„Az is segítségnyújtás, ha valaki képes egyfajta irányító szerepet felvenni, és mozgósítja a környezetét az áldozat védelmében” – mondja az önvédelmi oktató.

Ez azért is fontos, mert veszélyhelyzetben sokan lefagynak vagy arra várnak, hogy majd valaki más intézkedik. Egy határozott felszólítás – például, hogy „Ön hívja a 112-t!”, „Ön szóljon a sofőrnek!” – konkrét feladatot ad, és több embert vonhat be a segítségnyújtásba.

A veszély felismerése szintén tanulható. Az önvédelmi képzés során idővel olyan részletekre is figyelni kezd az ember, amelyek korábban talán fel sem tűntek volna: a másik fél kezére, mozdulataira, gesztusaira, ruházatára vagy arra, látható-e nála valamilyen eszköz. Egy nadrág zsebére rögzített kés klipsze például olyan információ lehet, ami alapvetően megváltoztatja a helyzet megítélését. Ilyenkor a legfontosabb szabály, hogy kerüljünk tőle minél távolabbra.

Ne fordítsd el a fejed, de segíts úgy, hogy közben biztonságban maradj!

A debreceni eset után könnyű lenne azt a következtetést levonni, hogy a legbiztonságosabb tanács, amit a gyerekünknek adhatunk, az, hogy soha ne avatkozzon közbe. Csakhogy ezzel éppen azt az értéket veszítenénk el, amit korábban megpróbáltunk átadni neki, vagyis azt, hogy felelősek vagyunk egymásért. Kovács Ildikó szerint ezért nem azt kell megtanítani a fiataloknak, hogy fordítsák el a fejüket, ha valaki bajban van, hanem azt, hogyan tudnak úgy segíteni, hogy közben saját magukat se sodorják veszélybe.