Obama beválthatja az ígéretét

Az Egyesült Államok 44. elnöke, Barack Obama éppolyan lelkesedéssel vetette bele magát hazája klíma- és energiapolitikája megváltoztatásába, ahogyan új hozzáállást tanúsított a külpolitika terén. Ugyan könnyebbnek látszik egy év alatt bezárni a guantanamói fogolytábort, vagy megkezdeni a fokozatos kivonulást Irakból, mint csökkenteni az Egyesült Államok olajfüggőségét vagy hibridautókkal felváltani a közösségi közlekedést nagyrészt mellőző amerikaiak kedvenc háromliteres szabadidő-terepjáróit, ám a Fehér Ház új lakója már kezdettől nem hagyott kétséget afelől, hogy elnöksége szöges ellentéte lesz az elődje által képviselt, sokak által tudománytalannak és az olajlobbi érdekeit nyíltan felvállaló politikának.

Megújuló energia
Barack Obama a megújulóenergia-termelést három éven belül a jelenlegi duplájára bővítené. Ennek érdekében a kormányzat ösztönző csomagot fogadott el, amelynek része egy hitelgarancia-program, 30 százalékos beruházási adóhitel és 30 százalékos üzembe helyezési szubvenció. A New York Times március végi cikke szerint tavaly a nem vízerőműből származó megújuló – szél-, nap-, geotermikus és biomassza alapú – energia mennyisége 17,6 százalékkal nőtt a 2007-ben termelt mennyiséghez képest. A szél- és a napenergia kihasználása nőtt robusztusan az energetikai információs hivatal tájékoztatása szerint: előbbi 51, utóbbi 31 százalékkal. Ezzel 2008-ban a megújulók 3 százalékkal részesedtek a teljes áramtermelésből, ami félszázalékos növekedést jelent 2007-hez képest. A recesszió miatt az elemzők idén szerényebb mértékű növekedésre számítanak, de becslések szerint a szél- és napenergia termelése így is 25 százalék körüli mértékben bővül, és a megkezdett beruházások alapján a geotermális energiák terén is komolyabb növekedés várható.

Olaj helyett szél és atom

Az „Új energiát Amerikának!" elnöki program - „tematikusan" csoportosítva - 150 milliárd dollárt szán új technológiák bevezetésére és az Egyesült Államok energiaforrásainak környezetbarátabbá formálására. Az Európai Unió tagállamai által tervezett, de még el nem fogadott „20-as klímacsomaghoz" hasonlóan az Egyesült Államok 2012-re 10, 2020-ra 25 százalékra emelné a megújuló energiaforrások arányát a fogyasztásban. A tervek szerint egymillió amerikai gyártású hibridmeghajtású autót kíván az utakra 2015-re - tavaly 300 ezer fogyott a japán Toyota Priusból -, és annyi olajat takarítana meg a hatékonyság növelésével tíz éven belül, amennyit egy évben a Közel-Keletről és Venezuelából együttesen importál. Ez utóbbi nem kis mennyiség: a teljes import 30, illetve a fogyasztás közel 20 százaléka.

A tisztaszén-technológia hasznosításával és (némi meglepetésre) új atomerőművek rendszerbe állításával, egy nagy kapacitású alaszkai földgázvezeték építésével, alacsonyabb széntartalmú tüzelőanyagok használatával és sokkal szigorúbb környezetvédelmi szabályok bevezetésével 2050-re az 1990-es szinthez képest 80 százalékkal csökkentené a légkörbe juttatott üvegházhatású gázok mennyiségét. Az energiapazarlást 40 millió „okos mérő" vezetékrendszerbe való beépítésével mérsékelné, ami optimalizálná a fogyasztást, és a megújuló energiaforrások használatát részesítené előnyben. A program első konkrét lépéseként az elnök a stratégiai olajkészletekből dobna piacra az alacsonyabb jövedelmű családok támogatására, ahogyan ezt a réteget segítené az is, hogy Obama évente egymillió ingatlan energiahatékonyságát és időjárásálló képességét javítaná. (A minden évben hurrikánszezont átélő vidéki Amerikának szüksége is van a jórészt fából készült családi házak megerősítésére...)

Utolsóból az első?

A klímavédelmi kérdések mellőzésével eltelt elmúlt nyolc év után a Fehér Ház új első embere a globális felmelegedés elleni küzdelem élharcosává tenné az Egyesült Államokat. Az üvegházhatású gázok legnagyobb kibocsátóit Obama egy szervezetbe tömörítené, és a G8-ak mintájára létrehozná a Global Energy Forumot, ahol a legfejlettebbek - és Oroszország - mellett Kína, India, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika hangolná össze klímapolitikáját.

Nem lesz könnyű dolga. Bár nagy várakozás előzi meg Washington klímapolitikájának megváltozását, a fejlődő országok vezetői csak akkor lesznek fogékonyak költséges és lassan megtérülő beruházásokra kényszeríteni gazdaságukat, ha az eddig elzárkózó Egyesült Államok élen jár a példával. A fejlődők szerint nekik szintén joguk van gazdaságuk fejlesztéséhez, még ha ez a környezet fokozottabb megterhelésével jár is - és mi tagadás, nehéz a szemükre vetni ezt, mondjuk egy angol politikusnak, akinek hazája az ipari forradalom alatt a brit szigetek erdőinek túlnyomó részét kivágta. Obama mindenesetre nyitottnak mutatkozik a csatlakozásra a kyotói egyezményt felváltó következő megállapodáshoz, amit a remények szerint idén decemberben Koppenhágában írnak alá. Az új elnök arról is beszélt, hogy Washington sok év után hajlandó aláírni az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, amely fontos mérföldkő a klímavédelem szempontjából.

Az elnök terveit demokrata barátai és az ellenzéki politikusok egyaránt támogatják. Egy január végén tartott szenátusi meghallgatáson a klímaváltozásra való figyelemfelhívásért Nobel-békedíjat kapott egykori alelnök, Al Gore - a stabilizációs csomag elfogadása mellett kampányolva - arról beszélt, hogy a Föld egy „visszafordíthatatlan pont" felé közelít, és az új klímaegyezményt az idén tető alá kell hozni. A republikánusok között is számos pozitív hang hallatszott: Richard Lugar indianai szenátor szerint a szél- és napenergia hasznosításának technológiája kiváló exportcikke is lehet az Államoknak... (Magyarországnak a zöld tárca államtitkára szerint is sok tanulnivalója van még)

160 ezer milliárd forint

A képviselőház nagy többsége által - bár az ellenzéki republikánusok egységes ellenzésével - megszavazott válságkezelő csomag az új elnök reményei szerint összeköti a „kellemest a hasznossal". A végül három republikánus szenátor által is támogatott csomag rendelkezésre álló 787 milliárd dollárja - kiegészítve a Bush-kormányzattól megörökölt 700 milliárdos bankmentő csomag felével - az 550 milliárdos kiadási oldal mellett 275 milliárdos adócsökkentést is tartalmaz.

Az 550 milliárd dollárra rúgó kiadások - ezek háromnegyedét 2010 szeptemberéig a kongresszus költségvetési irodája szerint el is költik - egyszerre több célt szolgálnak: hatékonyabb és tisztábban működő gazdaságot, fejlettebb oktatást és egészségügyet, kisebb villany- és fűtésszámlákat, a külföldi olajfüggőség csökkentését és az egyre növekvő számú munkanélküli támogatását. Továbbá nem titkoltan olyan beruházásokat valósítana meg, amelyek egyrészt munkát adnak sokaknak - a program 3,5 millió új vagy „megtartott" munkahelyről beszél -, másrészt a megrendeléseiken keresztül segítenék a tisztább technológiákat alkalmazó és szállító cégek fejlődését (erről lásd a Piac & Profit 2009/1. számát). Egy kompromisszumot már kellett kötni: a törvény „Vásárolj amerikait!" kitételét komolyan nehezményezték az Egyesült Államok főbb kereskedelmi partnerei, így az erről szóló cikkelyt módosították, és Obama kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kíván protekcionista színben „tetszelegni". Az április elején tartott G20 csúcstalálkozó előtt írt, a világ számos fontos médiumában leközölt cikkében egyenesen úgy fogalmazott, hogy „ellent kell állnunk a protekcionizmus csábításának", és kemény szavakkal illette a „vakmerő spekulációt". A csúcstalálkozón szintén az erőteljes pénzügyi ösztönzés politikája került fölénybe, az Obama által (is) favorizált, a Nemzetközi Valutaalap eszközeit megsokszorozó politika győzött: az IMF 1100 milliárd dollár pótlólagos forráshoz jut, amelyből minden, a válságban érintett ország kormánya részesülhet. Az ellenfelei szerint túlságosan is baloldali elnök kemény szabályozást ígért a világ pénzintézeteinek, miközben elismerte, hogy „Amerika is felelős a... felfordulásért"..

Kis autók, nagy remények

Az ambiciózus terv, amelynek legtöbb eleme jelentősen túlmutat Obama legfeljebb két elnöki mandátumán, nagy lendülettel indult: az ígéreteken kívül – mint például az amerikai autóipar kormányzati megsegítése feltételéül szabott zöldebb kocsik gyártásának kikényszerítése – az elnök már lépett is: elnöksége hetedik napján utasította a Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy vizsgálja felül a Bush-kormányzat alatt hozott korlátozást Kalifornia és az őt követő 13 állam levegőtisztasági törvénykezése ügyében. A környezetvédelemben élen járó Kalifornia ugyanis élni kívánt azzal a jogával, hogy a szövetségi előírásoknál szigorúbb szabályokat alkalmazzon, és 2016-ra – négy évvel a washingtoni szabályok előtt – a gépkocsik károsanyag-kibocsátását 30 százalékkal csökkentse. A Bush-kormányzat – az autóipar lelkes támogatása mellett – azonban ezt nem engedélyezte. Most minden bizonnyal elhárul ez az akadály, így Kaliforniában hamarosan gallononként 35 mérföldet kell megtennie egy új gépjárműnek a mai 27 helyett – azaz az átlagfogyasztás 8,7 literről 6,7 literre csökken. A lépés komoly tetszést aratott a klímavédelem támogatói körében: a tekintélyes washingtoni kutatóintézet, a Center for American Progress klímastratégiáért felelős igazgatója, Daniel J. Weiss a New York Timesnak azt nyilatkozta, hogy „Obama elnöksége egy hete alatt többet tett a globális felmelegedés ellen és az USA olajfüggősége csökkentéséért, mint Bush nyolc év alatt”. Az autóipar és a republikánusok már nincsenek ennyire elragadtatva: Charles Territo, az Amerikai Autógyártók Szövetségének szóvivője szerint a szövetségi előírásoktól eltérő kaliforniai szabályok betartása nehéz helyzet elé állítaná a gyárakat, míg az ohioi George Voinovich képviselő úgy nyilatkozott, hogy a kormánynak nem kellene a nehéz időket megélő iparágat további intézkedésekkel sújtania. Az autógyártók egyébként sem Obama kedvencei: az elnök március végén egyenesen ultimátumot intézett hozzájuk. A Chrysler csak abban az esetben kapja meg a szövetségi támogatást és hitelgaranciát, ha 30 napon belül megállapodik az olasz Fiattal a partnerségről (miután a Mercedest is gyártó német Daimler nem kér többet a világ egykori harmadik számú autógyárából). A General Motors pedig 60 napot kapott, hogy egy kellő színvonalú kilábalási tervet állítson össze.