Ökológiai lábnyom és biokapacitás: két rendszerparaméter

A Túlfogyasztás Napja a Global Footprint Network által meghatározott indikátor, amely két fő mutató – az ökológiai lábnyom és a biokapacitás – összevetéséből származik. Ez a mutató azt méri, mekkora biológiailag produktív föld- és vízfelület szükséges ahhoz, hogy előállítsuk mindazt, amit elfogyasztunk – pl. élelmet, energiát, alapanyagokat – és elnyeljük a keletkező hulladékokat, kibocsátásokat. Ezt a kapacitást „globális hektárban” (gha) fejezik ki, amely egy standardizált mérőszám (overshoot.footprintnetwork.org).

Ezzel szemben a biokapacitás azt mutatja meg, mekkora mennyiségben képes a Föld – vagy egy adott ország – regenerálni ezeket az erőforrásokat. Ha az ökológiai lábnyom meghaladja a biokapacitást, akkor ökológiai deficit keletkezik. Ekkor beszélünk túlfogyasztásról, amelynek időpontja a Túllövés Napja (Earth Overshoot Day). Ez tehát nem más, mint az év azon napja, amikor a következő arány eléri az egyet:

Biokapacitás / Ökológiai lábnyom × 365 nap = Túllövés Napja

A legfrissebb adatok szerint az emberiség jelenlegi működéséhez évente 1,8 Föld biokapacitására lenne szükség – vagyis 80 százalékkal többet használunk fel, mint amennyi megújulhatna. Az alábbi ábrából tisztán kiolvasható a bevezetésben már említett trend, azaz hogy a Túllövés Napja mindig egyre hamarabb és hamarabb érkezik meg, egyértelműen kirajzolva a jelenleg uralkodó civilizációnk egyre inkább fenntarthatatlan működését.

A túlfogyasztás térbeli szerkezete

A globális számok mögött természetesen megbújnak a térbeli különbségek. A Global Footprint Network országonként (Country Overshoot Day) is kiszámítja a Túllövés Napja dátumát, azt vizsgálva, hogy ha a világ minden lakosa úgy élne, mint egy adott ország állampolgára, akkor mikorra merülne ki a Föld éves regenerációs kapacitása.

Az Egyesült Államokban ez március elejére, Németországban május elejére, Magyarország esetében június 2-re, míg Ecuadorban vagy Indonéziában októberre–decemberre esik.

Ezek az eltérések jól mutatják, hogy a legtöbb esetben a centrum országainak magasabb életszínvonala nagyobb ökológiai költségekkel jár együtt – függetlenül attól, hogy a közvetlen fogyasztás lokálisan vagy a globális ellátási láncokon keresztül valósul meg, mint a periféria országainak életszínvonala. Ez a térbeli különbség etikai kérdéseket is felvet: kik használják el az erőforrásokat, és kik viselik az ökológiai válság következményeit? A túllövés mögött az ökológiai mozgalom egyik fontos témája áll, azaz a globális igazságtalanság – az ökológiai adósságot elsősorban azok a közösségek fizetik meg, akiknek a legkisebb a lábnyoma.

A globális túlfogyasztás napja mellett egyre több figyelem irányul az úgynevezett Country Deficit Day jelenségére. Ez az a dátum, amikor egy adott ország ökológiai fogyasztása meghaladja saját biokapacitását – vagyis a lakosság és gazdaság igényei ekkor lépik túl az ország határain belül rendelkezésre álló regenerációs képességet. Ez a mutató a belső erőforrás-felhasználás és a hazai ökoszisztémák terhelhetőségének összevetésén alapul. Fontos különbség, hogy míg a Country Overshoot Day azt modellezi, mi történne, ha a világ lakossága egy adott ország életmódját követné, addig a Country Deficit Day a konkrét országon belüli ökológiai egyensúlyt veszi alapul.

Például 2025-ben:

• Szingapúr esetében ez január harmadik napján történt meg.
• Magyarország esetében a Country Deficit Day augusztus végére esett.
• Litvániában ez viszont november eleje, ami jelzi, hogy ott az ország biokapacitása közelebb áll a saját lábnyomához.

Ez a mérőszám fontos kiegészítése a fenntarthatósági diagnózisnak, mivel megmutatja, mely országok importált erőforrásokra vagy ökológiai „külső segítségre” szorulnak a működésük fenntartásához. Az olyan országok, amelyek túlfogyasztása nemcsak globálisan, hanem lokálisan is deficites, fokozottan kitettek az ellátási bizonytalanságoknak, valamint a globális ökológiai válság következményeinek.

Mit jelent ez?

A Túlfogyasztás Napja nem pusztán ökológiai diagnózis, hanem egy mélyebb, civilizációs válságtünet szimbolikus jelölője. Az ipari-fogyasztói társadalom által meghatározott életforma – mely a gazdasági növekedésre, az anyag- és energiaintenzív működésre és a fogyasztásra épül – már régen átlépte azokat a környezeti határokat, amelyek között hosszú távon fenntartható maradhatna. A dátum évről évre korábbra tolódása világosan jelzi: nem átmeneti túllépésről van szó, hanem tartós rendszerszintű deficitről.

Ez a határátlépés azonban nem kizárólag a biokapacitás szintjén történik meg. A válsághelyzet az életünk társadalmi aspektusaira is jelentősen hatással van, a világ jelentős része nem jut hozzá a méltó élethez szükséges alapvető erőforrásokhoz – legyen szó élelmezésről, egészségügyről, lakhatásról vagy oktatásról.

Erre a kettősségre mutat rá a Fánk-modell (angolul: Doughnut), amely egy olyan ökológiai és társadalmi kettős küszöbrendszert ír le, amelyben az emberiség úgy képes biztosítani az alapvető szükségleteket, hogy közben nem lépi túl a bolygó teherbírását. A Fánk ábrázolása – egy belső szociális alap és egy külső környezeti plafon közti működési tér – segít egyszerre látni a jóllét küszöbértékeit és a bolygóhatárok átlépésének kockázatait. Ezt a köztes részt nevezi a modell biztonságos és igazságos működési térnek (safe and just space), amelyben az emberi tevékenységnek zajlania kellene.

Szerző: Csuport Zsombor / KÖVET Egyesület