A kutatás rámutat arra, hogy a budapestiek igazán hátrányos helyzetűnek a mozgássérülteket, a súlyos betegségben szenvedőket, a munkanélkülieket és leginkább a hajléktalanokat tartják. A fővárosiak szolidárisak az elesettekkel: szinte minden megkérdezett szokott adakozni valamilyen formában.
Szinte minden fővárosi, közel kilenctizedük (87%) vallott úgy, hogy szokott adakozni. A - saját megítélésük szerint - jó helyzetben lévő válaszadók körében magasabb adakozási kedvet figyelhetünk meg. Azok hatoda, akik nem szoktak adakozni, úgy vélik, hogy nagyon rossz helyzetben vannak. Ötödük pedig úgy érzi, hogy jó helyzetben van. A budapestiek közvetlenül a hajléktalanokat és a fiatalokat támogatják szívesen, míg intézményen keresztül a súlyos betegségben szenvedőket, a mozgássérülteket és a nagycsaládosokat. A pénzbeli adományok a leggyakoribbak, míg sokan természetbeni adományokkal, élelmiszerekkel, ruhákkal segítik a rászorulókat. A budapestiek adójuk 1 százalékát jobbára a betegek, a mozgássérültek és a nagycsaládosok javára adják, míg konkrét munkával (betegápolás, segítség a háztartásban stb.) elsősorban a nyugdíjasokat segítik.
Azon megkérdezettek 50 százaléka, akik közvetlenül pénzzel is támogatják a hajléktalanokat, havonta 1-3 alkalommal teszik ezt, míg negyedük ennél gyakrabban, negyedük ritkábban. Azok, akik inkább természetbeni adományt adnak, jellemzően félévente adakoznak, míg több mint negyedük ennél ritkábban. A természetbeni adományokkal segítő válaszadók közel harmada félévnél gyakrabban támogatja a hajléktalanokat, bár csupán 3 százalékuk vallott úgy, hogy heti rendszerességgel adakozik. A fővárosiak több mint kétötöde vallott úgy, hogy szokta vásárolni a hajléktalanok által árusított újságok valamelyikét, elsősorban az idős középkorúak, akik szociálisan érzékenyebbnek tekinthetők, valamint az érettségivel rendelkezők. A vásárlók harmada havonta, míg hatoda ennél is gyakrabban vesz ilyen újságot. A megkérdezettek több mint kétötöde nem fogadja el az újságot a pénzéért cserébe. A hajléktalanoknak való adakozás egyik kulcskérdése, hogy milyen tényezők alapján választják ki a budapestiek azt a hajléktalant, akit segítenek. A budapestiek számára - spontán módon adott válaszok alapján - a legfontosabb tényező a szimpátia, és az udvariasság, valamint fontosnak érzik, hogy olyan hajléktalant támogassanak, aki nem tűnik alkoholistának. A gyerekkel kéregetők inkább meghatják a budapestieket, mint a kutyával kéregetők, illetve van, aki előnyben részesíti az öregeket vagy éppen a nőket. Spontán módon a válaszadók közel tizede vallott úgy, hogy szívesebben támogatja azokat, akikről úgy gondolja, hogy tényleg nem képesek már dolgozni. A budapestiek háromötöde szívesebben ad, ha közvetlenül gyalogosan szólítják meg (természetesen inkább azok számára fontos ez a tényező, akik gyakran közlekednek gyalogosan), ugyanakkor többnyire nem örülnek annak, ha metróban, buszmegállóban, vagy éppen az autóban ülve szólítják meg őket. E két utóbbi helyzet főként a menekülési lehetőség hiánya miatt zavarja a megkérdezetteket.
A budapestiek többsége szívesen venné, ha a hajléktalanok reintegrálódnának a társadalomba, ebben segítené is őket, tehát a válaszadók alapvetően pozitívan állnak az utcán élő emberekhez. Ugyanakkor elmondható, hogy a hajléktalanok "léte" sokakat zavar: az, hogy az aluljárókban alszanak, vagy a tömegközlekedési eszközökön, amikor "gátolják" az átlagembereket normális életvitelükben. A hajléktalanok támogatását a városlakók hasznosnak érzik - bár sokaknál elsősorban nem az utcán élők sorsának javítása a cél, inkább a hajléktalanok jelenségének felszámolása.
#page#
Míg a megkérdezettek kétharmada elismeri, hogy a hajléktalanoknak ugyanúgy joguk van használni minden közterületet, mint bárki másnak, sokan nem látják szívesen őket sem a belvárosban (a válaszadók közel harmada), sem a tömegközlekedési eszközökön (válaszadók ötöde). A budapestiek közel fele vélekedik úgy, hogy a hajléktalanokat ki kellene tiltani az aluljárókból, szemben azokkal, akik szerint télen meg kéne engedni, hogy a hajléktalanok a metróban aludhassanak (válaszadók ötöde). A fővárosi lakosság kétharmada egyenesen úgy véli, hogy kényszeríteni kellene a hajléktalanokat, hogy használják a hajléktalanszállókat és ne az utcán aludjanak. Elsősorban a nők és az idősebbek alkalmaznának kényszerítő eszközöket a hajléktalanok szállóba terelésére, vélhetően ők tartanak az utcán, aluljárókban élő emberektől.
A válaszadók mintegy kétharmada a munkáltatókat is szívesen támogatná abban az esetben, ha hajléktalanokat foglalkoztatnának. Az utcán élő emberek gyakran semmilyen, vagy nem piacképes végzettséggel rendelkeznek, ezért a budapestiek hasznosnak tartanának a részükre kialakított átképzési programokat is, amellyel szintén elősegíthetik a munkába állásukat.
Figyelemre méltó, hogy a budapestiek 61 százaléka egyetért azzal, hogy vidéki szociális bérlakásokat lehetne a hajléktalanok rendelkezésére bocsátani. A fővárosiak több mint a fele helyeselné, ha a hajléktalanok lakhatási támogatásban részesülnének.
