A Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (Követ) által megrendezett Széndioxid-semleges konferenciáján dr. Tóth Gergely, a Követ főtitkára három lehetséges forgatókönyvről beszélt a klímaváltozás jövőbeni esélyei közül.
Az első esetben katasztrófák jönnek (ahogyan azt a média és Holywood olyan lelkesen és plasztikusan szereti ábrázolni), komoly változások mennek végre az éghajlatban, a tenger szintje emelkedik, a sarkvidéki jégsapkák megolvadnak, stb.
"A nagy rendszerek borulnak a globális klímaváltozás hatására." - foglalta össze röviden a főtitkár a legrosszabb kimenetű forgatókönyvet. Ebben az esetben a gazdasági növekedés túllép a "Föld keretein" és szétzilálja a létfenntartó rendszereket.
A második eset a Stern és az Al Gore-féle Kellemetlen Igazságban is megjelent alternatíva szerint egy növekedő gazdaságot feltételez, amely a mainál kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár (low carbon economy), így lassul a globális felmelegedés és hatásai kevésbé drasztikus változásokat hoznak, mint az első esetben. Ez egy win-win-win szituáció, azaz mind a gazdaság, mind a társadalom, mind a környezet nem jár rosszabbul a többi tényező pozitív változásával.
A harmadik eset egy kevés szén-dioxidot termelő, a mennyiségi helyett inkább a minőségi növekedés kerül előtérbe. A növekedés mérsékeltebb, a társadalom viszont jobban jér, hiszen a "kevesebb pénz több szabadidővel jár", a környezet pedig egyértelműen nyertese ennek a forgatókönyvnek.
Katasztrófikus jövő vagy környezetbarát technológiák
Az elmúlt években beindult tájékoztatási kampányok, katasztrófafilmek és a médiában naponta megszólaló szakértők elérték vélt vagy valós céljaikat: a társadalom először van arról meggyőződve, hogy kritikus változások fenyegetnek. (Sőt, egy felmérés szerint a helyzet annál is rosszabb, mint azt a politikusok és a szakértők állítják..) Ugyan a korábbi víziók egy része nem vált be: az 1960-ban alakult Római Klub még korábban azt jósolta, hogy 50 év alatt elfogynak a Föld nyersanyagai és energiahordozói. "Nem az input oldallal van ma baj" - mondta Tóth Gergely, "inkább output (kibocsátás) oldali válságról lehet beszélni, főleg a káros anyagok esetében." A sokat idézett Stern-jelentés szerint ha nem cselekszünk, az sokkal nagyobb (értékű) katasztrófával jár, mint ha költünk a megelőzésre és változásokra. (Lásd "Összeomlás vagy áttörés?")
"A baj ma az, hogy a problémákat ma csak tüneti szinten kezeljük" - mondta előadásában a Követ főtitkára, hiszen főleg a klímaváltozásra koncentrálunk, miközben például a fajkihalás ma sokkal mélyebb nyomot hagy a Földön. 1970 óta a szárazföldi fajok száma 30 százalékkal csökkent, ami a természetes kihalás ezerszeresét jelenti. Oka egyértelműen a (fejlett világ) túlfogyasztása. Ráadásul a technológiai fejlődésbe vetett hit "rossz optimizmust sugall": azt gondoljuk, hogy a lebomló szivacs, a hibrid-autók vagy más környezetbarát megoldások javítanak a helyzeten.
A probléma az, hogy növekedést egyfajta "szent tehénnek" fogjuk fel, ami nélkül nem lehetséges a megnyugtató földi élet. "Ha már autóznunk kell, használjunk hibridautót vagy bioetanollal hajtott járművet." - gondolják sokat és azon a kérdésen nem is gondolkodnak, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk nem használni az autónkat?" - mondta Tóth Gergely, aki szerint az energiahatékonyabb fogyasztói hozzáállás, a spórolósabb technológiák és a szén-dioxid elnyelő porózus kőzetek ötletei és megvalósítása nem változtat a lényegen és az sem valószínű, hogy a gazdaság , környezet és társadalom hármasa a technológia fejlődésével egyszerre jár jól. Az unió például hatékonyabb energiafelhasználást szorgalmaz minden érintettnél és nőtt is a hatékonyság, ennek ellenére az energiafogyasztás folyamatosan emelkedő tendenciát mutat. 1950 óta pedig a Föld népessége 2,6-szorosára nőtt, a világ összterméke a kilencszeresére, viszont a nemzetközi szállítás a 200-szorosára (!). "Ami azt jelenti, hogy aránytalanul sokat szállítunk és közlekedünk" - vonta le a következtetést a Követ főtitkára.
Nyugodtabb világ
A harmadik forgatókönyv, amely a növekedést nem tekinti prioritásnak, alapvetően más piaci logikára épül. "A globális növekedés helyett a lokális fejlődést helyezi előtérbe" - mutatott rá a különbségre Tóth Gergely, aki szerint a helyi közösségek és régiók önellátása lerül az előtérbe, a növekedés "szent tehenét" pedig felváltja a normák betartásának prioritása. Ugyan a növekedés háttérbe szorulásával csökken a rendelkezésre álló jövedelem is, ám nő a szabadidő és az önállóság, illetve a biztonságérzet is. A Követ főtitkára emlékeztetett arra is, hogy ugyan az egy főre jutó magyar GDP 17 ezer dollár, ami az uniós átlagtól még messze van ugyan, de a világ 229 országa közül még így a 63. helyre emeli Magyarországot...
