A Tropical Disease Initiative kezdeményezés célja egy interneten keresztül működő tudósközösség létrehozása trópusi betegségek elleni orvosságok fejlesztésére, melynek kutatási eredményeit licencdíjak nélkül osztaná meg az iparral – adta hírül a InfoPark Rt. innovációs hírlevele a The Economist nyomán.

A program elindítói arra számítanak, hogy a munkamegosztás kezdetben nem a laboratóriumi, hanem számítógéppel modellezett környezetekben végzett vizsgálatokra fog kiterjedni. Míg a bioinformatikai szoftverek forráskódjának és a prekompetitív kutatási adatoknak az ingyenes megosztása eddig sem volt idegen a természettudományoktól, a projekt újdonsága abban áll, hogy az együttműködés az információcserén kívül a kutatási munkálatokra is kiterjedne. A kutatási eredmények nyilvánossá tétele nem teljesen a nyílt forráskódú szoftverfejlesztés mintáját követné, mivel az feltételekhez köti az eredmények felhasználását. Az elméletben kidolgozott orvosságok laboratóriumi kifejlesztőjéről pályázati úton döntenének, és a termék felhasználására teljesen szabad kezet kapna az ipar, ami a saját kutatási kapacitással nem rendelkező, független, ún. generikus gyógyszergyártóknak fog kedvezni. A koncepció kidolgozói ettől azt remélik, hogy az orvosságok ezen kategóriájára szoruló csoportokhoz így a lehető legalacsonyabb áron fognak eljutni a készítmények.

Az elképzelés annyiban jelent előrelépést, hogy jelentős ösztönzést ad az olyan kutatásoknak is, melyek kis gazdasági megtérülésük miatt a nagy, kereskedelmi szemléletű gyógyszerfejlesztőktől kevés figyelmet kapnak. Az egyik ilyen terület a már lejárt szabadalmú termékek újra bevezetése, eredeti funkciójuk mellett új problémák kezelésére. A leggyakrabban idézett ide vonatkozó példa szerint, ha az aszpirinről kiderülne, hogy alkalmas a rák kezelésére, egyetlen nagyvállalat sem venné a fáradtságot, hogy ezt bebizonyítsa, mivel a hatóanyagot már nem tudná szabadalmaztatni. A másik problémát az olyan orvosságok jelentik, melyeknek a fejlesztése nem nyereséges, mert a termék célcsoportja egy szűk vagy csak korlátozottan fizetőképes réteg. A fejlett országokban viszonylag keveseket érintő, de drámaian fontos feladat a Parkinson-kór és a Huntinton-betegség kezelése, a trópusi országokban pedig tömeges gondot jelent a malária, de a nagy fejlesztők nem sok megtérülést látnak egyik területben sem.



A jelentés készítői szerint az olyan állami intézkedések mellett, mint az Egyesült Államokban a ritka betegségek elleni gyógyszerek fejlesztését támogató Orphan Drug Act törvény, szükség van a tudóstársadalom önkéntes szerepvállalására is. Ahogy a számítógépes programfejlesztők nyílt forráskód mozgalma bebizonyította, különösen a szakmai ambícióktól fűtött végzős hallgatók és pályakezdő kutatók csoportjaitól lehet arra számítani, hogy érdeklődést mutatnak majd az önkéntes tevékenység iránt, szakmai ismereteik és hírnevük megalapozása érdekében. A konferencián ismertetett programhoz hasonló kezdeményezést szorgalmaz a Yale Egyetem egyik jogászprofesszora is, aki szeretné, ha a gyógyszerfejlesztés non-profit fázisa egészen a laboratóriumi és állatkísérletek szakaszáig tolódna ki.



A Tropical Disease Initiative-hez hasonlóan nagyszabású, nemzetközileg kivitelezett kutatómunka keretében történt az emberi génkészlet teljes feltérképezése, a Human Genome Project is, melynek eredményeit szintén szabad felhasználásra bocsátották a kutatók. Míg azonban a Human Genome megszervezése mögött nemzeti kormányok álltak, az új kezdeményezés remélhetőleg arra fog példát szolgáltatni, hogy a biotechnológiai szakma is képes alulról felfelé irányuló tevékenységek elindítására. A folyamat első lépéseihez azonban a szakmai csoport kormányzati támogatásokra számít.



Az elgondolás kritikusai leginkább azt hangoztatják, hogy a nyílt forráskód analógiája csak korlátozottan alkalmazható a gyógyszerfejlesztés kapcsán. Az informatika esetében a piacra lépési korlát sokkal alacsonyabb, mint a gyógyszeriparban, ahol a fejlesztés évekig is elhúzódik, és nem csak elkötelezettséget követel meg, hanem egy jelentős laboratóriumi infrastruktúra meglétét is. A szellemi jogvédelem tekintetében is eltérő szabályok vonatkoznak a két területre: a szoftvert megírásától automatikusan szerzői jog védi, míg a biomechanikai felfedezéseket csak költséges eljárással lehet szabadalmaztatni. Mások szerint épp emiatt várható, hogy a gyógyszerfejlesztők eltekintenek majd a szoftveriparban alkalmazott, nyílt forráskódú fejlesztések felhasználását korlátozó eszközöktől.