A jelenlegi szabályozás értelmében a keresőképtelenség első 15 munkanapjára - a betegszabadság időtartamára - az átlagkereset 70 százalékát kapja a biztosított, ezt teljes egészében a munkáltató fizeti ki. Ha valaki egy hosszabb betegség miatti keresőképtelenség címén már kimerítette betegszabadságát, akkor táppénzt kap. A hatályos jogszabály szerint a táppénz a keresőképtelenség időtartamára jár, de legfeljebb a biztosítási jogviszony fennállása alatt egy éven át. Betegszabadságra csak saját betegsége esetén lehet jogosult valaki, tehát gyermek ápolása címén vagy üzemi baleset miatti keresőképtelenség esetén a keresőképtelenség első napjától táppénz jár.

A május elsejével életbe lépő módosítással a veszélyeztetett terhesség miatt keresőképtelen állományba vett biztosítottak is az első naptól táppénzre jogosultak.

A főszabály szerint a beteg, ha otthon marad és régebb óta - legalább 2 éve - folyamatos a biztosítási jogviszonya, akkor előző évi átlagkeresetének 60 százalékát, míg kórházban való tartózkodás esetén 50 százalékát kapja. Mostanáig a táppénz naptári napi maximum összege nem lehetett több a biztosítási jogviszony meglétének kezdeti napján érvényes minimálbér 400 százalékánál, napi bruttó 10.400 forintnál.

A módosítással viszont azok esetében, akik 2011. április 30-át követően válnak keresőképtelenné, a táppénz napi maximuma a minimálbér 200 százalékánál nem lehet több. Akinek nincs biztosítása, de keresőképtelenségét a biztosítási jogviszony megszűnését követő három napon belül megállapítja az orvos, az passzív táppénzre jogosult, amely nem lehet több mint a minimálbér 150 százaléka, vagyis napi bruttó 3.900 forint.

Egy ideje már tart a szigorítás

Az OEP tájékoztatása szerint a táppénzre és a passzív táppénzre vonatkozó szabályok évek óta folyamatosan szigorodnak. A jogszabály lehetővé teszi, hogy a beteg a biztosítási jogviszony megszűnését követően passzív jogon továbbra is táppénzellátásban részesüljön, de ennek maximális időtartama az elmúlt években folyamatosan csökkent és összegét maximálták. Először 2003 nyarán 1 évről 180 napra csökkentették a passzív táppénz időtartamát, majd további módosítások után 2009 augusztusában 30 napban szabták meg a jogosultság határát.

A keresőképtelen állományba vett és abban tartott betegek ellenőrzését az egészségbiztosítónak az erre felhatalmazott főállású és szerződéses főorvosai végzik. Ennek az ellenőrző hálózatnak az elsődleges feladata a jogosulatlan keresőképtelenség visszaszorítása, valamint konzultációk útján a kezelőorvosok munkájának segítése.

Az ellenőrzés indulhat hivatalból ütemterv szerint vagy bejelentés alapján célzottan. Mint írták, az OEP hivatalból köteles felülvizsgálni minden olyan keresőképtelenséget, melynek időtartama 30 napnál hosszabb.

A közlemény szerint a szigorúbb szabályok és a folyamatos ellenőrzések nyomán az elmúlt öt évben mintegy ötödével esett vissza a betegséggel keresőképtelen állományban lévők, illetve a táppénzen töltött napok száma. A legtöbb esetben légúti vagy mozgásszervi betegség, továbbá vírusfertőzés miatt válnak az emberek "keresőképtelenné".