Indiától Iránon át Botswanáig a világ 17 országában rendkívül kritikus a vízellátás helyzete, tűnik ki a World Resources Institute jelentéséből, amelyet a The New York Times ismertet. A veszélyeztetettek között számos település van, amelyek száraz éghajlata kevés csapadékot jelent, míg vannak olyanok, amelyek elpocsékolják vízkészletüket. Mások túlságosan is támaszkodnak a talajból származó készletekre, ahelyett hogy a vizeket tárolnák a szárazságok idejére.
(PP archív)
Az elmúlt időszakban több nagyvárosban lépett fel akut vízhiány. Ezek közé tartozott Sao Paulo, az indiai Chennai és Fokváros. Az utóbbi 2018-ban kis híján kerülte el a helyzetet, hogy egyetlen tárolójában se legyen víz, azt adagolni kellett.
A jelentés figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás növeli a kockázatokat, hiszen kiszámíthatatlanná válik az esőzés. A felmelegedéssel több víz párolog el a tárolókból, miközben a szükséglet nő. Az érintett városokat időnként egyszerre sújtja a két szélsőség: Sao Pauloban egy évvel azután, hogy csaknem kimerültek a vízkészletek, áradások pusztítottak, Chennaiban négy éve árvizek volt, most pedig tárolói szinte üresek.
Mexikóváros olyan ütemben hozza felszínre a talajból vízkészleteit, hogy a város a szó szoros értelmében süllyed.A bangladesi Dakkában a lakosság és a rengeteg vizet igénylő textilipar szükségleteit már csak többszáz méter mély tárolókból tudják kielégíteni. A kutatók szerint a világ 33, három milliónál nagyobb lakosságú városát, összesen több mint 255 millió embert fenyeget igen súlyos vízhiány, annak egészségi és társadalmi következményeivel.
A tudósok szerint több lehetőség is van a helyzet javítására. A városi vízhálózatok sok helyütt szivárognak, és lehet a vizeket újrahasznosítani. Gyűjteni kell az esővizet, míg a mezőgazdaságban a sok vizet igényló termékek, mint a rizs helyett a kevésbé vízigényes kölest kellene termelni.
