Ezúttal biztosan minden simábban megy majd - ez is lehetne az üzenete annak, hogy a G20 tagországok külön bizottságot hoztak létre azért, hogy elkerüljék a 2008-as és 2010-es éhséglázadásokat, amelyeket az élelmiszerárak akkori drasztikus növekedése okozott. Mégis kétséges, hogy a már nevében is biztató hangzású Rapid Response Forum hogyan tudja majd befolyásolni az egekbe szökő gabonaárakat, a bizottság ugyanis legkorábban szeptember elején ülhet össze - ha a gabonaárak tovább emelkednek.
Ez pedig majdnem biztosra vehető: a kukorica ára eddig 50, a szója világpiaci ára pedig mintegy 30 százalékkal emelkedett az év elejéhez képest. Az áremelkedés mögött ezúttal nem a megnövekedett kereslet, vagy a spekulációs szándék áll, mint az elmúlt alkalmakkor, hanem az Egyesült Államokat sújtó bibliai méretű szárazság.
Az USA 48 kontinentális államában júliusban az átlaghőmérséklet elérte a 25,3 fokot, megdöntve ezzel a minden idők legforróbb (amerikai) évének tekintett 1936-os rekordot. Egyedül március és május között négyezer melegrekord (helyi és országos) dőlt meg Észak-Amerikában, a csapadék mennyisége pedig jelentősen - egyes államokban 80 százalékkal - elmaradt a megszokottól. A szárazság és a meleg miatt komoly kár érte a gabonatermelőket, a „kukoricaövezet" (corn belt)államaiban (Arkansas, Georgia, Iowa, Illinois, Indiana, Kansas, Mississippi, Nebraska, Oklahoma, Dél-Dakota, Tennesse, Wyoming) a kukorica teljes termőterületének 17 százaléka teljesen menthetetlen, a termés mintegy harmadával kevesebb és a minősége is gyengébb.
A szárazság azonban egy újabb komoly veszélyt is rejt magában: újra kialakulhat a porgödörnek nevezett jelenség, amely akár egy teljes évtizedre is jelentősen csökkenheti az Egyesült Államok gabonatermelését.
A fent említett gabonatermelő államok, valamint a délnyugati államok, (Arizona, Texas, Új-Mexikó) a Karib-tenger térsége felől, délről kapják a csapadékot, azonban mintegy hatvan-hetven évenként az észak felé tartó nedves légtömegek elmaradnak, (Mexikó északkeleti része viszont csapadékosabbá válik) és mintegy hat-nyolc éven keresztül tartó szárazság sújtja a vidéket.
A mezőgazdaság elterjedése előtt a legeltetéses prérigazdálkodás nem irtotta ki a talaj természetes felső takarórétegét védő szárazságtűrő fűfajtákat, azonban a harmincas években a hatalmas prérik művelés alá vonása megfosztotta a talajt ettől a biológiai védőrétegtől. (A művelés alá vont földterület 1900 és 1920 között a duplájára, míg 1925 és 1930 között a háromszorosára növekedett) Az éveken keresztül tartó aszály és a sík vidéken felerősödő szelek miatt a talaj felső rétegét egyszerűen elsöpörte az erózió. A következmények katasztrofálisak voltak: sohasem látott méretű porviharok söpörtek végig az Egyesült Államok középnyugati államain, a homok még azt is elpusztította a földeken, amit az aszály meghagyott, vagy amit a kezdetleges öntözéses módszerekkel meg tudtak menteni a gazdálkodók. A porviharok elsötétítették az eget még Washington és New York felett is, becslések szerint 1934 és 1936 között több mint 400 ezer négyzetkilométernyi korábban mezőgazdasági terület vált sivataggá, (Magyarország teljes területének négyszerese), és további sok százezer négyzetkilométeren komoly károkat okozott at aszály.
A farmerek tömegesen hagyták el sivataggá változott földjeiket: egyedül Texas és Oklahoma államokból félmillióan menekültek el, a többségük Kaliforniába, ahol az ott éppen felfutó gyümölcstermesztésben vállaltak munkát. (Oklahoma 1936-ban elvesztette lakosságának 15 százalékát) Ez volt a legnagyobb méretű népvándorlás az amerikai történelemben, néhány év alatt 2,5 millióan hagyták el otthonaikat. Akik kitartottak, nem jártak sokkal jobban: az állandóan szállongó por miatt járványszerű méreteket öltött a lakosság körében a szilikózis, és az Egyesült Államok történelmében először ezrekkel végzett az alultápláltság.
A globalizáció következtében összekapcsolódó világgazdaságban katasztrofális élelmiszer-áremelkedéssel járna egy ilyen léptékű természeti csapás. Mind a már most súlyosan érintett kukorica, mind a szója tekintetében az Egyesült Államok a világ legnagyobb exportőrének számít, olyan régiók, mint Kelet-Afrika szinte teljesen az amerikai kukoricaexporttól függenek.
Az elmúlt öt évben immár a harmadik élelmiszer-ársokkot éljük meg, a legdrasztikusabb áremelkedés 2008-ban történt, amikor az árak (részben az oroszországi és az amerikai rossz termés következtében) a háromszorosukra ugrottak. Akkor éhséglázadások törtek ki a világ számos országában: a szegénynek igazán nem nevezhető Indonéziában katonákkal kellett őriztetni a rizsföldeket, Haitin halálos áldozatokkal járó összecsapások alakultak ki a külföldi segélyszállító konvojok körül.
2010-ben a nagy területen pusztító tüzek miatt Oroszország vezetett be a gabonára exporttilalmat, hogy elláthassa saját piacait. Az akkori áremelkedés jelentősen hozzájárult a 2010 decemberében kezdődő „arab tavaszként" ismert forradalmi hullám kitöréséhez. A jelenlegi áremelkedés már Magyarországon is gondokat okoz, emiatt a kormány segítségét kérik a magas takarmányárak, illetve a rendkívüli hőség miatt komoly veszteségeket szenvedő magyar állattenyésztők, akik mérsékelnék a termékeikre kivetett 27 százalékos áfát és megemelnék a támogatások szintjét is. A Vidékfejlesztési Minisztérium segítséget nyújt a kárt szenvedett termelőknek, illetve előrehozza az aktuális kifizetéseket, ám a takarmányárak ügyében az uniós szabályozás megköti a kormány kezét. Az NGM pedig kerek-perec közölte, hogy nem tervezik kibővíteni a 18 százalékos áfa körébe sorolt élelmiszerek körét.
