Hosszú előkészítési munkát követően július 3-án összeültek az Európai Unió politikai és szakmai döntéshozói, hogy újabb lépéseket fogalmazzanak meg a klímaváltozás megfékezése és visszafordítása érdekében. Az ülésen jelen volt Láng István akadémikus, kutatóprofesszor, akit a klímaváltozás lehetséges hatásairól, illetve az alkalmazkodás mikéntjéről kérdeztünk.
Hosszú évek óta az egyik legfontosabb előrelépés történt az Európai Unió klímapolitikájában, amikor most dokumentumban kimondja - ha nem is számszerűsíti -, hogy amíg a mai állapotból eljutunk az éghajlatváltozás lelassulásáig, esetleg megállításáig vagy visszafordításáig, hosszú időre van szükség.
Az unió úgy fogalmazott, hogy évtizedek kellenek, én azt mondom, hogy legalább ötven-hatvan év, hiszen a CO2 negyvenkét évig marad a légkörben. Vagyis, ha a mai nappal megállna a folyamat, és ezután egyáltalán nem kerülne szén-dioxid Magyarország légkörébe, akkor lenne minimum húsz évre szükség a CO2 kiürüléséhez. Ma azonban kizárólag az Amerikai Egyesült Államok és a nagy fejlődő országok által nem ratifikált kiotói egyezmény számszerűsíti a csökkentés mértékét. A kötelezettségvállalás tehát globálisan igen csekély - mindössze a teljes kibocsátás 5,2 százaléka -, és a világ országainak jelentős részére nem terjed ki.
A most kiadott dokumentum sajátossága, hogy az alkalmazkodás témakörét helyezi előtérbe, de nem a kibocsátáscsökkentés helyettesítőjeként, hanem a melletti feladatként. Ebben a témában persze nem lehet koncentrált, a CO2-kibocsátás mérsékléséhez hasonlatos akciókat megfogalmazni, vagyis ez újfajta cselekvési program. Míg az árvizek száma a természettől függ, és nem lehet az esemény bekövetkezésének gyakoriságára kötelezettséget vállalni, az unió kötelezheti a tagállamokat, hogy az érvényben lévő jogszabályokat igazítsák a megváltozott körülményekhez. Bővítsék ki a releváns előírásokat, fogalmazzák újra annak tükrében, hogy fokozott mértékben számíthatunk megnövekedett számú szélsőséges meteorológiai eseményekre, amelyek az esetek túlnyomó többségében károkat - gazdaságit és humán jellegűt - okoznak.
Kötelező például környezeti hatástanulmányt készíteni a beruházásoknál, de ebben eddig a klímára gyakorolt hatás nem szerepelt. A javaslat szerint a jövőben klímaelemet is kell tartalmaznia a tanulmánynak. A másik felülvizsgálandó terület a környezeti stratégiai vizsgálat, amely nem egy konkrét beruházásra vonatkozik, hanem egy koncepcióra, egy régióra vagy egy hosszabb idősávra. Itt is csak a kibocsátásra vannak metodikai elképzelések, tehát bővíteni kell az alkalmazkodás elemeivel is. A következő terület, hogy az EU által finanszírozott projektekben jelenjenek meg a klímaváltozás esetleges kedvezőtlen hatásaival szemben beépített védekezések.
A jövőben minden esetben, ahol az EU mint finanszírozó jelen van, szempont lesz annak a vizsgálata, hogy ez mennyire történt meg. Ez nagyon lényeges a hazai nemzeti fejlesztési terv különböző operatív programjai és a konkrét projektek esetében is, de a döntéshozók - bár a VAHAVA-jelentés kapcsán ezt már korábban jeleztük - nem fordítottak erre figyelmet. A harmadik nagy irányzat az új védekezési stratégiák kidolgozása, ezek jogi rendezése és végrehajtási garanciái.
Teljes cikk a Piac és Profit nyári számában.
