A politikai döntéshozók végre felismerték, hogy a szociális feszültség előbbre való a nagyon is szükséges reformoknál és a finanszírozási igényeknél, mert közös táborba tereli a szavazókat. Látható, hogy az Európában tiltakozó csoportok közé már nemcsak a szakszervezetek és a közalkalmazottak tartoznak. A jelenség több országban is nemzeti üggyé vált. A fiatalok egy generációja már eddig is elveszett, és ennek súlyos következményei lesznek a termelékenység, az innováció és a tiszta életszemlélet szempontjából.
Mi következik most?
Ha a politikusok nem hajlandók meghallani, hogy minden „változásért” kiált, akkor a szavazók radikalizálódni fognak, és a szélsőbal vagy a szélsőjobb felé sodródnak. Ezért azon gondolkodunk, hogy a 2013. évi meghökkentő jóslataink közé felvegyük-e azt is, hogy Kelet-Európa komoly lépéseket tesz majd vissza a kommunizmus irányába, Dél-Európa pedig az autokratikusabb állami berendezkedés felé. A görög szavazók már szimpatizálnak az Arany Hajnal szervezetével, Olaszországban pedig a következő miniszterelnök az 5 Csillag Mozgalom egyik komikusa lehet, mégis érdemes odafigyelni, ki is Beppe Grillo, mert erre a névre hallgat a politika komikusa.
Jelentős veszteségekkel járhat, ha a társadalmi feszültség határozza meg a politikát
Ha a politikusok reagálnak a változás igényére, abból jelentős pénzügyi következmények bontakozhatnak ki. Ne feledjük, hogy amennyiben bármit is tesznek a társadalmi feszültség csökkentése érdekében, akkor el kell fogadniuk a görögöknek és társaiknak adott garanciákkal és hitelekkel járó veszteségeset.
Ezt a németek nehezen fogják megemészteni, mert a görög adósság 50 százalékának leírása náluk 17,5 milliárd eurós számla formájában jelentkezik, ami épp elég ahhoz, hogy a német kormány ne tudja egyensúlyba hozni 2014. évi költségvetését.
Továbbá, ha egy-két állam könnyítést kap (amely formáját tekintve haladékot jelent a reformok bevezetésében, és alacsonyabb nominális kamatokat), akkor az IMF, az EKB és Európa kormányai kényszerülnek arra, hogy országaik fiskális egyenlegét súlyos veszteségekkel terheljék meg. Néhány országnak pedig még az is többletköltséget okoz majd, hogy a görögöknek és társaiknak juttatott hitel támogatott kamatánál drágábban kell a piacról tőkét előteremteniük.
A veszteség elfogadásával Európa hatalmas lépést tenne. Sikerülne az adósságot és annak terhét szocializálni. Most a veszteséget kell demokratizálni, hogy menthető legyen, ami Európából még megmaradt, és feltehetőleg a politikai szélsőségek felé sodródást is meg kell állítani.
A munkanélküliség és a társadalmi feszültség lehet az a két fő prioritás, amely a politikát meg fogja határozni, de az intézkedések nagyon sokba fognak kerülni az adófizető számára, különösen Észak-Európa országaiban. Most van az ideje a változtatásnak? Kétlem, de a lépés iránya helyes, és egyben ismét bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a változtatásra felhatalmazást csak akkor adunk, ha valóban súlyos a válság.
Stratégia
Eddig az SPX index és a kockázatos eszközök eladási oldalán voltunk jelen, de mára semlegesítettük pozícióinkat a régi tartományban…
Rövidtávon a támaszt a spanyol és görög feszültségek enyhülése jelenti, mert ma mind az árutőzsdei opciók mind a határidős részvény kontraktusok lejárnak, és persze az is megnyugtató, hogy az USA-ban a kompromisszum szükségességéről némileg javuló hangnemben, több megértést tanúsítva folyik a diskurzus.
