Az Ernst & Young március 31-én egész napos konferenciát szervezett az EU Kutatás-Fejlesztés Keretprogramjának ismertetésére, amelyre meghívta a témában érintett két brüsszeli szakértőjét és néhány, K+F-es tapasztalatot szerzett hazai szakembert.
Czakó Borbála, az Ernst & Young magyarországi vezérigazgatója nyitóbeszédében elmondta: a konferencia megrendezésének célja a külföldi illetve hazai szakértők, a pályázók és a pályáztató intézmények közötti párbeszéd kialakítása volt. Czakó ismertette a kutatás-fejlesztés helyzetét az Európai Unióban és rávilágított arra, hogy mekkora kihívás elé állítjuk magunkat, azzal, hogy megpróbáljuk felvenni a versenyt Japánnal és az Egyesült Államokkal ezen a területen. Az Unió mindeddig nem tudta megállítani azt az "agyelszívási" folyamatot, amely kutatóit a tengerentúlra vonzotta, ezért - versenyképességének javítása érdekében - nagy hangsúlyt fektet az innovációs tevékenységek közösségi szintű támogatására, és minden előzőnél magasabb költségvetéssel támogatja a 2002-2006-os időszak pályázóit.
Ezeket a kiadások azonban tovább kell növelnie, hiszen az új tagállamok csatlakozása következtében a 2007-2013-as időszakban egyre nagyobb az igény a K+F forrásokra Európában.
A 6. Kutatás-Fejlesztési Keretprogram (EU6 K+F) a megfogalmazott célok elérése érdekében 19 milliárd eurós keretet határozott meg a jelenlegi projektek finanszírozására. A hetedik keretprogram Alessandro Fazio, az Ernst & Young brüsszeli kutatás-fejlesztési szakértője szerint ennél már várhatóan tovább megy. Meglátása szerint, még ha nem is biztosítja a Bizottság a csillagászati összegnek számító 72 milliárd eurót, amelyre javaslat érkezett az uniós szakpolitikusoktól, jó esély van arra, hogy a következő hét évre szánt keret elérheti a 47 milliárd eurót.
Ha másban nem, abban bízhatunk, hogy az unió teljesíti lisszaboni célkitűzéseit, amelyekben vállalja, hogy a K+F kiadások elérik a közösség GDP-jének 3 százalékát 2010-ig. Kérdéses, azonban hogy elegendő lesz-e ez a versenyben maradáshoz, mikor Kínában éves szinten 9,4 százalékkal nő az innovációs tevékenységekre szánt befektetések összege.
"A pénzt nem aktatáskában adják"
#page#
Az EU versenyhátrányát növelheti, hogy a K+F források nehezen hozzáférhetőek, hiszen a projektek előkészítése drága és időigényes folyamat, nem beszélve arról, hogy nagy szakértelmet igényel. Dr. Vass Ilona, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnökhelyettes szerint a hazai pályázók mindössze egy ötöde nyer a kiírt pályázatokon; a többiek fölöslegesen töltik az idejüket és a pénzüket a pályázatkészítéssel.
A pályázat megírása ráadásul csak az első, és nem is feltétlenül a legnehezebb lépés. "Míg a pályázás iránti érdeklődés és a beadott pályázatok száma hazánkban is magas, sokan elfelejtik, hogy a támogatás megnyerése még messze nem elég a sikerhez. A pénz lehívásához a hosszú fenntartási kötelezettségeket is vállalni kell, amely az igen gyorsan változó gazdasági és környezeti hatások mellett gyakran megnehezíti az intézmények és a vállalatok dolgát" - állítja Szakál László, az Ernst & Young partnere.
Megfelelő mennyiségű alaptőke nélkül nem is érdemes belekezdeni a pályázásba, hiszen az esetek többségében, az Unió csak egy részét finanszírozza a felállított költségvetésnek, és abból is csak meghatározott célokra folyósít pénzt.
A kedvezményezettek között az állami intézmények, az egyetemek és a kutatóintézetek szerencsésebben járnak, mint az üzleti szféra, hiszen az ő esetükben a támogatás maximális intenzitása jóval magasabb. A jövőre induló 7. keretprogramban például a szigorúan vett K+F-re szánt kiadásokból a közintézmények esetében maximum 75 százalékot, a vállalatoknál mindössze 50 százalékot finanszíroz az Unió.
Konzorciumi partnerek
Az uniós kutatás-fejlesztési projektekben való részvétel egyik alapfeltétele egy konzorcium felépítése, amely több intézményből, kutató központból vagy cégből áll. Az uniós szakemberek ebben a kérdésben felismerték, hogy a kis- és középvállalkozásoknak kulcsfontosságú szerepe lehet a projektek megvalósításában, ezért a jelenleg működő és a jövőbeli keretprogramokba igyekszenek őket bevonni. Az EU meghatározta továbbá, hogy a tematikus prioritások összköltségvetésének minimum 15%-át, azaz közel 1,7 milliárd eurót KKV-k számára kell biztosítani.
Ennek értelmében az olyan konzorcium, amelynek tagjai között nincsen egyetlen KKV sem, nem sok gyakorlati eséllyel pályázik támogatás elnyerésére. Minderre azért van szükség, mert az Unió belátta, csak a KKV-k aktív részvételével biztosítható a kutatási eredménynek hatékony beépülése a mindennapokba.
A hazai üzleti szférában elért sikerek azonban nem szükségszerűen a KKV-k bevonásához kapcsolódnak: A SEMOPS (Secure Mobile Payment Services) projekt koordinátora, Vilmos András, előadásában kifejezetten hangsúlyozta, hogy nem érhettek volna el számottevő sikert az unió IST (Information Society Technologies) pályázatán, ha nem vonnak be konzorciumi partnerként olyan nagy neveket, mint a Motorola, a Deloitte, a Raiffeisen, a Fraunhofer vagy a Vodafone. Elmondása szerint, nem garantált, hogy ezek a partnerek a projekt teljes ideje alatt a konzorciumban maradnak, azonban hosszabb távon még mindig helyettesíthetőek másokkal, akik el tudják látni a projekten belüli feladatokat.
#page#
A SEMOPS esetében nagy jelentősége volt a kezdeményezés nemzetközi jellegének. A fejlesztéseket követő tesztek is részben itthon a K&H Banknál, részben pedig külföldön, a görög Pireus banknál zajlottak.
A projekt most a május 19-én lezáruló eTEN pályázaton vesz részt, amely siker esetén, a kifejlesztett prototípusuk termékké válásának folyamatát segíti majd. Az Unió elvárja, hogy a projekt által kínált innovatív megoldások ne csak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is méressék meg magukat. Ehhez segítségképpen a projektek számára referenciaként szolgál az Unió és az eddig kialakított konzorciumi háttér. "Amellett, hogy ez nagy feladat, egyben óriási potenciált is jelent számunkra" - véli a projekt-koordinátora, aki szerint segítséget jelent majd számukra mindaz a tapasztalat is, amelyet felhalmoztak az IST pályázat előkészítésénél.
Lopás ellen szabadalom
A konferencia során kiderült, hogy a pályázók körében nagy a kezdeti bizalmatlanság a konzorciumi partnerek megválasztása kapcsán: azok a szervezetek, amelyek korábban nem működtek együtt, de a források megpályázásához konzorciumokba tömörülnének, gyakran tartanak attól, hogy ötleteiket nem tudják közösen megvalósítani. Rosszabb esetben attól félnek, hogy egy konzorciumi partner akár el is lophatja kutatási vívmányaikat. Különösen aggályos helyzet alakulhat ki akkor, ha egy aránylag kis szervezet, egy tőkeerős, komoly erőforrásokkal rendelkező nagyvállalatot szeretne bevonni partnerei közé. A szakemberek által javasolt megoldás ilyenkor a kutatási eredmények szabadalmaztatása, vagy egy ún. non-disclosure nyilatkozat kitöltetése a partnerrel, amely titoktartásra és a szervezet szellemi termékeinek korlátozott használatára kötelez. Szakál László, az Ernst & Young partnere szerint "a konzorciumi viszonyt úgy kell elképzelni, mint egy hagyományos üzleti viszonyt két fél között, azonban az uniós pályázatok esetében további garanciát jelent a kedvezményezettek számára, hogy nemcsak egymással szemben, de az Unióval szemben is kölcsönösen szerződéses kötelezettséget vállalnak".
"Miért legyek én tisztességes?"
A jogszerű magatartás, a tisztázott partneri viszonyok és a projektek átláthatósága alapvető elvárása az EU Bizottságának a K+F pályázatok esetében. A konferencia előadóinak egybehangzó véleménye, hogy a nagyszabású projekteknél a résztvevők alapvető érdeke, hogy beadványuk pontosan megfeleljen a pályázati kiírásnak, és hogy a bírálok világos képet alkothassanak a projekt szakaszainak időbeli megoszlásáról. Nagyon fontos az is, hogy áttekinthető legyen a konzorciumi partnerek feladatainak elkülöníthetősége, és hogy kifogástalan költségvetést adjanak be a pályázók, amelyben megfelelően indokoltak a felmerülő kiadások.
Tóth András, a Budapesti Műszaki Egyetem Gépgyártás-technológiai Tanszékének tudományos munkatársa szót ejtett az auditorok körülményességéről és merevségéről is a pénzügyi elszámolások kapcsán. Szerinte nem javasolt a hazánkban gyakran alkalmazott alvállalkozók szerepeltetése a projektekben, mert a Bizottság szigorúan ellenőrzi, hogy ezek semmilyen formában se vegyenek részt a kutatási és fejlesztési tevékenységekben. Az alvállalkozók által okozott esetleges pénzügyi károkért a Bizottság a felelősséget a pályázóra hárítja.
A Műegyetem számos sikeres robotikai projektjét koordináló szakembere azt is kiemelte, hogy érdemes figyelmet fordítani a teljes, fennakadásmentes együttműködésre a pályáztató szervekkel. Ügyelni kell a leadási határidőkre és a fölösleges hibák, hiányosságok elkerülésére, amelyeknek kötelező rendezése akár végzetes időbeli csúszást is eredményezhet.
