Az etikus profit kifejezés ma már nem egy ellentmondás, hanem a jövőálló vállalatok egyik alapfeltétele. A transzparens és zöld értékrend forintban mérhető bizalmi tőkét jelent a fogyasztók és a munkavállalók részéről egyaránt, emellett a stratégiai értékteremtés és a hosszú távú nyereségesség egyik fő hajtóerejévé vált.

A nagyvállalati fenntarthatóság kiépítésében és annak megtérülésében az egyik legfontosabb tényező az erőforrások optimalizálása. A saját megújuló források telepítésére (például napelemparkok, hőszivattyús rendszerek) 3-5 éves megtérülést prognosztizálnak, ezzel fixálva az energiaköltségeket és kiiktatva a piaci árkockázat egy részét – gondoljunk csak a mostani váratlan olaj- és gázárnövekedésre. Gyártási melléktermékek esetében is érdemes újragondolni azok sorsát: ha a gyártási melléktermék alapanyaggá formálható, az egyszerre csökkenti az alapanyagköltséget és a hulladékkezelési díjat.

Emellett a tőkepiacokon is számokban érezhető a különbség a fenntarthatóságot gyakorló piacvezetők és a fejlesztésben lemaradók között: a fenntarthatósági célokhoz kötött hitelek esetén a vállalatok kamatkedvezményt kaphatnak, amennyiben teljesítik a szükséges KPI-okat, például a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése – ami nagyvállalati léptékekben akár több százmillió forintos megtakarítást is jelenthet évente. A piaci trendek azt is mutatják, hogy az ESG-fókuszú részvények és kötvények iránti kereslet stabilabb, ami könnyíti a tőkebevonást, és válságidőszakokban védheti a cégértéket is.