A gazdaság lassulása az Amerikai Egyesült Államokban és az euró övezetben, továbbá a Japánban bekövetkezett nukleáris katasztrófa hatásai együttesen megterhelték a szektorban tevékenykedő nagyvállalatok és kereskedők kapcsolatát. A kis- és közepes vállalatok gazdálkodása is nehezült a fejlett gazdaságokban is egyre nehezebben elérhető finanszírozás miatt. Magyarországon sorsdöntő időszakot él az élelmiszeripar, amelynek cégei közül sok a talpon maradás és a bedőlés határán billeg. Ugyanakkor a Coface kockázati besorolása alapján az élelmiszeripari vállalkozások összességében - egyéb szektorokhoz képest - még viszonylag elfogadható pozícióban vannak.Az elemzés azokat a vállalkozásokat veszi górcső alá, amelyek mezőgazdasági terményeket (búzát, árpát, rizst, kakaóbabot, cukrot), valamint haszonállatokat dolgoznak fel emberi fogyasztás céljára.
A piaci volatilitás és emelkedő árak jelentik a cégek számára a legnagyobb kockázatot. (Az élelmiszerárak változékonysága a legnagyobb probléma az éhezés megoldása ügyében is az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) elnöke a brazil José Graziano Da Silva szerint.) Jelentős termelési tényezőként a mezőgazdasági termények árai az elmúlt időkben az egekbe szöktek. 2010 augusztusa és 2011 augusztusa között, a rizs kivételével minden termény árának növekedés rekordszintet ért el, kezdve a 15 százalékos pluszt elérő hús- és tejtermékekétől, a 26 százalékkal dráguló gabonaféléken át, egészen az 51 százalékos áremelkedést produkáló cukorig. Mivel az aktuális termelési kilátások a várakozáson felüliek, így augusztus óta lefelé mutató trend figyelhető meg.
Az erőteljes spekuláció mellett számos tényezőre vezethető vissza a nemzetközi piaci árak növekedése ebben az ágazatban. Nő a kereslet, nem kis részben amiatt, hogy a feltörekvő országokban erősödik a középosztály, melynek változnak az étkezési szokásai. A termelési folyamatok bizonytalanabbá válását, illetve az árak volatilitását eredményező további tényezők közé sorolandó a szélsőséges időjárás, a pusztító járványok, a állatállománnyal kapcsolatos átláthatóság hiánya, továbbá az, hogy a kormányok egyre gyakrabban értékesítik a földet a feltörekvő nemzetközi szereplőknek, hátrányba hozva ezzel a helyi termelőket.
A fejlett országok kis- és közepes élelmiszeripari vállalatai jelentik a leggyengébb láncszemet. A mostani gazdálkodási környezetben a vállalatok nyereségmarzsa és likviditása többé-kevésbé nyomás alatt marad, függően attól, mennyire képesek áthárítani a nagykereskedőkre és kereskedelmi partnereikre a magasabb árakat. A kis- és közepes vállalkozások a nagy nemzetközi csoportoknál kevésbé képesek kezelni az árak volatilitását, mivel az előbbiek képesek ezt kezelni fedezeti ügyletekkel, amellett, hogy igen rugalmasan képesek tovább javítani a termelékenységüket.
Ezen túlmenően a legjelentősebb vállalatok jelenléte a fellendülő piacokon lehetővé teszi az áruellátás biztosítását a lehető legjobb áron. Az is tény ugyanakkor, hogy ezeknek a vállalatoknak kell lefolytatniuk az áralkukat a nagybani kereskedőkkel. Mindazonáltal az ezen cégek által kimutatott jelentős mértékű árrés miatt összességében nincsenek veszélyben. A fejlett országokra jellemző fogyasztáscsökkenést ezen nagy cégek esetében a feltörekvő piacokon tapasztalható felfelé irányuló trend ellensúlyozza.
A nagy élelmiszeripari csoportokkal ellentétben, az elsősorban hazai pályán játszó kis- és közepes élelmiszeripari vállalkozások egyszerre számíthatnak gyenge növekedésre a fejlett gazdasági régióban, és recessziós körülményekre az euróövezet perifériáján elhelyezkedő országokban. A feltörekvő országokban a jelentős nemzetközi cégek mellett működő kisebb vállalkozások egyaránt hasznot húznak a lakosság dinamikus fogyasztásbővüléséből, ugyanakkor jelentős kockázatot is hordoz a gazdaságok túlfűtöttsége.
A Coface azzal számol, hogy 2011 utolsó negyedévében és 2012-ben az agráripari termékek árai továbbra is magasak maradnak az augusztus óta tapasztalható enyhe árcsökkenés és a világgazdaság növekedésének lassulása ellenére. Ezt a trendet támasztja alá az egyre jellemzőbb globális pénzszűke, amit erősít az expanziós amerikai monetáris politika.
Miközben a kisebbek szervezetek várhatóan megszenvedik a beruházások finanszírozásával kapcsolatos nehézségeket, az élelmiszeripar konszolidációja folytatódni fog, amíg a bankhitelekhez való problémás marad. Ez mindenképpen a törékenyebb, pénzügyi kockázatoknak erősebben kitett vállalkozások körében a fizetésképtelenség növekedését fogja eredményezni. 2011 januárja óta a Coface által mért fizetési problémák tendenciáját jelző un. „payment incident index" az élelmiszeripari cégek tekintetében együtt emelkedett a termények égbe szökő árával.
- Európában nem egységes az élelmiszeripari ágazat helyzete. Az idén vegyes eredmények várhatók Nyugat-Európában, ahol a lakossági fogyasztás várhatóan mérséklődik, különösen az Egyesült Királyságban, Görögországban, Portugáliában és Írországban. Ennek eredményeként a fizetésképtelenség növekedése várható a élelmiszeripari cégek körében. Kelet-Európában optimistább a trend, hiszen a gazdasági növekedés üteme közel 3,8 százalék lehet. Ugyanakkor a háztartások folytatják adósságuk lefaragását, ami kedvezőtlenül hat a fogyasztásukra. Franciaországban az élelmiszeripar marad a vezető ágazat és a második legnagyobb foglalkoztató. Annak ellenére, hogy az ágazat jól állta a sarat a válság idején, 2010 óta a fizetésképtelenségek előfordulása megszaporodott, ami a magasabb alapárakra vezethető vissza, illetve arra, hogy az ágazat teljesítménye kifulladóban van a nemzetközi piacokon. Magyarországon Az utóbbi időszakban csökkent az élelmiszeripari társaságok nemzetközi versenyhátránya, köszönhetően annak, hogy – eredményeket inkább csak közép– és hosszabb távon hozó – fejlesztésekkel, beruházásokkal előremenekültek. Az ágazat helyzete hosszabb távon kedvező lehet azért is, mert állandó a termékei iránti kereslet, jelentős az exportpotenciál, és sok cég van tőkeerős külföldi tulajdonban – hangsúlyozza Kárpáti Gábor, Coface Hungary ügyvezetője. Hátráltató tényező is akad azonban, kezdve az alapanyagárak nagyfokú ingadozásától, a beszerzési ár alatti kiskereskedelmi értékesítésen át, az import által támasztott egyenlőtlen versenyig, a feketegazdaságig. Bár Magyarországon a mintegy 550-600 ezer társas vállalkozás csupán 1 százaléka foglalkozik élelmiszeripari termeléssel, az ágazat mintegy 2,5 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, s nagyobb szeletet hasít ki a külkereskedelemből, mint amire mérete alapján predesztinálva lenne. Fontossága is nagyobb a statisztikák által kimutatható súlyánál, hiszen ezer szállal kötődik egy sor más, nálánál meghatározóbb ágazathoz.
- Az Amerikai Egyesült Államok hét élelmiszeripari óriáscége megtalálható a világ tíz legnagyobb ilyen profilú cégének listáján. Ennek ellenére méretük nem feltétlenül tükröződik befolyásukban az agresszív nagykereskedőkkel folytatott áralkuk során.
- Japánban – amely a rizst leszámítva, élelmiszer szükségeltének 60 százalékét importból – az élelmiszeripari termelők egyre nehezebben találnak exportlehetőségeket, a jen erősödésének köszönhetően. Ezt a helyzetet súlyosbította a 2011. márciusi fukusimai tragédia. Ezek mellett az iparág helyzetét az sem segíti, hogy a várakozások szerint az idén némileg mérséklődik a háztartások fogyasztása, és 2012-ben is csak nagyon enyhe bővülésre lehet számítani.
Kínában az élelmiszeriparnak két kockázattal kell szembenéznie: Egyfelől az élelmiszerbiztonsági problémák következtében rossz a szektor megítélése a kínai fogyasztók körében. Másrészt még erőteljesebben sújtja a szektort a meredeken emelkedő infláció, ami az alaptermékek magas árára és a növekvő bérekre vezethető vissza. A helyzet konszolidációja most zajlik, ami főként a nagyobb termelőket erősíti, miközben, ezzel párhuzamosan a érkező külföldi befektetők által is javul a az élelmiszeripari termékek minősége. - Brazília jelentős mezőgazdasági exportőrré vált, miközben nagy élelmiszeripari cégei nemzetközi terjeszkedésbe fogtak. A 2011 augusztusa óta a brazil reál leértékelésére irányuló nyomás ellenére az árfolyam magas szinten maradt, veszélyeztetve a helyi termelők exportját, amit a nem kielégítő infrastruktúra is nehezít.
