Kevés város van a világban, ahol megőrizték volna a régi gázlámpás rendszereket. Régen az Egyesült Államokban is szennyvízből juttattak gázt egyes városok köztéri lámpáihoz.
Az ürülékből visszamaradó szilárd halmazállapotú elemeknek nagy az úgynevezett BTU-értéke, ami az üzemanyag energiáját jelöli: a szenny jól ég. A szennyvíz másik hasznosításának módja az "anerobikus" feldolgozás, amikor baktériumok emésztik meg a szennyvíz organikus elemeit, amely folyamat metánt produkál. A metán aztán felhasználható hő előállítására vagy turbinák meghajtására. A baktériumok szolgálatba állításából gázosítás keletkezhet: ez magas hőmérsékletű folyamat, melynek végén üzemanyagként használható gáz jön létre.
Az Egyesült Államokban 16 000 szennyvíztelep üzemel, de közülük csak 1000-ben folyik át naponta annyi szennyvíz (napi 18,9 millió liter), hogy lehetséges legyen a költséghatékony az "anerobikus" feldolgozás. És csak 544-ben vetik alá a szennyvizet ilyen processzusnak. Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) szerint ez az 544 üzem 340 megawatt energiát lenne képes szolgáltatni, amivel 340 000 otthont tudnának ellátni. Amivel 2,3 millió tonna CO2-t spórolhatnának meg. Ez pedig egyenlő azzal, mintha 259 000 hektár földterületen telepítenének erdőt vagy 430 000 autót vonnának ki a forgalomból, tanúsítják az EPA kimutatásai. Egy hátrány mutatkozik: a szennyvízüzemek létesítése vagy átalakítása nem számít rövidtávon megtérülő fejlesztésnek, jó pár évbe telik, mire behozza az árát.
A londoni Thames Water közmű-vállalat energia-előállítása 14 százalékát szennyvízből nyert metán vagy szárított ürülék elégetésével hozza létre, amivel 23 millió dollár takarít meg a hagyományos energiatermelés költségeihez képest. Itt azonban a fáma már nem említi a folyamat CO2-vonzatait.
Egy brit szakértő a New York Timesban epésen megjegyezte: az emberi szenny is megújuló energiaforrás, hiszen előbb-utóbb nem lehet arra számítani, hogy leáll az ürüléktermelés.
