A korábbi évek gyakorlatához képest a nyugdíj kiszámításában 2008-tól annyi lesz az eltérés, hogy a jelenlegi részleges valorizáció helyett a teljes - a nyugdíjazást megelőző év szintjére történő - valorizációt kell alkalmazni, ugyanakkor a nyugdíjak kiszámításánál figyelembe vett kereseteket, jövedelmeket már nemcsak a személyi jövedelemadóval csökkentik, hanem a keresetekből levont járulékok összegével is. A két módosítás ellenkezőleg hat majd a számításnál: a teljes valorizáció megközelítőleg 7-8 százalékkal emeli, ám a járuléklevonás közel 13-14 százalékkal csökkenti a végső összeget. Az eredmény: körülbelül 8 százalékos csökkenés.

Egy munkavállaló béréből jelenleg 8,5 százalékot von le a munkáltató, és utal nyugdíjjárulék címén vagy teljes egészében a társadalombiztosító (tb) számlájára, vagy ha a munkavállaló magán-nyugdíjpénztári tag, akkor megosztva: 8 százalékot a munkavállaló által kiválasztott magánnyugdíjpénztárba és 0,5 százalékot a tb-be. Ezenfelül a munkáltató maga is fizet minden munkavállaló bruttó bére után 21 százalékos nyugdíj-biztosítási járulékot.

Tény, hogy a befolyó járulékok egyre kevésbé képesek fedezni a nyugdíjkassza kiadásait, ezért a ma aktív lakosságnak fel kell készülnie arra, hogy az állami nyugdíj címén kapott összeg jóval kevesebb lesz, mint a korábban megkeresett havi jövedelem. Annak érdekében, hogy a majdani bevételkiesés ne okozzon jelentős életszínvonal-csökkenést, minél előbb el kell kezdeni gondolkodni, és befektetni hosszú távú, nyugdíjcélú megtakarításokba. (Egy korábbi felmérés szerint a magyarok kétharmada nem készül nyugdíjas éveire...)

Az önkéntes nyugdíjpénztár a legjobb nyugdíjcélú, befektetési forma, hiszen kamatadómentes, és adókedvezményre is jogosít egyben.

Ám az öngondoskodás intézménye még mindig nem kap kellő figyelmet és hangsúlyt. Sok munkavállaló egyáltalán nem rendelkezik önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal. Ők nagyon rossz helyzetben lesznek, mert a társadalombiztosítási rendszer a jövőben nem fogja tudni még a mai színvonalon sem eltartani a folyamatosan növekvő számú nyugdíjas korosztályt, a folyamatosan csökkenő számú, tb-járulékot fizető munkavállalók mellett.

2007-ben is az önkéntes nyugdíjpénztári egyéni befizetések, valamint támogatói adomány jogcímen az egyéni számlán jóváírt összegek 30 százalékával csökkenthető a személyi jövedelemadó. Ez az adókedvezmény egy évben legfeljebb 100 ezer forint lehet, kivéve azok számára, akik 2020. január 1-je előtt betöltik a rájuk irányadó öregséginyugdíj-korhatárt, ők ugyanis 130 ezer forintig igényelhetnek vissza adót.

A visszaigényelhető összeg felső határa elérheti a 120 ezer, illetve a 2020. január 1-jei előtt nyugdíjba vonulók esetében a 150 ezer forintot, ha az önkéntes nyugdíjpénztári tag egészségpénztári vagy önsegélyező pénztári tagdíjbefizetést is teljesít. Pénztári áganként azonban a befizetések után visszaigényelhető összeg nem haladhatja meg a 100 ezer, illetve a 130 ezer forintot.

Az önkéntes nyugdíjpénztári egyéni befizetés és adomány után 2007. évre érvényesíthető 30 százalékos adókedvezményt a tag egyéni önkéntes pénztári számlájára utalja vissza az APEH, adójóváírás formájában. Az ez évi befizetések utáni adókedvezmény érvényesítéséhez 2008-ban az adóbevalláskor kell nyilatkozni arról, hogy melyik típusú és melyik önkéntes pénztárnál vezetett számlájára kéri a jóváírást.

Az egyéni számlára jóváírásként befolyó összeg 100 százaléka a tag egyéni számláját növeli, abból működési és likviditási költséget a pénztár nem von le.

Ha a tagdíjat a munkáltató tagdíj-átvállalásként fizeti, akkor a hozzájárulás összege után - eltekintve a munkáltatói hozzájárulás adóköteles részétől - adókedvezmény nem vehető igénybe, ugyanakkor az ezen a jogcímen kapott összegek nem számítanak jövedelemnek, így nem képezik az szja alapját. A nyugdíjpénztári befizetések után igénybe vehető adókedvezményekről a 1995. évi CXVII., személyi jövedelemadóról szóló törvény 35. paragrafusa rendelkezik.

Megjelent a Piac és Profit Magazin októberi számában.