Hegyi Gyula uniós parlamenti képviselő jelentette ki egy nyilvános fórumon: sok lehetőség kínálkozik arra, hogy az alternatív energiát hasznosító megoldásokra forrásokat vegyen igénybe Magyarország, de az igazán komoly lehetőségeket - önálló forrásokat - az e területen fellelhető új megoldások kutatására, fejlesztésére szánja az Európai Unió. Nem nevezte nevén a honatya, hogyan is kell értelmezni a párhuzamosan futó pénzügyi támogatásokat, de közvetett információkkal Brüsszel azért gondoskodott.

Fenntartható fejlődés - kilépve a laborból

Bizalmat szavazott Európa 400 képviselője a hidrogén energetikai célú hasznosításának kutatására, pontosabban a lehetséges technológiák fejlesztését, elterjesztését akarják felgyorsítani. S mint azt azért sejteni lehet, Európa már csak amolyan követő, az Egyesült Államokban ugyanis már túl vannak a politikai támogató deklarációkon, Bush elnök tavaly részben egy évnyitó évértékelő beszédének hosszas passzusában, részben pedig a gyakorlati kutatásokban élen járó egyetemi környezetben elhangzott felszólító bíztatásában adott nyomatékot az energetika ezen új irányának.

De vajon mennyit tett meg a világ a laboratóriumi falakon kívül? Nem túl régen Kanada adott otthont egy nemzetközi tanácskozásnak. Nem lehetett véletlen, hogy különösen sok érdeklődő fogadta el a meghívást, a házigazdák ugyanis világelsőknek számítanak ipari méretű hasznosítási megoldásaikkal. S az sem véletlen, hogy az elhangzott előadások a fenntartható fejlődés talán legmeghatározóbb eszközének kiáltották ki a hidrogéngazdaságot. Praktikusan azt bizonyította be magának a tudósok világa, hogy a szén-dioxid okozta károk növelését meg lehet állítani, vissza lehet fordítani a folyamatokat. 

Energia kell az energiához, de...

A technikai eszközök valóban nem csupán a laboratóriumokban adottak. Kanadában már léteznek a hidrogén alkalmazásához szükséges üzemanyag cellák, s persze a megelőző fázis, az előállítás is ipari környezetben történhet maholnap. Az elmúlt évek kutatásai főképp arra irányultak, hogy biztonságos és hétköznapi környezetben lehessen nagyipari, legfőképp gazdaságos feltételek között a hidrogént vízből elektrolízissel előállítani, avagy szénhidrogénekből, biogázból kinyerni. Fontos kérdés, hogyan lehet a leggazdaságosabb módon az előállításhoz szükséges energiára szert tenni? A kutatók általános válasza szerint a hosszú távú "segítség" a megújuló energia lesz.

Magyarországon sem az elméleti, hanem a gazdaságossági, finanszírozási vetületekre kíváncsiak. Például a gazdasági tárcánál, ahol már azt igyekeznek kideríteni, hogyan lehet jogszabályokkal megteremteni a piac valós és potenciális szereplőinek az érdekeltségét.  Tudományos körökben pedig azzal érvelnek, hogy mivel nálunk sem a technikai, technológiai feladatok megoldása az igazi kérdés, ezért abban kell egyről a kettőre jutni, hogy a hidrogéngazdaság lehetőségei iránt megjelenjenek a fogyasztói igények. Hosszabb távon: lehessen hidrogénautót nem csupán venni, hanem azt megfelelő infrastruktúrát feltételezve a hagyományos üzemanyagnál előnyösebben megtankolni.

Egy hazai fórumon is már inkább arra hívták fel a figyelmet a vitázók, hogy a közhiedelemmel - és a fosszilis energiával foglalkozó lobbi riogatásaival - ellentétben nem veszélyesebb ma már a hidrogén, mint a földgáz, de tudomásul kell venni, hogy merőben más infrastruktúrára, technikai megoldásokra van szükség az alkalmazásához. Azt "beismerik" a hidrogén pártfogói is, hogy tüzelőanyag cellákat, elektrolizáló berendezéseket gyártani Magyarországon képtelenül drága dolog lenne, az ilyesmit meg kell hagyni Amerikának, Kanadának. De, ugyancsak szakértők szerint, a szükséges szerelvényeket, alkatrészeket, egységeket mi is tudunk nemzetközi színvonalon - és még időben - fejleszteni, gyártani, piacra dobni.

Kifogták, avagy befogták a szelet?

Ma már egy rendhagyó árukapcsolás technológiájáról is folynak - talán nem is reménytelen - előkészítő tárgyalások a gazdasági tárca környezetében.  Mivel a szélenergia hasznosítása iránt a kielégíthetőnél is nagyobb az igény, s a kiadható kapacitásokról hovatovább múlt időben lehet csak beszélni, itt kínálkozik egy újszerű lehetőség. Az, hogy a vállalkozó akkor,  amikor túl erős szél fúj és többlet villamos energiára tesz szert, azt nem a hálózatba táplálja majd be, hanem hidrogén előállításra fordítja. És persze tárolja, s akkor juttatja a hálózatba, amikor csúcsidő van, s szükség van rá.

Többféle kísérletről, kezdeményezésről, vállalkozásról lehetett és lehet hallani napjainkban is.  Borsod megyében vállalkozást szervező, építő, s a megújuló energiát tudományos igénnyel használó bükkaranyosi farmer a szélkereket, a napelemeket, a fahulladékot fogyasztó kazánt egyaránt helyben használt energia nyerésére állította szolgálatba, s most már EU-s támogatású kisbirtokrendszerré fejleszti ki a 60 hektáros, tóval, dombokkal és építkezésekkel tarkított, alternatív energiaforrásokat bőséggel hasznosító, patikatisztaságú birtokát. A "megújuló energiák parkját" úgy valósítják meg, hogy benne egyebek között magyar szakemberek szabadalmaztatta eljárással, a nyugat-európainál gazdaságosabb biodízel-termelést indítanak el, s azzal párhuzamosan belefognak a hidrogén-üzemanyag előállításának előkészületeibe is, különös tekintettel a helyben már jócskán létező alternatív energiák felhasználásával.

Hidrogénbuszt egy másik magyarországi, igaz, amerikai kézben lévő vállalkozás kíván elindítani. A közeljövőben indul útnak az első jármű, melyben az amerikai vállalkozás belső égésű hidrogén motorja, illetve egy villanymotor és tartály kap helyet. A cég szélenergiával előállított villamos energiát hasznosít, vizet bont le hidrogénre és oxigénre.