Sokan emlékeznek a Panama Papers botrányra, amikor 2016. április 3-án a Mossack Fonseca ügyvédi iroda klienseinek offshore cégalapításairól szóló iratok nyilvánosságra kerültek. (Nem véletlenül hívják az illegális üzletelést a magyar nyelvben régóta panamázásnak, a név még a Panama-csatorna építése körüli korrupciós botrányokra utal.) Ahogy a világsajtó feldolgozta a neten közzétett anyagokat, újabb megerősítést nyert, hogy a cégek mindent megtesznek, hogy elkerüljék az adót és a nemzeti hatókörű hivatalok ellenőrzését.
Ugyan nem számít illegális tevékenységnek az offshore cégek üzemeltetése, de csökkenti a hatóságok, a civil szervezetek és média rálátását a pénzáramlások követésére, elemzésére és nyilvánosságra hozatalára. Ezeknek a pénzáramlásoknak -amik befektetésekként, beruházásokként realizálódnak- környezeti hatásai is vannak.
A kényelem zászlói
A tanulmány szerzői szerint az adóparadicsomok léte nemcsak társadalompolitikai - mert erősíti a vagyoni egyenlőtlenségeket a leggazdagabb Top 1 százaléka és a többiek között - és gazdasági probléma - mert adóbevételtől fosztja meg a kormányokat, amik akár környezetvédelemre is fordíthatnák ezt a pénzt -, hanem óriási ökológiai gond is. A nemzetközi projektekre és külföldre invesztálásra offshore entitásokat alapító cégek könnyebben ki tudnak bújni a jogi szabályozások és megkötések alól.
- 2000 és 2011 között a Braziliában folyó szójatermesztésbe és marhatenyésztésbe áramló külföldi közvetlen beruházás 68 százaléka offshore cégeken keresztül érkezett. A 27 milliárd dollárnyi beinjekciózott tőkéből 18,4 milliárd érkezett adóparadicsomokon keresztül. Leggyakrabban a Kajmán-szigeteket használták ezekre a manőverekre.
- A szójatermesztés és a marhatenyésztés azért fontos, mert az állattenyésztéshez óriási takarmányültetvényekre van szükség, ami leginkább szóját jelent. Ezt a területet pedig erdőirtással nyesik ki az Amazonas-esőerdőből. A svéd és holland kutatók egyébként meglepődtek, hogy milyen sok adatot szolgáltatott az offshore cégekből beáramló tőkéről a Brazil Nemzeti Bank. Kilenc cég volt nagymenő ebben a pénzáramoltatásban, s volt olyan, amelyiknél a külföldről érkező invesztíció 90-100 százaléka adóparadicsomokon keresztül jött Brazíliába.
- A Brazil Nemzeti Bank adatbősége egyébként a ritka eset, ami erősíti a szabályt: nincs rálátásuk a nemzeti szabályozószerveknek ezekre a folyamatokra. Ugyanakkor a svéd kutatók is úgy tartják, hogy jóval nagyobb volumenű lehet ez a fajta ügyeskedés.
- Az óceánokban illegális, hatóságoknak be nem jelentett halászatot végző hajók 70 százaléka adóparadicsomokban van (vagy volt egy bizonyos időszakon át) bejegyezve.
- A Föld tengereiben mozgó összes halászhajónak (a legális halászatban résztvevők is idetartoznak tehát) csak 4 százaléka offshore bejegyzésű.
Tulajdonképpen többezer cég van, melyek veszítenének jóhírükből a vásárlók körében, ha több részlet látna napvilágot arról, hogy mi mindent csinálnak az offshore régiókban. E vállalatok közül sok azzal kampányol, hogy környezetbarát és zöldíti a tevékenységét, de közben továbbra is átáramoltatják a pénzeiket az offshore leányvállalataikon vagy holdingcégeiken, hogy megússzák az adófizetést - és ezzel a nemzetközi közösség környezetvédelmi céljait (például a párizsi klímaegyezményt) is aláássák. Ez főleg a brazil példára igaz, hiszen ott erdőirtás a következmény. Hiszen amint offshore területre jut egy bizonyos pénzösszeg, annak sorsát -azt, hogy mire használják és annak mekkora ökológiai impaktja van- már nem tudják követni a kívülállók.
Érdekes, hogy a svéd kutatók például amikor kikérték a brazil cégekről az adatokat (9 cég szerepelt a fókuszukban), név szerint tudták ezeket, de tanulmányukban már nem merték megnevezni egyiket sem.
(The Guardian, Sustainable Brands)
