Az Amerikai Egyesült Államok ingatlan- és hitelpiacán, valamint ezzel összefüggésben a teljes pénzügyi szektorában évekig paradicsomi állapotok uralkodtak. Röviden kifejezve: a pénz olcsó volt, és könnyen hozzá lehetett jutni. A rendkívül kedvező jelzáloghitelek fűtötték az ingatlanpiacot, és az ingatlanok fedezetével felvett pénzek nagy része újra megjelent a befektetési oldalon.

A folyamat önmagát táplálta, és a kialakult "spirálból" a kereskedelmi és befektetési bankok, hitelintézetek és lakáskasszák, hedge alapok és a határidős piacok sem maradtak ki. Túl jó volt az üzlet, túlzottan kecsegtető a nagy haszon. A tranzakciókban mozgó pénzek mennyiségének egyre kevesebb reális alapja volt, de a gépezet tovább pörgött - majd végül bekövetkezett az, amit egyesek előre jeleztek, rámutatva az aránytalanságokra: a túlfeszített lufi kipukkant. Azonnal elkezdődött az elszámolás, illetőleg a piac megtisztulása, hasonlóan a 2000 évi internet- vagy más néven "dot.com"-lufihoz.

A folyamat az USA-ban már hónapok óta tart, és kisebb-nagyobb mértékben egyes nemzetközi tőkepiaci résztvevőket is érint. A könnyű pénz spiráljából kiszakított bankok először az USA-ban szembesültek likviditási gondokkal. Ez arra kényszerítette őket, hogy beolvadjanak erősebb versenytársaikba (Bear Sterns, Wachovia, Meryll Lynch), az állam karjaiba fussanak (AIG, Freddie Mac, Fannie Mae) vagy csődöt jelentsenek (Lehmann Brothers). A piac megtisztulására szükség van, a nagy rendcsinálás viszont már huzamosabb ideje világszerte alacsonyan tartja a tőzsdei indexeket, az egyes régiók, illetve iparágak tényleges teljesítményétől és fejlődési kilátásaitól függetlenül.

Miért csökkentek a tőzsdei árfolyamok világszerte?

1. A "hitelpiaci lufi" kipukkanása után azon pénzintézeteknél, amelyek az előbbiekben leírt spirálban mértéktelenül részt vettek, egyik pillanatról a másikra pénzhiány keletkezett. Kénytelenek lettek akár veszteségek árán is pénzzé tenni a befektetéseiket, és ez a folyamat még nem is fejeződött be teljesen. Az eladások lenyomták a tőzsdei árfolyamokat. A pénz elsősorban onnan áramlott ki, ahová előtte előszeretettel tették (ingatlanpiac, BRIC országok, egyéb fejlődő piacok, hedge alapok stb.). Így ezeken a piacokon és egyes alapoknál, amelyeknek egyébként köze sem volt az amerikai pénz- és hitelpiaci krízishez, nagyobb árfolyamcsökkenés mutatkozott. E csökkenés mögött nem "fundamentális" okok rejlenek. Az egyébként jól fejlődő és nagy jövőbeni potenciállal rendelkező térségek, iparágak és kitűnően működő cégek árfolyama is csökkent! A realisztikus tőzsdei érték és az ár(folyam) közötti olló egyre nagyobbra nyílik. Ez teszi a helyzetet közép-, illetve hosszabb távban gondolkodva vásárlói szemmel rendkívül érdekessé.
2. A bizonytalanság nem kedvez a tőzsdei hangulatnak. Egyes befektetők nem professzionálisan reagálnak, a kisbefektetők irracionális viselkedése viszont a "nagykutyák" tartózkodása mellett befolyásolóbb tényezővé válik. A negatív tőzsdepszichológiai háttér csak a bizalom megerősödése, illetőleg jó hírek hatására fordul át pozitívba. A fordulópont előtt a piac jellemzően már erős túlzásokba esett.
3. Miközben a tőke kényszerűségből kifelé áramlott a tőzsdékről, a befektetői oldalon is megcsappant a mennyisége. Ennek okai egyrészt ismét a nagybefektetők likviditási helyzetében, másrészt az elbizonytalanodott piacban keresendők. A szabad tőke nem tudja még, hogy hová áramolhat megfelelő biztonsággal és effektivitással, tehát kivár (jellemzően átmenetileg az amerikai államkötvénypiacra helyezkedik át).

Miért csökkentek a stabil vállalkozások részvényei is?

Az USA-ból kiinduló hitelpiaci válság átmenetileg több nemzetközi pénzintézetet és befektetési alapot is arra kényszerít, hogy kivonja a tőkét a tőzsdei értékeiből (akár veszteségek árán is) a pozíciója megerősítése érdekében. Az egyes európai bankokkal kapcsolatosan felreppent hírek tovább erősítik a bizonytalanságot. Mindez erős eladási (medve) piachoz vezetett, olyan régiókban is, amelyek egyébként nem érintettek az ügyben.

Kostevc Péter

Jó példa volt erre az erős tőzsdei kapitalizációval rendelkező magyar nagyvállalatok részvényárfolyamának erős csökkenése is. A kialakult árfolyamok már nem a társaságok valós helyzetét és piaci erejét tükrözték, amely e vállalatok esetében rendkívül erős és stabil. Sokkal inkább arról van szó, hogy a legnagyobb tőzsdei forgalmú papírokból lehetett gyorsan, a legnagyobb tőkét kivonni - ami irrealisztikus árfolyamokhoz vezetett. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy egyes tőzsdepiaci résztvevők, de akár magánszemélyek is rossz hírkeltéssel igyekeznek tőkét kovácsolni a helyzetből, ami bűncselekménynek számít! A BROKERNET Csoport részéről teljes mértékben egyetértünk az általános szakmai véleménnyel és az MNB állásfoglalásával: a magyar pénzintézetek közvetlenül nem érintettek a hitelpiaci válságban, a helyzetük erős és stabil!

Meggyőződésünk továbbá, hogy a hosszabb távon befektető számára a kialakult árfolyamok rendkívül attraktívak, a rövid távú spekulációt ugyanakkor határozottan nem javasoljuk!

Meddig tart még?

Ezt mint mindig, most sem könnyű megmondani. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a "teknő" alja körül járunk, és az árak már nagyon alacsonyak. Pozitív, hogy erős vásárlási igyekezet mutatkozik a legyengült vagy nem likvid bankházakat és lakáskasszákat illetően. Ezeket az erősebb piaci szereplők nagy igyekezettel vásárolják fel jó áron. A nyertesek (JP Morgan Chase, Goldman Sachs, Bank of America, Barclays, Lloyds TSB stb.) tovább erősödnek. A legtöbb amerikai pénz- és tőkepiaci szereplő helyzete ismert, már szinte nincs is kérdőjel. A világ más részein - így nyugat-európában is - még tart a bizonytalanság. Még néhány fontos kérdésnek el kell dőlnie ahhoz, hogy a tőke tudja, mikor és milyen irányba mozduljon. (Lesz-e még áldozat? Ha igen, ki veszít, és ki profitál belőle? Károsul-e valamelyik gazdasági térség konjunktúrája? Lesz esetleg még valamilyen más váratlan jó vagy rossz hír?)

Milyen kihatásokkal lehet számolni?

Ami biztos: a nemzetközi bankrendszert reformálják, és a pénzügyi szektor "kitisztul". A megüresedett piaci pozíciók élénkítik a versenyt. A jelzáloghitelek drágulnak (már nagyrészt megtörtént). A kőolaj ára tovább csökkenhet. Az ár-érték aránytalanság egyes piacokon és szektorokban még tovább nőhet. Ez az aránytalanság előbb-utóbb gyors pozitív korrekcióhoz vezet a tőzsdéken. Ennek időpontját természetesen lehetetlen megválaszolni. Eleinte mindenesetre valószínűbb a bizonytalan árfolyam-ingadozás. Amennyiben a tőke áramlása nem indul meg időben, a helyzet a reálgazdaság fejlődését is veszélyezteti, minek következménye recesszió is lehet.

A recessziók rend szerint 8-14 hónapos időszakot ölelnek át, rossz eladási, viszont kitűnő vételi árfolyamokat teremtve. Fontos: az elért befektetési eredmény szempontjából csakis a futamidő alatti vételi árfolyam(ok) és az eladási árfolyam számít. Ha a hitelpiaci vagy gazdasági turbulenciák okozta alacsony árfolyamon a befektető nem értékesít, veszteség sem éri. Átmenetileg "TARTANI" kell a pozíciót. Az alacsony árfolyamú időszakok egyértelműen kedveznek viszont a vevőknek és a folyamatos tőkefelépítést végzőknek (rendszeres díjas befektetési-biztosítási programok - cost average effektus).

Végezetül ne feledjük, hogy a piac időszakonkénti megtisztulása természetes (és sok szempontból hasznos) jelenség, és a fejlődési időszakokhoz képest rendszerint rövid ideig tart. Különösen fontos azonban ebben az időszakban az ügyfelekkel való kapcsolat és a tárgyilagos kompetens tanácsadás!

Kostevc Péter

BROKERNET Holding Zrt.

elnök

alapító társtulajdonos