Fulladozunk a műanyagban. Kólás palackok, műanyag szatyrok, ételhordók. Ha eldobunk az utcán egy műanyag italos palackot vagy nejlonzacskót, nagy az esélye, hogy az előbb-utóbb a tengerekben köt ki. Még akkor is ha tengerparttal nem rendelkező országban szemetelünk. Az utcáról ugyanis az esőzések idején a lefolyókon keresztül a kommunális csatornarendszerbe jut a műanyag, onnan a folyókba, a folyókból pedig a tengerekbe. Majd a különféle áramlások révén akár a Csendes-óceán kellős közepére is.
Néhány éve a szenzáció erejével hatott az, hogy Oprah Winfrey beszámolt beszélgetős műsorában a Csendes-óceáni szemétsziget létéről. Mint köztudott, ez olyan összetorlódott hulladékhordalék, amely valóságos szigetet alkot.Az Ocean Conservancy (OC) amerikai nonprofit szervezet legújabb összesítése szerint az óceánok felszínén hömpölygő plasztikhulladék a világszerte tengerekbe jutó műanyagmennyiségnek mindössze 5%-át teszi ki! A maradék 95% a tengerek mélyén lapul.
Egy fiatalember sajátos találmánnyal akarja megtisztítani az óceánokat a förtelmes hordaléktól.
(fotók: freeimages.com)
A kis darabokra felaprózódó plasztikot a halak és más tengeri élőlények eledelnek vélik, megeszik és tömegesen pusztulnak el tőle. A plasztik az élővilág táplálékláncát veszélyeztető tényezővé vált.
Az Ocean Conservancy közlése szerint a műanyagot tekintve Kína, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam a tengerek legnagyobb szennyezői. A dolog hátterében az áll, hogy az ázsiai országok gyorsan elsajátították a nyugati fogyasztói szokásokat, és ők is már mindent műanyag csomagolásban vásárolnak. Ráadásul a multik kis adagokban porciózva árulják termékeiket, hogy a szegények és a feljövő középosztály megengedhesse magának a harmadik világban, s ez tovább fokozza a szemétképződést. Több termékre több csomagolóanyag jut.
Kritikusaik úgy látják, a vállalatoknak meg kellene szervezniük a csomagolóanyag-begyűjtést az ázsiai országokban és kampányolniuk kellene, hogy fejlesszék a társadalom tudatosságát e kérdésben: a polgárok legyenek tisztában a szelektív hulladékgyűjtés fontosságával és azzal, mivel jár az ökoszisztémákra nézve a tengerek szeméttel való telítése. A kormányok nyilvánvalóan nem tesznek sokat a probléma megoldásáért.
Az említett országokban a létrejövő műanyag hulladéknak csak a 40%-a kerül legitim szemétlerakókba. Indonéziában ez az arány mindössze 10%, vagyis a szigetország műanyag szemetének 90%-át a tengerbe szórják.
Az illegális szemétlerakókba öntött hulladékot - mely azért kerül oda, mert a szemeteskocsik vezetői spórolnak a benzinen és nem hajtanak el a szeméttelepig - gyakran felkapja a szél, s a közeli patakokba és folyókba fújja, vagy a monszun idején tomboló zivatarok juttatják oda.
(A GlobalPost cikke alapján)
- Az említett 5 ázsiai ország az óceánokba dobott műanyag 60 %-áért felelősek.
- Évente egymillió tonna plasztik kerül a tengerekbe ebből az 5 országból.
- Az emberiség évi 8 millió tonna műanyagot dob a tengerekbe.
- Ha a tengeri szemetelés a jelenlegi szinten folytatódik, 2025-re 3 tonnányi halra 1 tonna tengeri szemét jut majd, mert 10 éven belül megduplázódik a szemetelésünk.
