- Egészen tavalyig a tőzsdelobbi sikeresen küzdött az árfolyamnyereség-adó bevezetése ellen. Hogyan sikerült a tőzsdeélénkítő csomagig eljutni?
- Azzal tisztában voltunk, hogy ez a helyzet nem tart sokáig, hiszen a környező országokban már korábban bevezették az árfolyamnyereség-adót. A kérdés sokkal inkább az volt, hogy az adónem mértéke vagy a sávossága hogyan alakul. Az kiderült, hogy a kormány elkötelezte magát a kompromisszumra, hiszen a lakosság megtakarítási hajlandóságát nem akarta korlátozni.
- Ezek szerint a friss érkezők hiánya jelenti az egyetlen gondot? Hiszen a forgalomra vagy a hozamra egyáltalán nem lehet panasz.
- Ma az értékpapírpiacon - és ez alatt a részvénypiacot értem - hetvenszázalékos a külföldi befektetők aránya, a magyar intézményi és a magánbefektetők a maradékon osztoznak. Az intézményi befektetők, tehát a befektetési alapok, biztosítók különböző szempontok alapján - például likviditás, megfelelő közkézhányad, cégméret, stratégia - vásárolták be magukat különböző társaságokba. Ám azt is látni kell, hogy a magyar értékpapírpiac mozgását néha olyan külső tényezők is alakítják, amelyek sok esetben sem a vállalatok, sem az ország gazdasági helyzetéhez nem köthetők.
Az amerikai munkanélküliségi index változása ugyan senkit nem érint Magyarországon, mégis, a tőzsdén aktív külföldiek műveletei komoly hatással lehetnek a magyar árfolyamokra. Ilyen típusú függés miatt bekövetkező áresésre Európában is volt példa. Egy, az országra egyébként hatással nem bíró esemény óriási áresést okozott Görögországban, mert az athéni tőzsdén nem volt kiegyensúlyozott a befektetők összetétele.
- Kevés volt a hazai részvényes?
- Pontosan. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a Budapesti Értéktőzsde az ilyen típusú szélsőséges mozgásoktól függetlenné váljon. A cél a hazai befektetői bázis aktivizálása. Sajnos, a megtakarítások szerkezete nem a részvényeket preferálja. A másik cél természetesen a tőzsde élénkítése, azaz éppen olyan kis- és középvállalatok tőzsdei bevezetése, amelyek a külföldiek számára nem feltétlenül érdekesek. A kisebb cégek bevezetésekor elsősorban a hazai befektetői körre lehet számítani. A tőzsde most nagyon leszűkült: öt nagyon likvid blue-chip papírra és öt még aktívabban forgó részvényre. A befektető csak akkor jön tőzsdére, ha új lehetőséget lát, a vállalat pedig akkor, ha megfelelő keresletet. Ez pedig ördögi kör. A tőzsde éppen ezért szeretné a szóba jöhető kis- és középvállalatokat a parkettra irányítani. Ezzel a magyar tőzsde - a kibocsátói köre révén - növekedni tudna.
#page#
- Az elmúlt években készült felmérések azt mutatják, hogy a lakosság az utolsó helyre sorolja a tőzsdei megtakarítást. Ráadásul a részvényt vásárló diplomás, fiatalabb réteg minden bizonnyal a megbízható, kipróbált vállalatok papírjait venné, ez pedig nem változtatna a szűk kínálaton. Nem lehet, hogy a döntésnél néha sokat számít a cég imidzse, és az egyszeri befektető nem feltétlenül racionális döntést hoz?
- Egy kevésbé ismert nevű és tevékenységű cégnél mindenféleképpen nehéz a bevezetés. De, ha mondjuk, sikerülne egy olyan brand tőzsdére csábítása, amit a fogyasztók a mindennapi életből ismernek, akkor maga a név elég volna az érdeklődéshez anélkül, hogy a kisbefektető a cég jövőbeni piaci helyzetét vagy pénzügyi kilátásait alaposan ismerné. Azonban ezek a cégek nem feltétlenül érdeklik a nagy külföldi befektetőt. Ám egy magánbefektetőt más, kisebb cég is érdekelhet a blue-chipek mellett, gondoljunk csak a Fotex esetére: az emberek ismerték a céget az utcáról, vásároltak az üzleteiben.
A probléma leginkább az, hogy nagyon sokan nem igazán tudják, hogy mit is jelent a tőzsdei befektetés. Éppen ezen szeretne változtatni a BÉT, közösen az Oktatási Minisztériummal. A tőzsde olyan oktatási program elindítását tervezi, amely segíti eligazodni a felnövekvő generációknak a pénzügyi világban. A minisztériummal kötött megállapodás révén egy oktatószoftver segítségével, a Sulineten keresztül, az iskolás korosztályt is el tudnánk érni.
- A most megcélzott réteg viszont még csak az iskolapadot koptatja...
- Hát igen, ez egy közép-, hosszú távú terv, hiszen ők valószínűleg még jó ideig nem lesznek abban a helyzetben, hogy megtakarítsanak. Arra számítunk, hogy mire a fiatal az első munkahelyén túl van, megteremtette a család stabilitását, akkor már olyan befektetői tudással rendelkezik, amellyel aktív szereplője lehet az értékpapírpiacnak. A közép- vagy ennél idősebb korosztálynál pedig a közvetítőrendszer feladata lenne, hogy megtalálja őket, és mint reális alternatívát kínálja a tőzsdei befektetést.
Teljes cikk a Piac és Profit októberi számában.
