Ennek a problémának a megoldása érdekében hozta az Országgyűlés az 1999. évi XLII. törvényt a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól, amely kimondja, hogy közforgalmú intézményekben, munkahelyeken, tömegközlekedési eszközökön stb. az illetékesek kötelesek a nem dohányzó személyek számára füstmentes területet biztosítani.

Ez azonban sok esetben nem teljesíthető maradéktalanul, hiszen például egy étteremben egy társaság nem fog két külön teremben ebédelni csak azért, mert a csoport egyik fele dohányzik. A törvény értelmében azonban csak akkor lehet egy légtérben a dohányzó és a nemdohányzó hely, ha az elkülönítés megfelelő légtechnikai berendezés alkalmazásával megoldható, vagy ha a dohányzó rész légtere a helység egyéb részeitől elkülöníthető.

Egyébként is beszerelték volna

Mint ahogy azt Bence Ferenc, a belvárosi Oxygen bár és étterem tulajdonosa elmondta, a törvény betartása nem okozott különösebb problémát számára, hiszen az étteremben jól elkülöníthetően lett kialakítva a bárrész, amelyben engedélyezett a dohányzás és az étteremként funkcionáló helységek, amelyekben tilos a dohányzás. Az étterem tulajdonosa szerint a mintegy tízmillió forint értékű légtisztító berendezést sem elsősorban a törvény miatt szerelték be, hanem az étterem pince jellege miatt volt erre szükség.

Bence Ferenc nem lát különösebb változást a bevételben vagy forgalomban a törvény hatására, véleménye szerint azokat elsősorban a szolgáltatás színvonala dönti el. Ugyanakkor elmondta, egy nemdohányzó vendég egy füstös helyre valószínűleg sosem térne be, vagy ha be is tér, nem lesznek jó tapasztalatai, ami mindenképpen kedvezőtlen az étterem jó hírnevére nézve. Meglátása szerint egy jó étteremnek alapvető érdeke, hogy megoldja ezt a problémát, ha számára a vevő megelégedettsége a legfontosabb.

#page#

Hasonló véleményének adott hangot Juhász Ákos, a Trattoria Venezia olasz étterem tulajdonosa is. Náluk a törvény betartása igen egyszerű volt, hiszen már azelőtt is fenntartott egy elkülönített helységet a nemdohányzók számára. Elmondása alapján a légtisztító berendezést is inkább színvonalemelés végett szereltették be, mintsem a törvény miatt. Azt csupán technikai jellegű ok miatt kellett szem előtt tartania, hogy a két helység közé egy légfüggöny kerüljön. Juhász Ákos úgy gondolja, a vendégek örülnek ennek a törvénynek, hiszen sok esetben már a telefonos asztalfoglaláskor jelzik, hogy igény van a nemdohányzó részre. Szerinte e törvény betartása elsősorban a kisebb éttermeknek és bároknak okozhatott problémát, az olyanoknak, amelyek mindössze egy helységből állnak. Meglátása szerint az ilyeneknek az egyszerűbb út az, ha az egész helységet nemdohányzóvá nyilváníttatják, vagy egy kis dohányzó sarkot alakítanak ki.

A forgalom nem változott

Egy belvárosi egylégterű étterem magát megnevezni nem kívánó tulajdonosa elmondta, számukra a törvény betartása igen nehéz lett volna, hiszen az elkülönítés nem volt megoldható a hely szűke miatt, a légszűrő berendezés pedig aránytalanul nagy terhet rótt volna rájuk. Végül a nemdohányzó helységgé nyilvánítás mellett döntött, úgy gondolkodva, hogy aki eszik, az általában nem dohányzik. Ő úgy érzi, a forgalom egy kicsit növekedett a szabályozás óta, hiszen általában mind a négy asztala tele van vendéggel, a dohányosok pedig legalább hamarabb távoznak, átadva helyüket a következő vendégeknek.