Mint azt már a Piac és Profit szeptemberi számában is megírtuk, január elsejétől drasztikusan csökken a munkáltatói kedvezmények mértéke: az egészségpénztári befizetések esetében a mindenkori minimálbér 100 százaléka helyett már csak a 20 százalékát adhatják dolgozóiknak a vállalatok adómentes tagdíjátvállalásként. A pénztárak megfigyelése szerint a cégek csak a kedvezményt nyújtó határig hajlandók béren kívüli juttatásokat adni, tehát a várakozások szerint vissza fognak esni a befizetések, de azért még nem érdemes leírni az egészségpénztárakat.

Megoldás az öngondoskodás erősítése

Az egészségpénztárak működése egyelőre csak afféle "luxusszolgáltatás" azok számára, akik adókedvezmények igénybevétele mellett szeretnének többet költeni saját egészségükre. Csakhogy a magyar egészségügy - akárcsak a nyugdíjrendszer - komoly problémákkal küzd évek, évtizedek óta, amelyekre a megoldás, úgy tűnik, az öngondoskodás megerősítése lehet. Ebben pedig komoly szerep juthat az eddig csak másodhegedűs szerepében feltűnő egészségpénztári rendszernek.

- Bármilyen ütemben is következik be az egészségügyi reform, az egészségpénztáraknak egészen biztosan komoly szerepük lesz benne - mondta el a Piac és Profitnak Lehoczky László, az MKB Egészségpénztár Igazgatótanácsának elnöke. - Ehhez természetesen változtatásokra van szükség mind a szabályozókban, mind az ügyfelek hozzáállásában.

A jelenlegi jogszabályok egyelőre túl sok adminisztrációs terhet rónak az egészségpénztárakra, például abban, mely szolgáltatók számláit fogadhatják be, és milyen feltételek mellett. De jelentősen növelni kellene az egészségpénztárak elfogadottságát a munkáltatók és munkavállalók körében is, mivel jelenleg inkább csak adózási megfontolásokból válik valaki EP-taggá, a befizetett összegek csaknem nyolcvan százalékát még ugyanabban az évben el is költik.

Lehoczky László szerint azonban a társadalombiztosítást is át lehetne alakítani - a nyugdíjrendszerhez hasonlóan - egy állami és egy öngondoskodó részből álló ellátássá, az utóbbi a már ismert módon tőkepiaci alapokon működne. Ebben az esetben az egészségpénztári számlán felgyülemlett összegből lehetne fedezni az állami ellátásból nem finanszírozott orvosi, gyógyászati kezeléseket.

Hosszú távon

Ennek a gyakorlatnak az elterjedtségét alátámasztják az Aranykor egészségpénztár adatai is, amelyek szerint az ügyfelek értékben magán-egészségügyi szolgáltatásokra fordítanak a legtöbbet, mennyiségben pedig a gyógyszertári számlák - majd ezután gyógyászati segédeszközök, egészségügyi szolgáltatások - térítését kérik. Ugyanakkor az "azonnali" kivétek miatt az átlagos vagyon nem haladja meg az év végi elszámolásnál az ötvenezer forintot, amiből lehetetlen fedezni egy komolyabb - a társadalombiztosítás által nem finanszírozott - orvosi beavatkozást.

Léteznek ugyanakkor kezdeményezések arra vonatkozóan, hogy a tagok figyelmét a rövid távú "letétbe helyezésről" a hosszú távú megtakarításokra tereljék. Ilyen például a nyár elején indult Új Pillér Egészségpénztár, amely a nevében már megelőlegezi azt a szerepet, amelyet a szakértők ajánlanak az egészségpénztárak számára, vagyis hogy az állami társadalombiztosítás mellett afféle második "egészségügyi pillér" funkcióval is felruházzák a szektort.

Az Új Pillér elsősorban a hosszabb távú lekötéseket jutalmazza. A leendő tagok számára még a nyugdíjpénztáraknál is kedvezőbb feltételeket teremt, ugyanis az önkéntes pénztári piacon elérhető legnagyobb kedvezményt nyújtja azzal, hogy a pénztártag egyéni számláján legalább két évre lekötött összeg - a megszokott 30 százalékon túl - további 10 százalék szja-kedvezményben részesül.

Kevesek kiváltsága

A hosszú távú megtakarítások előtérbe helyezése ugyan szívet melengető kezdeményezés, ám valójában csak azok számára nyújt valós gazdasági előnyöket, akik az állami járulékterhek mellett ilyen célra is félre tudnak tenni némi pénzt. Márpedig egyelőre ez a réteg kisebbségben van.

Ugyanakkor egy átgondolt egészségügyi reform elősegítheti azt, hogy az egészségügyi, társadalombiztosítási járulékokat fizetők úgy érezzék, nem kidobott pénz az, amit havi bruttó bérükből levonnak, hanem valóban az ő egészségüket szolgálja. Ha a járulékfizető maga gondoskodhat arról, milyen kondíciók mellett álljon a számláján a pénze, amikor ő dönti el, milyen szolgáltatást vásárol az összegyűjtött pénzéből, máris megindul a reform - nemcsak a törvényi szabályozás szintjén, de a fejekben is.

Teljes cikk a Piac és Profit októberi számában.