A tömegfinanszírozás – crowdfunding – lehet adakozás, amikor a finanszírozók önzetlenül ölnek pénzt egy szimpatikusnak ítélt kezdeményezésbe, nagyobb összegeknél viszont részvényessé válhatnak, és részesedhetnek a bevételből. Az, aki ma tömegfinanszírozásra ad pénzt, olyan projektbe fektet be, amelyből nem feltétlenül remél megtérülést, de úgy gondolja, szegényebb lenne a világ nélküle. Hogy ezért legfeljebb megemlítik egy film stáblistáján, egy lemezborítón vagy egy prospektusban, az aligha zavarja az adakozók többségét.

Lájkolják, összekalapozzák

A világhálón tarhálás először a kreatív iparágakban honosodott meg: rétegközönségnek szóló könyvek, zenei albumok kiadásában, filmek készítésében vált bevett szokássá Amerikában. A nézők számára érdekes, ám profitorientált befektetők számára érdektelen dokumentum- és játékfilmek ezrei készülnek adakozásból.

A „viszonzásra” eltérő módozatok vannak. Például tavaly Ricky Gervais „A hivatal” című tévésorozata német verziójának, a Strombergnek 3000 rajongója röpke egy hét alatt dobott össze 1,3 millió dollárt a film moziváltozatára. A legalább 50 eurót adók a premierre kaptak jegyet, míg az 1000 euró felett befizetők a nyereségből részesednek. A The Tunnel című ausztrál dokumentumfilm alkotói „képkockánként” szedték össze a pénzt: egy dollárt kértek egy snittért. Az akció 135 ezer dollárt hozott, és a kész alkotás ingyenesen megosztható, BitTorrent fájlként debütált a világhálón tavaly. Az Iron Sky című náci zombifilm 10 millió dolláros büdzséjéből egymilliót gyűjtöttek össze a neten.

Amerikában a legnépszerűbb crowdfunding honlap a Kickstarter. A projekt megadja, hogy mekkora összegre lenne szüksége, azután az érintettek 30, 60 vagy 90 napig izgulhatnak. A pénzt ugyanis csak akkor kapják meg, ha a megadott időn belül a jelentkezőktől összejön az előzetesen kért büdzsé. Ebben az esetben a honlap 5 dollár kezelési díjat von le. Tavaly az előterjesztett projektek 46 százaléka jutott finanszírozáshoz.

A politikai kampányoknál is megjelenik a tömegfinanszírozás – Obama néhány dolláros adakozói több millióval segítették a kampányát 2008-ban –, és humanitárius segítségnyújtást, tudományos kutatásokat is pénzelnek így. Az IndieGogo.com oldalon például szinte bármilyen projekt elfér, és a gyűjtők pénzhez jutnak akkor is, ha a lejáratig a kért büdzsének csak egy része gyűlik össze.

Az új őrületre reagált az amerikai törvényhozás is: a start up cégek közösségi finanszírozását regulázó JOBS Act egymillió dollárnál jelölte meg azt a határt, ameddig a tömegfinanszírozásért cserébe részvényeket kínáló társaságok még nem esnek a tőzsdefelügyelet ellenőrzése alá. 

Gyűjtés magyar módra

Amerikában 300 millió a potenciális támogató, a magyar „piac” viszont egyelőre minimális. A kerékpárosok indexelő karperecétől a szörfdeszkán át a gyerekjátékig többféle termék feltűnt már a hazai felhívásokban, de még várni kell arra, hogy használati tárgyak, fogyasztási cikkek tömegfinanszírozás révén kerüljenek piacra.

Az első hazai közösségi pénzgyűjtő oldalak 2011 telén jelentek meg. Az Induljbe.hu-nál szakmai bizottság bírálja el a projekttervet, a Kezdheted.hu-nál a megvalósíthatósági lehetőségeket is felülvizsgálják és azt is, hogy reális-e a megadott pénzgyűjtési intervallum. Mindezért a honlap bruttó 15 százalék sikerdíjat számít fel, amit beépítenek az oldalon kért összegbe. A site számla ellenében, míg az Induljbe.hu és az idén januárban startolt CreativeSelector.hu támogatás jogcímen fizet az ötletgazdának. Az utóbbiaktól az ötletgazdák akkor is megkapják a pénzt, ha csak részösszeget sikerül összegyűjteniük, de ekkor 5 százalékos díj helyett 9 százalékot kér az üzemeltető.

A magyarokat megcélzó projektek az elmúlt közel egy év tapasztalatai szerint legfeljebb 100–200 ezer forintot voltak képesek összekalapozni. A hazai ötletgazdáknak azt is meg kell tanulniuk, hogyan mozgósítsák saját rokoni-ismerősi körüket.

Kriston László