Egyelőre mindenki reménykedik abban, hogy az iraki háború rövid ideig tart, s hatása nem érződik majd számottevően a világ háborútól érintetlen részein. Pedig az USA-ban már jóval a háború kezdete előtt rég látott mélypontra süllyedt a fogyasztói bizalom, a feldolgozóipari menedzserindex, jelentősen visszaesett a kiskereskedelmi forgalom. Máris napirenden van a GDP várható növekedési ütemének módosítása, lefelé. A megrendelők óvatosak, kivárnak. A leghitelesebb szakértők sem tudnak egyelőre választ adni arra, hogy milyen hatást gyakorol az amerikai gazdaságra, ha elhúzódik az iraki háború. Hát még arra, hogy milyen hatása lesz a magyar gazdaságra, ránk az a háború, amely csak a kilométereket tekintve van messze tőlünk, ám globalizáció jellemezte világunkban közvetlen és azonnali a hatása életünk minden színterére.

Evidenciákat tudunk. Az amerikai légitársaságok bedőlésének trendje már 2001. szeptember 11-én kezdődött. Reménykedtek a 2003. évi fellendülésben. Az iraki háborúval azonban, úgy tűnik, minden reményük elszállt, ugyanúgy, mint az európai légitársaságoké. A háborús övezetbe, az ahhoz közeli országokba s amerre a bombázó repülők járnak, sem légi forgalom, sem turistaforgalom nincs. Rettegnek az utaztatással foglalkozó cégek. Útjaikat már meghirdették, a repülőgépeket, szállodákat lefoglalták. Imádkoznak, hogy még nyár előtt befejeződjék ez a rémálom. A háború olajárakra és az energiapiacra gyakorolt hatásáról már sokat tudunk. Az energia-, az üzemanyagárak és -mennyiségek bármilyen felborulása minden termelő ágazatot alapjaiban érint.

A gazdaság nemzeti és világszinten is egymásra épülő cégekből, termelésből, szolgáltatásból áll. A bajba jutottak magukkal rántják közvetlen beszállítóikat, azok pedig az övéiket. És így tovább. Ez a hálózatiasodott gazdaság lényege.

Egyes vélemények szerint a háború hatása a globalizációval jellemzett világunkban sokkal nagyobb és kiterjedtebb lesz, mint volt valaha, valamikor, hasonló háborús helyzetekben. Más vélemények szerint a hatás foka attól függ, meddig tart a háború, és mikor kezdődik meg az újjáépítés, a konszolidáció.

A magyar gazdaság most háború nélkül is nehéz időszakát éli. Makrogazdasági mutatóink már korábban is jelezték a stagnálást, a növekedési ütem visszaesését. A gazdaság szereplői már korábban jelezték a negatív folyamatokat. A háború következményeivel pedig minden józan embernek, üzletembernek inkább előbb, mint utóbb szembe kell néznie, számításba kell vennie azokat, készülnie kell rájuk.

Ehelyett állunk, és várunk mindannyian, hátha történnek még csodák, hátha holnap befejeződik ez a háború, hátha nem eszkalálódik, hátha békességben elrendeződik minden és mindenki, hátha összebékül muszlim a kereszténnyel, hátha megbocsátják egymásnak az emberek az ölést, a pusztítást. Hátha az újjáépítésben még jól is járhatunk.

De mindannyian érezzük, hogy a világ megváltozott. Lesz-e olyan szerencsénk, hogy minden úgy történjék, ahogyan a régi világunkban? Vagy valami nagyon másként van már most, és más következményekkel kell szembenéznünk, mint amit megszoktunk, megtanultunk.

Nem találjuk a megfelelő cselekvéseket, reakciókat? Ezért választjuk a puszta reménykedést, a tétlen várakozást?

A cikk teljes terjedelmében, a Piac és Profit körkérdéseivel a 2003. áprilisi számunkban!