Az elfogadott dokumentum a „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja” címet viseli, és ennek bevezetőjében az ENSZ-tagállamokat képviselő állam- és kormányfők elkötelezték magukat, hogy végre fogják hajtani a vállalt feladatokat. Szemben a 2000–2015 közötti időszakra vonatkozó Millenniumi Fejlesztési Célokkal, az új program már nemcsak a szegénység mérséklésére, a legalapvetőbb fejlesztések támogatására irányul a fejlődő országokban, hanem minden ország számára fenntartható fejlődési célokat határoz meg.
Az alapvető emberi jogokkal összhangban a méltányos emberi életkörülmények megteremtése azonban nem köthető pusztán egy minimális jövedelmi szinthez. „Ennek megfelelően további célok szólnak az éhínség felszámolásának szándékáról; a biztonságos ivóvíz és higiéniai feltételek elérhetőségének fontosságáról; a megbetegedéshez, korai elhalálozáshoz vezető legfontosabb okok jelentős, vagy teljes mértékű kiküszöböléséről; az oktatásban minden fiatal részvételi lehetőségéről és a még továbbra is számottevő népességet érintő írástudatlanság csökkentéséről; a nemek közötti egyenlőség biztosításáról” – mondta Dr. Faragó Tibor c. egyetemi tanár a Piac&Profit által szervezett hatodik Fenntarthatósági Csúcs keretében tartott kerekasztal-beszélgetésen.
„Közel sem lehetünk elégedettek a szegénység elleni harccal, bár vannak fontos eredmények, mint az iskolai étkeztetés, a társadalmi felzárkóztatási program, vagy a tanoda-program. Ugyanakkor a most megfogalmazott célokat lehet kritizálni, de már a meglétük is óriási eredmény” – vélekedett Szabó Teréz Krisztina, a Földművelésügyi Minisztérium Környezetfejlesztési Főosztályának osztályvezetője.
E célok kiegészülnek olyanokkal, amelyek az ugyancsak mindenki számára érvényes, további egyetemes emberi jogokat kinyilvánító korábbi és újabb keletű nyilatkozatok alapján váltak általánosan elfogadottá. Ezek közé sorolható a megfelelő lakhatáshoz, az alapvető szolgáltatásokhoz, így például a fenntartható energiaszolgáltatáshoz való hozzájutás biztosítása, a jövedelmi szegénység leküzdéséhez is elengedhetetlen feltételként a mindenki számára megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférés egyenlő lehetőségének biztosítása (földhasználat, természeti erőforrásokhoz való hozzáférés stb.).
A konferencia előadásairól készült részletes összefoglalónkat itt találja.
„Nem lehet egyszerre harminc célra fókuszálni, vagy ha mégis, akkor rögzítenünk kell, hogy ezek közül melyek elérésére van reális esély. Az utóbbi harminc évben óriási eredményeket ért el a világ a szegénység felszámolásában. Az üzleti szféra már most cselekszik: az elmúlt években minden nagyvállalat, minden „multi” részletes fenntarthatósági jelentést adott ki, de melyik civil szervezettől, melyik uniós intézménytől láthattunk akár egyszer is ilyen részletes indikátorok alapján elkészített fenntartható működésről szóló jelentést? Nem a nagy cégekre kellene mutogatni, nem tőlük kellene elvenni a pénzt, hanem mindenkinek lehetővé kell tenni,hogy legyen esélye a boldogulásra – vélekedett Dr. Radácsi László, a BGF tudományos főmunkatársa.
Az 1980-as évek vége és az 1990-es évtized alapvető változásokat hozott a nemzetközi együttműködésben. A változó kelet–nyugati politikai kapcsolatok, a fejlődő világ erősödő részvétele a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi rendszerben, a globális népességnövekedés folytatódása, valamint a termelési és fogyasztási volumen emelkedése együtt járt a természeti erőforrások nagymértékű használatával, fokozódó környezetterheléssel, szennyezőanyag-kibocsátással. Eközben a fejlettségi, jóléti egyenlőtlenségek valójában azt is jelentik, hogy nemzetközi szinten és számos országban a népesség jelentős része szegénységben, nélkülözésben él” – vélekedett Faragó Tibor.
„A fenntarthatósági célok, a szegénység elleni küzdelem és a klímaváltozás elleni harc mindig morális kérdés és tisztában kell lennünk azzal, hogy a döntéshozók alapvetően nem morális oldalról közelítenek a problémához. A jelenlegi gazdaság két formában nyúl bele az erőforrásokba: vagy a természeti erőforrásokat, vagy pedig az emberi erőforrásokat zsákmányolja ki. Pedig a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés, és az emberi erőforrások képzettsége és egészsége is kell ahhoz,hogy fenntartható fejlődési modellek alakuljanak ki. Nálunk ez országosan óriási különbségeket eredményez akár egyes régiók között is. Márpedig azok a térségek nehezen tudnak alkalmazkodni az éghajlatváltozás kihívásaihoz, amelyekben nincs meg a kellő tudás és nem állnak rendelkezésre az erőforrások. Ahol viszont megvan, ott használni kell ezeket, józan ésszel, az egészséges túlélési ösztöntől vezérelve” – mondta Bencsik János, országgyűlési képviselő.
Jelen évtizedünk első éveiben már látszott, hogy miközben jelentős további erőfeszítéssel megmaradt a remény például a mély (jövedelmi) szegénységben élő és az éhező népesség arányának felére csökkentését előirányzó Millenniumi Fejlesztési Cél elérésére, de egyes régiókban gond lehet a nemzetközi fejlesztési együttműködés néhány más céljának teljesítésével. Az is világossá vált, hogy a („riói”) fenntartható fejlődési programra vonatkozóan 2002-ben elhatározott átfogó végrehajtási terv nagy része sem teljesült. Ugyancsak elérhetetlennek bizonyultak többek között a biológiai sokféleséggel vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos – 2010-re, illetve 2012-re kitűzött – célok.
Mindezekre tekintettel készült el a 2015 utáni időszakra szóló nemzetközi fejlesztési együttműködés terve és a fenntartható fejlődés céljainak részletes listája úgy, hogy ezúttal végül nem két egymás mellett futó program, hanem e tervezetek összevonásával egyetlen, egységes dokumentumot fogadtak el 2015 szeptemberében az ENSZ-tagállamok csúcstalálkozóján.
Számos cél esetében azonban nemcsak az tisztázatlan, hogy a mögöttes problémák kialakulásának melyek a valójában kezelendő okai (hajtóerői), hanem az is, hogy azok miként kapcsolódnak más célokhoz, azaz hogy az egy-egy cél elérése érdekében hozott intézkedések éppenséggel nem veszélyeztetik-e más célok elérhetőségét. Ilyen jellegű gond merül fel például a teljes körű energiaellátási és a klímapolitikai teendők összefüggésében (utóbbiak egyelőre konkrétabb cél nélkül maradtak), vagy a gazdasági növekedés fontosságát jelző cél és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás globális célja között. Számos más nyitott kérdés is van, ezért majd csak a későbbiekben, a konkrét nemzetközi és nemzeti intézkedések során, azok hatásaitól függően lesz mérlegelhető, hogy az új program és a részét képező fenntartható fejlődési célok valóban közelebb visznek-e a fenntartható fejlődéshez- vélekedett Faragó Tibor.
„Az egész klímaváltozás jó apropó lenne ahhoz, hogy hozzányúljunk a teljes gazdasági rendszerhez. A hőmérséklet-emelkedés kényszert jelent arra, hogy most váltsunk, mert ha nem teszünk semmit, a következő gond az élelmiszertermelés lesz, és ha nagy éhínségek lesznek, az nagyobb baj lesz, mint a klímaváltozás. A legfontosabb lenne, hogy a természeti erőforrások rendelkezésre álljanak a helyi közösségeknek, de ezen például a most zajló földárverések nem sokat segítenek, csak hogy hazai példánál maradjunk. Erőforrások nélkül nem lehet fenntartható fejlődési programokat megvalósítani” – emelte ki Dr. Farkas István, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács társelnöke.
Üzleti szektor cselekszik
A kerekasztal-beszélgetés során Radácsi László rámutatott az üzleti szereplők fontos szerepére annak érdekében, hogy a világ elérje a fenntarthatósági célkitűzéseket. A bizniszvilágban ugyanis jól mérhető módon fogalmazódnak meg a célok, ahogyan ez a beszélgetést követő fórumon is kiderült. A megszólaló szereplők eltérő programokat mutattak be, abban azonban mind megegyezett, hogy az embert helyezte a középpontba, valamint, hogy a szélesebb hatás elérése érdekében partnerek bevonására törekszenek.
A DM képviselője a sokszínű felelősségről beszélt. Kónya Roland elmondta: a vállalatnál 2009 óta négy tudatosan felépített felelősségvállalási program folyik. Ezen kívül a termékportfolió kialakításában is igyekeznek felelősen dönteni, valamint a környezetvédelem is fontos szempont egy-egy üzleti döntés során. A vásárlóknak kínált termékek és szolgáltatások milyensége a Nestlé számára is kulcsfontosságúak. Nagy Andrea felszólalásában kiemelte: a teljes értékláncban gondolkodnak, így a vidékfejlesztés tekintetében is van fenntarthatósági programjuk. Az élelmiszeripari vállalat a közös értékteremtésre fókuszál, mert azt vallja, egy üzleti szereplő csak akkor lesz sikeres, ha értéket teremt a társadalom számára. Ha egy cég szolgáltatása, vagy terméke 10-ből 9 magyar háztartásban megtalálható, az remek üzleti lehetőség, de legalább akkora felelősség is. Szederkényi Zita a Dreher gyakorlatát mutatta be. Elmondta: megfelelő terméket kínálnak megfelelő embereknek, együtt, felelősen. Számukra a legfontosabb a partnerség. A sörgyár fenntarthatósági programját az ENSZ fejlesztési céljai alapján alkotta meg és partnerek bevonásával igyekszik megvalósítani. Stasztny Péter az SMR megközelítését tolmácsolta. Az autóipari beszállító számára a rugalmasság az egyik legfontosabb elvárás magukkal és munkatársaikkal szemben is. A termelővállalatok előtt egyre komolyabb fenntarthatósági célok jelennek meg, miközben a vevői elvárások is fokozódnak. Ezeknek együtt kell eleget tenni. Egyensúlyban kell tartani a fenntarthatósági, a gazdasági és a minőségi célok között. A KPMG többek között ennek megkönnyítésére dolgozta ki a valós érték módszertanát, amelyet Szabó István mutatott be a Fenntarthatósági Csúcson. Elmondta: az üzleti szektor szereplőimnek hatalmas hatásuk lehet a fenntarthatósági célkitűzések elérésében, így muszáj, hogy foglalkozzanak a kérdéssel. Míg az államoknál a társadalom, a vállalatoknál a profit az első számú mozgatórugó, ám mindkettő egy tágabb környezetben tud csak érvényesülni. A valós érték tehát a gazdasági, a társadalmi és a környezeti érték összege.
