Ha nem is New Yorkban, de Angliában, Németországban vagy Franciaországban kellene irodát nyitnia annak a magyar vállalkozásnak, amelyik külföldi kockázati tőkét szeretne bevonni. A befektetők figyelmét ugyanis sokkal hatékonyabban hívhatja fel magára bármely cég a személyes jelenléttel - ezt Geoffrey T. Wooley amerikai kockázatitőke-szakértő tanácsolta hallgatóságának a közelmúltban, egy budapesti vállalkozói fórumon. Majd egyebek között hozzátette: Magyarországnak - a többi hasonló kis országgal együtt - specializálódnia kell. Szerinte a magyar vállalkozásoknál jó ötletekben nincs hiány, ám ahhoz, hogy ezekbe a kockázati tőkés be is fektessen, az ötletet el kell tudni adni. Ehhez viszont már sajátos szakértelem kell, tehát a befektetők meggyőzéséhez rendszerint külső szakértők bevonására is szükség van.
Állami aktivitás
A személyes jelenlétre és különösen a pályázó vállalkozás vezetőjének személyes varázsára és szakmai felkészültségére Magyarországon is szükség van. Nálunk, csakúgy, mint sok más országban - a kis- és középvállalkozások kockázatitőke-finanszírozását számos állami program, alap segíti. Tavaly a kormány - gazdaságfejlesztési céljaival összhangban - új, állami tulajdonban lévő, befektetői intézményrendszert alakított ki, aminek a megszervezése és működtetése a Magyar Fejlesztési Bank Rt. cégcsoporthoz tartozó, 1997-ben alapított Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. feladata. Illetve az alapok kezelője a Corvinus Kockázati Tőkealap Kezelő Zrt. (CKTA). A 2005 októberében kibocsátott CELIN volt az első útjára indított tőkealap, amely 5 milliárd forint jegyezett tőkével, 15 éves futamidőre áll a hazai kis- és középvállalkozások rendelkezésére. Igaz, ebből a forrásból a kockázati tőkebevonásra potenciálisan alkalmas több ezer vállalkozás közül egyelőre egy tucatnyi kaphatott. Mégpedig azok, amelyek nagyon komolyan végiggondolt üzleti tervvel rendelkeztek, és melyek vezetői eléggé meggyőzően hatottak az alapkezelőkre.
Elhanyagolt közepes cégek
Az összes kockázati tőkebefektetésnek azonban értelemszerűen csak egy része az állami forrás, bár tény, hogy a legtöbb tőkét tavaly még mindig az állam és a nagyvállalati szféra allokálta. Ám az elmúlt két évben megjelent, majd nőtt a nyugdíjpénztárak - amit pedig a jogszabályok igen megnehezítenek - és a bankok befektetési hajlandósága kockázati alapokba - derül ki a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (MKME) adataiból. A felmérés során 30 alaptól kaptak információkat, ami a teljes hazai piac 94 százalékát fedi le.#page#
S hogy mely cégek számíthatnak eséllyel kockázati tőkére? A legnagyobbak és a kicsik, a közepesek nem igazán. Ugyanis az állami és a magán kockázati tőkések összesen az elmúlt öt évben évente 30-40 (2004-ben 41, 2005-ben 26) alkalommal fektettek be, évente 100-120 (tavaly 131) millió eurót. Karsai Judit, az egyesület statisztikai bizottságának elnöke azonban ezek érdekes igen megoszlására hívja fel a figyelmet. 2005-ben ugyanis a tranzakciók 96,2 százaléka (18 darab) egymillió eurósnál kisebb volt, ami az összes tőke 3,8 százalékát vitte el. Ugyanakkor egyetlen 15 millió feletti befektetés az összes tőke 76,3 százalékát kapta. A piac középső szegmense azonban (tehát az 1 és 15 millió euró közötti tőkét igénylők) továbbra is alulfinanszírozott.
A kis befektetések viszonylag magas száma egyértelműen az állami aktivitásnak köszönhető. Mert összességében a befektetési aktivitás a korábbi évek trendjét követi, stabilizálódik a nagyméretű tranzakciók száma, és növekszik az átlagos befektetési méret.
A felmérésben részt vevő alapok egyébként összességében 1050 millió euró értékű tőkebevonásról számoltak be. Ezen belül 2004-hez képest az újonnan bevont tőke megduplázódott. Az EU-csatlakozást követően ugyanis egyértelműen növekedett a régió vonzereje. Így jelentősen nőtt az egyes alapok által kezelt források mértéke.
A kockázati- és magántőke-befektetések aránya a GDP-hez képest Magyarországon 0,119 százalék, ami csupán a harmada az európai átlagnak, ám az EVCA által vizsgált 20 ország közül ezzel hazánk a középső mezőnyben helyezkedik el, az olaszok, a belgák vagy az osztrákok, a görögök előtt. (2003-ban ugyanebben a rangsorban még sereghajtók voltunk.)
Nem az osztalék, a növekedés a cél
Visszatérve oda, hogy vajon mely cégekbe áramlott tőke, és a jövőben mely cégek számíthatnak rá: elsősorban azokba, ahol az eredeti tulajdonos-menedzser nem bánja, ha a finanszírozó szerepe nem merül ki a tőke biztosításában, hanem részt vállal a vállalkozás irányításában is. További feltétel, hogy a befektetett tőkének 3-7 év alatt nemcsak meg kell térülnie, hanem a cég növekedése által meg is kell sokszorozódnia. Ez idő alatt azonban a kockázati tőkebefektető - szemben egy általános pénzügyi befektetővel - nem az osztalék maximalizálását szorgalmazza, hanem ő maga is a vállalat minél gyorsabb fejlődésében és értéknövekedésében érdekelt. Hiszen a kilépéskor így adhatja el a befektetett tőke sokszorosáért a korábban megvásárolt üzletrészét, hogy a pénzt másutt, újra, hasonló módon befektesse. Magyarországon az eddig ismert kilépések esetében az eredeti tulajdonosi visszavásárlás a jellemző.
Teljes cikk a Piac és Profit magazin augusztusi számában.
