Az alábbi vállalásokat a koppenhágai egyezmény értelmében 2010. január 31-ig nyújtották be az államok az ENSZ klímaügyi titkárságához. Az összes kibocsátás-csökkentési adat 2020-ig terjedő időszakra szól  és mindegyik százalékos érték az 1990-es bázisévhez képest érvényes. Ahol eltér, ott külön jelezzük az időtartamot és/vagy a bázisévet.

A fejlett világ nagy kibocsátói

• Amerikai Egyesült Államok: 17 % 2005-höz képest, illetve 4 % 1990-hez képest.
• Japán: 25 %
• Európai Unió (27 tagállam):  20 %, de 30 % is lehet, ha az Unión kívüli országok is vállalják ezt.
• Oroszország: 15-25 %
• Kanada: 17 % 2005-höz képest (az USA-éval megegyező vállalás).
• Ausztrália: 5 % a 2000-es bázisévhez képest, illetve 25 % ha szigorúbb nemzetközi egyezményt sikerül kiharcolni. (A két lehetőség tehát 3 %-tól 23 %-ig terjed 1990-hez képest).

Fejlődő országok, mint nagy kibocsátók

• Kína: 40-45 %-kal csökkenti a kibocsátó-egységekre jutó üvegházgáz-emissziót a 2005-ös bázisévhez. Ez a blikfangos megfogalmazás annyit tesz: az ország emissziója továbbra is nőni fog, de nem olyan tempóban, mint a gazdasági fejlődése.
• India: a GDP-hez kapcsolt emisszió 20-25 %-os csökkentése 2005-höz képest.
• Brazília: 36,1-38,9 % a "megszokott szinthez képest", s e program része az erdőirtás csökkentése, az energiahatékonyság elterjesztése, a vízenergia használata.
• Dél-Afrikai Köztársaság: Ha a megfelelő nemzetközi segélyeket megkapja az ország, 2020-25-ben érné el emissziója a csúcsot, ezt egy évtizedig tartaná, majd 2035-től kezdve csökkenne.
• Mexikó: 30 % a "megszokott szinthez képest". A 2009-2012-es klímaváltozási program pedig 51 millió tonnányi széndioxid-kibocsátást számol fel.
• Indonézia: 26 % 2020-ra, továbbá visszafogja az erdőirtást, fenntarthatóvá teszi a tőzeg-kezelést (értsd: elégetését).
• Dél-Korea: 30 % "a megszokott szinthez képest".

Egyéb országok

• Belorusz Köztársaság: 5-10 %, az emissziókereskedelemtől és új zöld technológiáktól függően
• Horvátország: 5 %
• Izland: 30 % (az EU céljaival egyetértésben)
• Kazahsztán: 15 %
• Lichtenstein: 20 %, illetve 30 %, ha mások is hajlandóak erre
• Norvégia: 30 %, illetve 40 %, ha szigorúbb megállapodás jön létre nemzetközileg
• Monaco: 30 %, 2050-re pedig karbonsemleges kíván lenni
• Új-Zéland: 10-20 %

Kis kibocsátók

Érdemes megfigyelni, hogy a légszennyezésben nem éppen élen járó országok saját természeti viszonyaiktól függően milyen zöld stratégiákat szabtak meg a maguk számára. Tanulságos a programok változatossága.

• Benin: Tömegközlekedést fejleszt Cotonou-val együttműködésben, rendezi erdőit, a nagyvárosok szennyvizéből metánt von ki (energia-előállítás céljára)
• Bhután: Eleve több CO2-t szív fel növényzetével, mint amennyit kibocsát. Ezt fenn kívánja tartani.
• Botswana: A szénről földgázra tér át. Nukleáris energiával, megújuló energiaforrásokkal, biomasszával, karbon-megkötéssel mérsékli kibocsátását.
• Costa-Rica: Igyekszik karbonsemlegessé válni, ennek jegyében az iparágak kibocsátását például faültetéssel balanszírozzák.
• Elefántcsont-part: Megújuló energiákra vált, javítja erdőgazdálkodását, ellenőrzi farmjai kibocsátását.
• Etiópia: Több vízenergiát vesz igénybe, szélkerék-telepeket épít, geotermális energiákat használ, bioüzemanyagot vesz igénybe és új erdőket telepít.
• Gabon: Növeli erdői kiterjedését, környezetkímélő energiákra támaszkodik.
• Ghána: Az áramelőállításban az olajról áttér a földgázra, több vízerőművet létesít, 2020-ra 10-20 %-ra növeli a megújuló energiák arányát.
• Grúzia: Alacsony karbon-szintű gazdaságot épít, hogy biztosítsa a biztonságos növekedést.
• Izrael: 20 %-os kibocsátás-csökkentés a "megszokott szinthez képest". 10 %-ra növeli a megújuló energiaforrások arányát az áramellátásban.
• Jordánia: Megújuló energiákra vált, modernizálja vasúthálózatát, kikötőit és autóútjait. Hadseregének infrastruktúrája is energiahatékony lesz.
• Örményország: Növeli a megújuló energiák részarányát, modernizálja erőműveit, helyreállítja erdőit.
• Kongó: Fejleszti agráriumát és erdőgazdálkodását, csökkenti az autók számát a városokban.
• Macedónia: Javítja az energiahatékonyságot, növeli a megújuló energiaforrások arányát, hogy az kompatibilis legyen az EU idevágó szabályozásaival.
• Madagaszkár: Nagyvárosaiban áttér a vízenergiára, programot indít az újraerdősítésre,  fejleszti közelekedését, mezőgazdaságát és szennyvízhálózatát.
• Maldív-szigetek: 2020-ra karbonsemleges lesz.
• Marokkó: szél-, nap- és vízenergiát hasznosít, s növeli ipara energiahatékonyságát.
• Marshall-szigetek: 40 %-os széndioxid-kibocsátás csökkentés a 2009-es szinthez képest
• Mauritánia: a jelenlegi 3,2 %-ról 9 %-ra növeli erdős lefedettségét 2050-re, és növeli a megújuló energiaforrások arányát is.
• Moldávia: 25 %
• Mongólia: a Góbi-sivatagban lehetséges nagy mértékű napenergia-gyűjtés lehetőségét tanulmányozza és bővíti a vízenergia felhasználását.
• Pápua Új-Guinea: Legalább 50 %-kal csökkenti emisszióját 2030-ra, karbonsemleges lesz 2050-re.
• Sierra Leone: Nemzeti Titkárságot alapított a klímaváltozás kezelésére, 12 védett körzetet hoz létre, ahol 3,4 millió hektárral növeli erdei kiterjedését 2015-re, bioüzemanyagot állít elő cukornádból és rizshéjból.
• Szingapúr: 16 %-kal mérsékli kibocsátását a "megszokott szinthez képest", ha a nemzetközi közösség jogilag kötelező érvényű egyezményt fogad el.
• Togo: Javítja energiahatékonyságát, s a jelenlegi 9 %-ról 30 %-ra növeli erdői részesedését az ország összterületéből.

Csatlakoztak, de nem adták meg 2020-as vállalásaikat: Albánia, Bahamák, Banglades, Bosznia, Chile, Kongói Demokratikus Köztársaság, Djibouti, Egyesült Arab Emirátusok, Fidzsi-szigetek, Guatemala, Guyana, Kiribati, Kolumbia, Közép-Afrikai Köztársaság, Kambodzsa, Laosz, Lesotho, Malawi, Mali, Montenegró, Namíbia, Nepál, Palau, Panama, Peru, Ruanda, Szamoa, San Marino, Szenegál, Szerbia, Tanzánia, Trinidad, Tobago, Tunézia, Uruguay.

Megtagadták a csatlakozást: Ecuador, Kuwait, Nauru.

Egyelőre nem csatlakozik: A Fülöp-szigetek akkor fog csatlakozni, ha a fejlett országok megfelelő mértékű és gyors tempójú csökkentéseket vállalnak.