Egyelőre az óvatossági motívum sokkal erősebb, viszont ha kedvezőbbre fordul a gazdasági helyzet, akkor ebbe az irányba kell elmozdulni. Ennek egyik legfőbb gátja, hogy az alacsonyabb jövedelmű lakosság számára nem nagyon vannak egyszerű, olcsó és könnyen érthető konstrukciók, amelyek ösztönöznék a kis összegű, rendszeres takarékoskodást - derül ki a Portfolio.hu Öngondoskodás 2011 rendezvény piaci szereplők körében végzett felméréséből.
A hazai megtakarítási piac nagyon nehéz és eseménydús éven van túl, a gazdasági környezet egyáltalán nem nevezhető támogatónak, az európai adósságválság és a hazai helyzet fokozódásával a bizonytalanság növekedett. A magyar megtakarítási attitűd jellemzően kockázatkerülő, a lakosság azokat a termékeket keresi, amelyek likvidek és biztonságosak. Ez a válság alatt még inkább igaz volt, az emberek csak olyan konstrukciókat vettek, ha egyáltalán volt lehetőségük, ahol biztonságban érezték a megtakarításukat.
Éppen az alacsony kockázatvállalási hajlandóság és az óvatosság miatt nem lehet meglepő, hogy a lakosság pénzügyi vagyonának nagyobb része betétekben és befektetési alapokban van elhelyezve. A betéteken belül mind az MNB, mind a PSZÁF adatai azt mutatják, hogy az éven belüli lejáratok dominálnak, az éven túli betétek aránya nagyon alacsony. A befektetési alappiacon is hasonló tendenciákat láthatunk, a legtöbb pénz pénzpiaci alapokban van, vagy olyan konstrukciókban, amelyekhez tőke és/vagy hozamvédelem kapcsolódik.(A rendszeres, hosszú távú, akár kisösszegű megtakarítások jelenthetnek biztos jövőt egy nagyon bizonytalan korszakban - derült ki az OTP és a Piac&Profit konferenciáján.)
A biztonságra törekvés - és a rövidebb időhorizont - már az életbiztosítási piacot is elérte, a lakosság körében nagyon népszerű unit-linked biztosítások egyre inkább tőke és/vagy hozamvédelmet ígérnek, a friss statisztikák szerint az állományok harmadára már jellemző a tőkevédelem, igaz nem minden esetben lehet azt tudni, hogy ezt a védelmet a befektetési politika, vagy maga az intézmény biztosítja. A lakosság részéről teljesen racionális lépés volt, hogy a bizonytalan kilátások miatt a rövidebb futamidejű és biztonságosabb termékekbe menekült, azonban ha a kormány nyugdíjrendszerben végzett átalakítását is figyelembe vesszük, akkor már nem ennyire tiszta a kép. Mint ismert a magánnyugdíjpénztárak tagjainak 97 százaléka visszalépett az állami pillérbe és vitte magával a vagyonát is.
Nem számít sok nyugdíjra a többség
Természetesen a vagyonért cserébe az állami nyugdíjígérvény is megemelkedett, azonban ez egyelőre csak egy ígéret, mögötte megtakarítás (tőke) nincs. Ezzel még nem is lenne probléma, ha a foglalkoztatási helyzet és a demográfia támogatná a felosztó-kirovó rendszert, azonban az előrejelzések szerint a következő évtizedekben a nyugdíjrendszer fenntartása nagyon nehéz lesz, a költségvetésnek pedig egyre nagyobb összegekkel kell majd támogatnia a nyugdíjkiadásokat. (Hogy mennyit kellene félretenni havonta nyugdíjra, arról itt olvashat bővebben.)
Számos tanulmány és felmérés jutott arra, hogy a lakosság is látja ezt a problémát, a többség nem is számít túl sok nyugdíjra az államtól. Az öngondoskodás iránti igény tehát érezhetően emelkedett az emberek körében, azonban megtakarítási oldalon (hosszabb távú konstrukciókban) ezt még nem lehet érzékelni, éppen a kedvezőtlen külső feltételek miatt.
A válság leginkább az alacsonyabb jövedelmű, ezáltal kiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat érintette súlyosan, pontosan azokat, akiknek fontos lenne már fiatalabb korukban kis összegeket félretenniük az idősebb korukra. Egyelőre azonban ennek a legfőbb gátját a gazdasági környezeten kívül az jelenti, hogy nem nagyon állnak rendelkezésre olyan termékek, amelyek a kis összegű, rendszeres megtakarításokra lennének optimalizálva. Pozitív jelek viszont már vannak, hiszen több szolgáltató is indított rendszeres megtakarítási programokat.
