, és ez nem kevés magyar céget vonz, többek között a turizmus erőteljes növekedése révén (is). Az ITDH és a zágrábi magyar nagykövetség adati szerint évente 3-4 ezer magyar cég keres lehetőségeket déli szomszédunknál, a magyar tulajdonú ingatlanok aránya több ezerre tehető.
A cégalapítás itt sem kerül sokba: a minimális tőke 20 ezer kuna (nagyjából 700 ezer forint), míg a cégbejegyzéshez kapcsolódó költségek 100 ezer forint körül mozognak, függően a tőke nagyságától és a tevékenységek számától. A cégalapításhoz nincs szükség ügyvédre sem. Igaz, az illetékes magyar hatóságokhoz folyamatosan érkeznek információk a nem túl baráti horvát ügyintézésről, a Világgazdasági Kutatóintézet tanulmánya szerint pedig a horvát hatóságok számos esetben változtattak a pályázati feltételeken vagy a privatizációs kiírásokon (az is előfordult, hogy a magánosítási eljárásban győztes pályázónak más céget ajánlottak fel megvételre), ám a helyzet lassan, de biztosan változik.
A befektetésösztönzés jelen van az adórendszerben is: nagyobb invesztíciók esetén kedvezményes - akár 0 százalékos - a nyereségadó kulcsa, a termelőeszköz apportja vámmentes, és a magas munkanélküliség elleni fellépés jegyében foglalkoztatási hozzájárulást is kaphat a külföldi befektető.
Teljes cikk a Piac és Profit áprilisi számában.
