"A halak nem szavaznak", jegyezte meg egy víz alatti áramvezetékekben utazó vállalat vezetője a New York Timesban. A földfelszíni áramellátó-hálózatok kiépítése, illetve bővítése ugyanis egyre nagyobb ellenállásba ütközik mind a lakosok, mind a természetvédők részéről. Márpedig ahhoz, hogy az Egyesült Államok áramigényének 20 százalékát szélenergiából állítsák elő, megközelítőleg 19 200-35 200 kilométer (12 000-22 000 mérföld) hosszúságú áramtovábbító-hálózat kiépítésére volna szükség, hivatkozott egy új tanulmányra az amerikai napilap.
Már tervbe vettek egy hálózatot, amely a kanadai víztárolókból, vízlépcsőkből kinyert energiát az USA áram-éhes, keleti-parti metropoliszaiba juttatná, többek közt New Yorkba. A hálózat közel 600 kilométert tenne ki, s ha sikerül megszerezni rá a hatósági engedélyeket, ez lenne a világ leghosszabb víz alatti áramhálózata.
Elöregedett földgázvezetékek kiváltása
A vezetékek víz alá építése javarészt olcsóbb, kifizetődőbb, mint a szárazföldön a föld alá helyezni őket, mert a vízben akár 1,6 kilométer hosszú darabokat is le lehet fektetni anélkül, hogy megtörnék a vezetéket. Ugyanakkor a továbbított elektromosság természetéből adódóan kiiktatja ezt a megtakarítást: a legtöbb tengermélyi hálózat egyenáramot továbbít -míg a szárazföldi hálózatok váltóáramot-, és az egyenáram-kábeleket nehéz szilárd környezetbe (talaj alá) helyezni, mert beburkolásuk túlságosan növeli az elektromos feszültséget.
Szakértők még nincsenek még tisztában vele, pontosan milyen hosszan gazdaságos -mind energetikailag, mind anyagilag- a hálózatok kiépítése a tó- és tengerfenéken. Elképzelhető, hogy a Nagy-tavakat is behálóznák, hogy olyan városok is megújuló energiákhoz jussanak, mint Chicago vagy Detroit. Környezetvédők attól tartanak, hogy a víz alatti telepítés a folyók mélyén leülepedett -gyárakból kifolyt- szennyező anyagok felkavarásához vezethet.
Az amerikai energiaárak régiónként változnak részben attól függően, mennyire nagy a helyi energia-előállítás és a felhasznált energia mekkora hányadát kell távolról beszerezni. Az új hálózatok kiépítésében további nehézséget jelent, hogy az amerikai tavak túlnyomó többsége északi vagy déli folyásirányú, míg a nagyvárosok úgy helyezkednek el, hogy az áramot elsősorban keleti és nyugati irányba kellene továbbítani.
