A viharkároknak mintegy 10-12 százalékát okozzák fakidőlések, ágtörések. Ha a károsodott gépkocsi rendelkezik cascóval, egyszerű a helyzet: a casco térít, majd az illetékes biztosító a károsulttal együttműködve, a körülmények megismerését követően megvizsgálja, hogy terheli-e a fa tulajdonosát bármilyen kártérítési felelősség. Ha saját fa dől az autóra, a casco viharkár címén szintén megtéríti a keletkezett kárt.
„Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a kártérítési felelősséget könnyű megállapítani. Casco híján attól követelhetünk kártérítést, akinek a telkén állt a fa. Ezt jobb esetben a károkozó ingatlan tulajdonosi felelősségbiztosításának terhére tehetjük meg (ilyen biztosítás ma már sok lakásbiztosítás részét képezi). Ilyen felelősségbiztosítás híján azonban csakis a polgári jog alapján lehet eljárni, ha kártérítésre tartunk igényt” – magyarázza Maják Viktor, az UNION kommunikációs igazgatója. (Az agráriumban júliusban egymilliárdot vert el a jég.)
A kárigény jogossága azonban korántsem egyértelmű. Ilyen esetekben két tényezőt vizsgálnak: egyrészt azt, hogy a fa kezeléséért felelős személy vagy szervezet (közterület esetében legtöbbször az önkormányzat) a fát illetően a megfelelő és szükséges gondossággal járt-e el. Másrészt pedig a fakidőlést vagy ágtörést okozó vihar során fellépő szél erősségének a mértékét.
Ha a fa bizonyíthatóan beteg, korhadt volt, és a tulajdonosa vagy kezelője nem ápolta megfelelően, akkor fennáll a kártérítési kötelezettség. Az ilyen esetek azonban ritkán egyértelműek, így a szakértők is gyakran megosztott felelősséget állapítanak meg.
„Amennyiben azonban a fa egészséges, a viharban pedig a szél sebessége 54 km/órát meghaladó volt, vis maior helyzet áll fenn, vagyis a kárért senki nem felelős – hívja fel a figyelmet Maják Viktor. – Ilyen esetben kizárólag a casco-biztosításra számíthatunk.” Közterületen bekövetkező fakidőlés esetén sokszor igen nehéz behajtani a jogos kárt is az önkormányzattól vagy a közút kezelőjétől. Ilyenkor legtöbbször hosszadalmas szakértői vizsgálatokra számíthatunk, megegyezés hiányában pedig csak a polgári peres út marad.
Hogyan tudunk körültekintően eljárni?
Megelőzés:
Vihar előtt próbáljuk az autót biztonságos helyre állítani. A fa alatti parkolás nem számít ugyan gondatlanságnak (gyakran a jégverés ellen is védelmet nyújt egy nagyobb lombkorona), de ha tehetjük, lehetőleg inkább fedett helyre húzódjunk az autóval.
Ha a saját kertben fa alatt parkolunk, folyamatosan ellenőrizzük a fa állapotát, szükség esetén ne sajnáljuk a beteg részeket levágni róla, esetleg időben gondoskodjunk az egész növény kivágásáról is.
Ha a kertből vastagabb faág lóg ki, számoljunk a felelősségi kérdésekkel: ingatlanbiztosításunkat felelősségbiztosítással is egészítsük ki.
Kárrendezés:
A fáról, az autóról és a területről készítsünk megfelelő fényképeket, amelyek egy későbbi bizonyítási eljárás során hasznos segítséget jelenthetnek.
Közterületi kár esetén ne csupán a biztosítónkat értesítsük amilyen hamar az lehetséges, hanem a terület kezelésében illetékes szervezetet is.
Bár az autót mielőbb szeretnénk helyreállítva használni, a javítást csak akkor rendeljük meg, ha arra a biztosítónktól az ilyenkor elengedhetetlen kárszemlét követően engedélyt kaptunk. A kárszemle előtt csakis a további károk megelőzése érdekében változtathatunk az autó állapotán. Ellenkező esetben a biztosító mentesülhet a kártérítés alól.
„Összefoglalva elmondható, hogy jelentősen nagyobb védelemre, valamint jóval gyorsabb és kényelmesebb ügyintézésre számíthat az az autótulajdonos, aki viharkárát casco-biztosítással tudja rendezni. Egyrészt (az elvárható gondosságon felül) nem kell felelősségi kérdésekkel foglalkoznia, másrészt az ilyenkor járó kártérítéshez akkor is rövid időn belül hozzájut, ha valamelyik külső fél felelőssége megállapítható” – összegez az UNION kommunikációs igazgatója.
