Az 1997. évi társadalombiztosítási nyugdíjreform megteremtette a magán-nyugdíjpénztári rendszert, s ezen időponttól a munkaviszonyban állók - döntésük szerint -, egy saját maguk által választott magán-nyugdíjpénztárba fizethetik be a kötelezően levonandó nyugdíjjárulékot, melyet a nyugdíjpénztárak fektethetnek be a pénzpiacon. Az így összegyűjtött megtakarítások és azok hozamai válnak alapjává és fedezetévé a majdani öregkori járadékoknak

A Pénztárak Garancia Alapja pénzalapot képez a pénztárak befizetéseiből, ennek mértéke az egyének által befizetett tagdíjak 0,35 %-a. Ez a pénzalap a potenciális forrása a bekövetkező kockázat esetén, az egyénnek nyújtott garanciális kifizetéseknek. Az Alap egy esetleges, nagyobb pénzpiaci kockázat bekövetkezte esetén a saját pénzforrást meghaladóan kölcsönt vehet fel, amelyet az állam törvény erejénél fogva garantál, és így intézményesen teljesítheti az egyéneknek nyújtott garanciális kifizetéseket.

Amennyiben a kölcsönfelvételre sor kerülne, annak visszafizetéséről az Alap a hozzá befolyt tagdíjbefizetésekből gondoskodik. Az Alap szervezete útján teljesíti a garanciális kifizetéseket és az ezek pénzügyi alapjainak megteremtésével kapcsolatos feladatait. Ugyancsak a szervezet dolga a bekövetkező kockázat esetén a gyors kifizetések teljesítésével és az erről szóló kommunikációval a pénztártagok elérése, megnyugtatása és így a további problémák elkerülése.

A rendszer működése óta felhalmozódott garanciaalap nagysága mára meghaladta az 5 milliárd forintot, miközben az Alap működési kiadásainak aránya 3 százalék alá csökkent.