A 2026-os nyár rendkívül alacsony vízállásai a Duna vízgyűjtőjén is megmutatták, milyen gyorsan tovagyűrűzhet a vízhiány gazdasági hatása. A folyók alacsony vízhozamai nehezítették a folyami teher- és személyszállítást, Magyarországon és Romániában pedig az erőművek működéséhez elengedhetetlen hűtővíz korlátozott elérése miatt a nukleáris erőművi termelést is vissza kellett fogni, illetve le kellett állítani. A mezőgazdaság, a turizmus és más ágazatok szintén veszteségekkel és fennakadásokkal szembesültek. 

Magyarország szárazodása mögött a klímaváltozás mellett évtizedek vízgazdálkodási és tájhasználati gyakorlata is áll. A folyószabályozások, az árterek leválasztása és a víz gyors elvezetése hozzájárultak ahhoz, hogy a csapadék és az árhullámok vize nem marad a tájban, és nem tudja megfelelően feltölteni a talajt, illetve a felszín alatti vízkészleteket. A növekvő párolgás, a hosszabb aszályos időszakok és a szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás tovább súlyosbítják a helyzetet. 

A WWF Magyarország régóta hangsúlyozza a természetes vízmegtartás jelentőségét: a víz helyben tartása, a folyók és árterek kapcsolatának helyreállítása, valamint a táj adottságaihoz igazodó gazdálkodás egyaránt hozzájárulhat az aszálykockázatok mérsékléséhez. Ezek az intézkedések a vállalatok számára is fontosak, hiszen a gazdaság hosszú távú működése az egészséges vízrendszerektől, a termőképes talajtól és a kiszámíthatóbb természeti környezettől függ.