Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 2004. június 13-18. között São Paulo-ban (Brazília) tartotta XI. ülésszakát. A rendezvény fő célja az volt, hogy áttekintse a fejlődő országok felzárkózási folyamatának állását és aktuális problémáit. A konferencia alapkérdése, hogy a létrehozásának 40. évfordulóját ünneplő szervezet a jövőben hogyan tud a legmegfelelőbben alkalmazkodni a világgazdasági folyamatokhoz, különösen az ENSZ kevésbé fejlett tagországai között az elmúlt évtizedekben végbement jelentős differenciálódáshoz. A rendezvénynek különös jelentőseget adott, hogy a napirendre került témák egy része megegyezik a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) folyamatban lévő multilaterális kereskedelmi tárgyalások (a Dohai Forduló) egyes kérdéseivel.



A rendezvényen Magyarországot képviselő delegáció első embere, Major István, a Külügyminisztérium Integrációs és Külgazdasági Államtitkárságának helyettes vezetője, 2004.június 16-án kért szót az általános vitában. A magyar hozzászólás elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi szervezeteknek, így az UNCTAD-nak is tükröznie kell az elmúlt évtizedekben a fejlődő országok között végbement jelentős differenciálódást és figyelmének középpontjába a legszegényebb, legsérülékenyebb országokat kell helyeznie. Ezek között különös figyelmet érdemelnek a piacgazdasági átmenet nehézségeivel küzdő nemzetek, amelyek támogatásához - tapasztalataink átadásával - magyar részről készek vagyunk segítséget adni. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Dohai Fordulójával kapcsolatban a magyar hozzászólás kiemelte: az EU konkrét javaslatokkal és engedményekkel már jelentősen hozzájárult a tárgyalások sikeréhez. Reményét fejezte ki, hogy a partnerek a közeljövőben készek hasonló rugalmasságot mutatni, megalapozva a tárgyalások érdemi előrevitelét és kiegyensúlyozott eredményekkel történő lezárását.

A magyar hozzászólás egyik fő eleme az volt, hogy az elmúlt 40 évben jelentősen eltérő nemzeti és regionális fejlődési tendenciák voltak megfigyelhetők a világon, amelyek eredményeként felerősödött az országok, köztük a fejlődő nemzetek közti differenciálódás. Egyes fejlődő országoknak sikerült közelíteniük, felzárkózniuk az iparosodott világhoz, mások marginalizálódása, gazdasági lemaradása azonban fokozódott. A nemzetközi szervezetek, így az UNCTAD tevékenységében ezeket a változásokat figyelembe kell venni és a nemzetközi segítséget szükséges a legelmaradottabb, legsérülékenyebb országokra koncentrálni.

A WTO-ban folyamatban levő multilaterális kereskedelmi tárgyalások sikerre vitele a nemzetközi közösség közös érdeke, mivel a Dohai Forduló kiegyensúlyozott eredményekkel való lezárása minden ország számára fejlődési lehetőségeket kínál majd. Az EU konkrét javaslatokkal és engedményekkel már jelentősen hozzájárult a tárgyalások sikeréhez. Remélhetően a partnerországok hasonló pragmatizmust, rugalmasságot és konstruktivitás mutatnak majd, amely megalapozhatja a tárgyalások mielőbbi, jelentős előmozdítását.

A nemzetközi tárgyalások eredményeként kialakuló egyezmények bizonyos mértékben óhatatlanul korlátozzák a nemzeti szuverenitást. Ugyanakkor előnyöket is adnak a szerződő feleknek az általánosan alkalmazandó egységes vagy differenciált multilaterális szabályok, illetve piacrajutási lehetőségek formájában. Egyúttal a megfelelő szabadságot szükséges megőrizni a fejlesztési politikák alakítására minden ország, különösen a legelmaradottabbak számára. Ez a szabadság a létrehozott nemzetközi szerződésekben azonban nem lehet korlátlan vagy olyan mértékű, amely alapvetően aláásná a nemzetközi szabályok által biztosított előnyöket. Magyarország érdekelt olyan világos, kiszámítható és kiegyensúlyozott nemzetközi szabályok megalkotásában és fenntartásában, amelyek minden szerződő fél számára tényleges fejlettségi szintjükkel összhangban álló, világos jogokat és kötelezettségeket teremtenek.

Az UNCTAD-nak az ENSZ reformja keretében alkalmazkodnia kell a megváltozott nemzetközi környezethez és az egyéb nemzetközi szervezetek - IMF, Világbank és WTO – tevékenységéhez igazodó, azokat kiegészítő feladatokat kell ellátnia. Szükséges, hogy e feladatok három fő pillérét továbbra is a nemzetközi kereskedelmi és fejlődési folyamatok elemzése; a kormányközi párbeszéd és a technikai segítségnyújtás képezze.

Szükséges – szerepel hazánk deklarált álláspontjában, hogy minden iparosodott ország és fejlettebb fejlődő nemzet biztosítson vám- és mennyiségi korlátozásoktól mentes piacrajutási lehetőséget a legkevésbé fejlett országok termékei számára. A fejlődő országok egymás közti kereskedelme jelentős kihasználatlan potenciált rejt. Számos elemzés szerint a fejlődő országok számára a liberalizációból származó előnyök jelentős része a többi fejlődő országban fenntartott kereskedelmi korlátok lebontásából eredhet. Ezt a folyamatban levő WTO tárgyalásokon nem szabad figyelmen kívül hagyni.