Jól döntött Czeizel Endre, az ismert genetikus, amikor nem bízta másra ennek a könyvnek (Galenus Kiadó) a megírását. A Czeizel-ügy abszurditásának a megértéséhez szükség volt arra, hogy ő maga vegye számba életét, és ezen belül az elmúlt hét és fél évet.
Magam e könyv elolvasása előtt is meg voltam győződve arról, hogy ha vétett is a jogszabályok ellen Czeizel doktor, amikor az egyébként abortuszra ítélt magzatok örökbefogadását segítette elő, nem szándékosan tette, és a segíteni akarás vezérelte. E könyv – és benne az üggyel kapcsolatos iratok, levelezések, bírósági határozatok – elolvasása után azonban már azt is tudom, hogy ő maga még csak nem is szegett meg jogszabályokat. Emlékeztetőül: az első fokú bíróság bűnösnek találta, majd másodfokon a legfontosabb vádak alól felmentették, és néhány részletkérdésben marasztalták el úgy, hogy pénzbírságot kellett fizetnie.

Czeizel Endre munkássága a magzatvédelem területén világhírű. Magyarországon híres emberré, ahogy azt ő maga is leírja könyvében, a televízió és a média tette. Illetve szerintem ő maga, amikor érthetően, élvezetesen volt képes az egyszerű embereknek az egyébként oly titokzatos kérdésekről beszélni, mint például a születés és a genetika. Kivételesen jó előadó. Emiatt az orvosi szakma egy része kóklernek bélyegezte, a betegek és a családtervező fiatalok azonban messzemenően megbíztak benne. Sőt, amikor már mindenki másban csalódtak, benne még akkor is megbíztak.

Hét és fél éve kezdődött a Czeizel-ügy. A rendőrség, az ügyészség és a média nagy része – sajnos korántsem csak a bulvársajtó – már az elején úgy tálalta, hogy Czeizel doktor anyagi haszonszerzésből közvetített ki külföldre szülés előtt álló nőket, hogy ott adják örökbe újszülöttjüket. Holott az eljárás során viszonylag hamar kiderült, hogy anyagi haszonszerzésről szó se volt, mégse helyesbített senki. S hogy miről igen? Nos, olvassák el a könyvben, mert én csak úgy tudom összefoglalni, hogy Czeizel Endre tudatos tönkretételéről szólt ez a történet. De fogalmam sincs, hogy akik ebben közreműködtek, miért tették ezt! Azok, akik megvádolták – köztük egy valóban haszonszerzés miatt gyereket vállaló házaspár - végül maguk is vádlottak lettek. Ez azonban nem enyhítheti annak az embernek a lelki fájdalmát, aki, ha a fenyegetések ellenére börtönbe nem is került, de az ellene folyó eljárás miatt többek között nem vehette át személyesen a neki ítélt igen jelentős nemzetközi elismerést, a Kennedy-díjat. Aki csalódott egy sor ismerősében, munkatársaiban. És aki e most megjelent kötet írásakor is önmagában keresi a hibát, kijelentve, hogy nem bizonyult jó vezetőnek, mert túlságosan nagy önállóságot hagyott a többieknek. Ez tényleg baj lenne, és nem azok az elmarasztalhatók, akik visszaéltek a bizalmával és a nevével?! (Amúgy számomra a munkatársainak a bűnössége sem egyértelmű, sőt!)

Én magam 1994-ben, még a botrány kirobbanása előtt találkoztam személyesen Czeizel Endrével, amikor egy azóta már megszűnt, rövid életű lap számára készítettem vele interjút. Rendkívül barátságos volt, szinte nyomdakészen fogalmazott, és néhány perc alatt olyan légkör alakult ki, hogy bár előzetesen megtiltottam magamnak, feltettem neki egy gyerekkori betegségemmel kapcsolatos kérdésemet. S amire több mint huszonöt évig addig senkitől sem kaptam választ, bár nagyon sok orvosnál jártam. Ő tudta a megoldást, és ezzel (remélem, hogy a következő huszonöt évre) tökéletesen megnyugtatott. Mindezt azért írom le, hogy ne tagadjam: elfogult vagyok Czeizel Endrével kapcsolatban. Nagyon felháborított, ami vele történt, és nem tudtam indulatok nélkül olvasni sem a megjelent újságcikkeket, sem a könyvet. Ez utóbbit mindenkinek ajánlom azonban figyelmébe, akár ismeri és kedveli a genetikus professzort, akár nem. Ez a könyv ugyanis nagyon sok általános, korunkra jellemző tanulságot hordoz, egyrészt a közigazgatás és a tudomány világáról, másrészt az igazságszolgáltatásról.

Ön mit gondol?