Az életbiztosításoknak alapvetően két fajtája létezik. A kockázati formák csak akkor fizetnek, ha az ügyfél a futamidőn belül elhalálozik, az elérésiek pedig akkor, ha a biztosított megéri a biztosítás lejáratát. A két különféle megközelítés előnyeinek kihasználására jöttek létre a vegyes megoldások, amelyek mindkét esetben teljesítenek szolgáltatást.
A vegyes életbiztosítás tehát a futamidő végén is fizethet, addig pedig az ügyfél által befizetett díjakból képződő tartalékot a biztosító a saját döntése és a vonatkozó jogszabályok alapján teljesen a saját szakállára fekteti be. Teszi ezt rendkívül óvatosan, többnyire legalább 80 százalékban állampapírba és kötvénybe. A vegyes biztosításoknál ugyanis van egy garantált minimumhozam (ez az a hozam, amit legalább megkapunk, ha túléljük a biztosítási időszakot), amelynek a legnagyobb meghirdethető mértékét a pénzügyminiszter évente rendeletben állapítja meg. Ez a technikai kamatláb, melynek mértéke jelenleg évi 2,9 százalék. De mi történik, ha valaki a biztosítása mellett ennél magasabb kockázatra és hozamra vágyik?
Befektetés és biztosításNos, nekik találták ki a befektetési egységekhez kötött, más néven unit-linked biztosításokat. A befektetési életbiztosítás esetében - szemben a klasszikus életbiztosításokkal - a szerződő megválaszthatja, hogy az általa befizetett díj egy részét, az életbiztosítási díjtartalékot milyen típusú és kockázatú befektetésekbe helyezze el a biztosító. Általában a biztosítók különböző kockázatú és várható megtérülésű, az összetételre jellemző névvel ellátott eszközalapokat hoznak létre, amelyek közül a szerződő befektetési preferenciája alapján választhatja ki a neki megfelelő alapot. Sok esetben lehetőség van arra is, hogy a befizetett díjat különböző eszközalapok között ossza meg a szerződő.
A vegyes életbiztosításokkal szemben azonban itt a biztosító jellemzően nem vállal tőke- és hozamgaranciát a befektetésekre. Előfordulhat az is, hogy befektetéseink értéke csökken, csakúgy, mint a magasabb kockázatú befektetési alapok esetében.
Keresett termékNapjainkban a unit-linked biztosítások népszerűsége igen nagy mind a folyamatos, mind az egyszeri díjas területen. A folyamatos díjas biztosítások állománya 234 milliárd forint körül jár, s ennek mintegy harmadát teszik ki a unit-linked szerződések, melyeknél a megtakarítási cél dominál. Az egyszeri díjas biztosításokból a piac díjbevétele az év első félévében 69 milliárd forint volt, ennek közel 90 százaléka származott unit-linked termékekből - mondta el Kuruc Péter, a Winterthur biztosítási üzletágának ügyvezető igazgatója.
Véleménye szerint a mai magyar pénzpiaci folyamatokat figyelembe véve a vegyes életbiztosítások csak viszonylag hosszú, 15-20 éves tartam esetén tekinthetőek jó befektetésnek. Ennek ellenére a unit-linked biztosítások sikere hatalmas, ennek titka pedig a rugalmasságban rejlik. A különböző kockázatú alapok, valamint a kapcsolható biztosítási védelem sokszínűsége épp azt célozzák, hogy bárki aktuális élethelyzetéhez, igényeihez illeszkedő kombinációt tudjon összeállítani. Az idő múlásával a konstrukció folyamatosan hozzáigazítható az aktuális élethelyzethez. Ráadásul hosszú távon a unit-linked biztosításokat még kamatadó sem terheli...#page#
Nincs ingyenA befektetési jegyekben és bankbetétekben gondolkodó ügyfelek meglepődnek rajta, hogy a befektetéssel egybekötött biztosítások bizony jóval magasabb költségekkel járnak, mint banki társaik.
Elsősorban a vásárolt eszközök árfolyamkülönbségéből adódnak költségek: a biztosítók az eszközalapok egységeire eladási és vételi árfolyamot szabnak. Amikor díjat fizetünk be, akkor a választott alapból napi eladási árfolyamon vásárol befektetési egységeket. Amikor a biztosító szolgáltatására kerül sor, akkor - vételi árfolyamon - megveszi tőlünk az egységeket, és pénzben fizeti ki az ellenértéket. Az eladási árfolyam jellemzően 3-5 százalékkal magasabb, mint a vételi.
A biztosítók ráadásul kezdeti befizetéseink egy részét úgynevezett kezdeti egységként tartják nyilván, és azokból - az egyéb, felhalmozási egységektől eltérően - költségrészt vonnak el, elsősorban azért, hogy abból fizessék ki az ügyfél megszerzése miatti terheiket. Az ilyen jellegű elvonás általában az első két év befizetéseit érinti, mértéke konstrukciótól függően változó. Előfordulhat az is, hogy nem kezdeti költség címen, hanem alapnyitási díj, alapkezelési vagy tőkegyűjtési költség elnevezéssel, ahhoz hasonló mértékű, a díjbefizetések százalékában meghatározott jutalékot vonnak el.
A meglévő egységek más fajtákra történő átváltásáért, azaz az eszközalapok közötti átcsoportosításért általában "alapváltási" díjat, átváltási költséget kell fizetni. Ez lehet fix díj vagy az átváltandó érték arányában felszámítandó díj.
A szerződőnek számolni kell az adminisztrációs költségekkel is. Az adminisztrációs vagy kezelési költséget havonta, fix összegben számítják fel a biztosítók. (Ez 300-400 forint/hó körülire összegre tehető.)
Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a befektetési egységhez kötött biztosítás - befektetési jellege ellenére is - elsősorban életbiztosítás. Ezért a biztosító rendszeresen levonja a biztosítási kockázatra (halálesetre, balesetre stb.) eső díjrészt is. Ennek mértéke a szerződés egyedi jellemzőitől - elsősorban a biztosított nemétől, életkorától s a halálesetre szóló fedezet mellé kötött kiegészítő biztosításoktól - függ. Mindezekért kiemelten fontos tájékozódnunk az adott konstrukció költségstruktúrájáról, melyet a biztosító a szerződési feltételeiben határoz meg. Célszerű előzetesen részletes tájékoztatást kérnünk arról, hogy a biztosító összeg szerint milyen mértékű és típusú költségeket kíván érvényesíteni.
