A bíróság előzetesen véleményt nyilvánító szakértője (főtanácsnoka), Juliane Kokott Luxembourgban kiadott állásfoglalását azzal indokolta, hogy az ágazat bevonására vonatkozó uniós jogszabályok nem sértik más államoknak a nemzetközi jogban is biztosított szuverenitását, sem a nyílt tenger szabadságát, továbbá összeegyeztethetők a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel. (Rekordot döntött 2010-ben a globális szén-dioxid-kibocsátás.)
Az EU 2003-ban határozott úgy, hogy az uniós éghajlat-védelmi politika központi elemeként bevezeti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerét. A légi közlekedés bevonásáról azonban később döntöttek, ez csak jövőre kezdődik, fokozatosan.
Ez utóbbi döntés ellen tiltakoztak egyes unión kívüli országok légitársaságai és légi szövetségei brit bíróságok előtti beadványaikban. Egyebek között arra hivatkoztak, hogy a nemzetközi szokásjog szerint minden állam saját légtere felett rendelkezik szuverenitással, a nyílt tenger felett pedig szabadon lehet repülni.
A tiltakozók között volt többet közt Kína is, amely "értékeli az EU erőfeszítéseit az éghajlatváltozás ügyében, de ellenzi az egyoldalú jogi lépést" - hangoztatta Hung Lej (Hong Lei) külügyminisztériumi szóvivő. Hung arra hívta fel az unió figyelmét pár napja, hogy az ügy megfelelő rendezése érdekében tegyen körültekintő lépéseket és gyakorlati hozzáállással folytasson tárgyalásokat a kérdésről Kínával, valamint más érintett országokkal. A szóvivő úgy vélte, az országoknak követniük kell a "közös, de differenciált felelősség" elvét, amelyet a Klímaváltozási Keretegyezményben (UNFCC) és a Kyotói Egyezményben elfogadtak. (Karbontárolás néven ismeretes az a technológia, mely kiválasztja az ipari üzemek füstjéből a szennyező részecskéket és a föld alá préseli, rendszerint olyan üregekbe, amelyekből már részben vagy egészben kitermelték a földgázt vagy az olajat.)
A brit bíróságoktól az ügy az uniós testület elé került, amely lényegében elutasítja a keresetben szereplő érveket, és kiáll az uniós szabályozás törvényessége mellett. A főtanácsnok állásfoglalása mindazonáltal még nem a végleges ítélet, és nem is köti abban az uniós bíróságot. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a végső ítélet az esetek túlnyomó többségében megegyezik a főtanácsnok véleményével.
