A kormányzati kommunikációval ellentétben, és a lehetőségek dacára egyre nagyobb versenyhátrányba kerülünk a zöldipar tekintetében. Nem gyártunk például energetikai berendezéseket. Balog László, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke szerint, ha lenne mit eladnunk, akkor annak biztosan lenne külföldön is piaca, köszönhetően az egyre nagyobb román és szerb igényeknek.
Kisebb méretű gőzkazánok és -turbinák, energetikai műszereket említ az elnök, hozzátéve, hogy a jelenlegi állapot annak is köszönhető, hogy a rendszerváltás után ezen a területen működő vállalatok teljesen eltűntek. Azt, hogy nincs gépgyártás Magyarországon, azok a kutatásban és fejlesztésben érdekelt cégek képviselői is nehezményezték, amelyek a a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia által életre hívott Dél-alföldi Élet- és Anyagtudományi Kooperációs Kutatási Központ Zrt. bemutatkozó előadása miatt gyűltek egybe.
Most a keresletet kellene létrehozni
A kapitalista rendszerben viszont nem indul meg a gyártás, ameddig a piaci kereslet kicsi. Marosvölgyi Béla szerint, hogy ez megváltozzon, a nyugat-európai példákat kell követni. A Környezeti erőforrás-gazdálkodási és -védelmi Kooperációs Kutatási Központ Ökoenergetika divíziójának K+F vezetőjének példája szerint Ausztriában ötven százalékos támogatással ösztönözték a berendezések lakossági elterjedését.
A pelletálás jelenlegi helyzete kapcsán megkeresett szakember elmondta, hogy egy teljesen automatizált, pellet tüzelésére alkalmas berendezés ára megközelíti a három és félmillió forintot. Ezeket a pelletet gyártó vállalkozások közreműködésével, külföldről lehet beszerezni. A földgázt kiváltó fűtőberendezések elterjedésének hátráltatója, a magas ár mellett, hogy nincs kiépült terítő hálózat, amely a pelletet terítené.
Marosvölgyi elmondta, hogy pelletáló üzemből is csak nyolc-tíz működik Magyarországon, amelynek egy része csak exportra termel. Ausztriába, Németországba és Olaszországba szállítanak leginkább, pedig arra eleve több ezer vállalkozás készít fűtési alapanyagot.
Frázisokból nincs hiány
Fodor példaként említette a kis kapacitású biomassza-kazánokat, amelyek alkalmazása környezetvédelmi megfontolásokból előnyösebb, mint nagy erőművek fatüzelésű blokkjaira alapozott energiaellátás. A tárcától azóta többször kértünk a lehetőségek bővebb kifejtését, de kérdéseink máig megválaszolatlanok maradtak.
Azt most kár is megemlíteni, hogy az energetikai elképzeléseket a mezőgazdasági termeléssel is érdemes lenne összehangolni. A példák azt mutatják, hogy a tárcák között - jelen esetben a környezetvédelmi, gazdasági és földművelésügyi - inkább csak szándék van az együttműködésre, de kézzel fogható eredmény már nincs. A Greenpeace szerint is tettekre van szükség, nem beszédre.