A kérdésre, hogy hogyan jött rá arra, hogy a gazdasági tevékenységnek összhangban kell lennie a bioszféra folyamataival, dr. Georg Winter gyerekorát idézi fel: a szétbombázott Hamburgban élt, és hiányzott neki a természet. Amikor 1972-ben elolvasta Ernest E. Snyder Please Stop Killing Me! - Ne ölj meg! - című könyvét, elhatározta, hogy hivatalosan is a vállalat céljává teszi a környezettudatos működést a nyereségre és piaci dominanciára törekvés mellett. Mint mondja, az átalakításokkal már az első két évben félmillió német márka megtakarítást könyvelhettek el.
■ Mennyire érezte nehéznek beleplántálni az üzletemberek agyába az új paradigmákat?
- A német zöld mozgalom a kezdetekben nagy hibát vétett azzal, hogy a gyáriparosokat ellenségnek állította be, akik csak ártanak a bioszférának. Holott szövetségeseink a jó cél érdekében. Szükségünk van a technológia embereire, hogy új, fenntartható megoldásokkal álljanak elő. Mivel a környezetvédelmi előírások szigorodnak, a zöldebb termékek hosszú távon is használhatók lesznek. Teret nyert hát a gondolat, hogy ez minőségi tényező. Ha egy német mérnöknek azt mondják, nem elég zöld a terméke, csak legyint, de ha azt, hogy nem jó minőségű, akkor a becsületébe gázolnak. Mert számára a kvalitás mindenek felett való. Ezt a beidegződést a kézműves céhrendszer idejéből örököltük.
■ Ökológiai tanácsadás. „A tanácsadók ellátogattak dolgozóink otthonába, elmagyarázták, milyen környezetkímélő festéket érdemes használniuk, hogyan csökkenthetik víz- és áramfogyasztásukat. A módszert a háztartásokról kiterjesztettük az államra is. Berlin vezetése ’85-ben kezdett ilyen tanácsadót foglalkoztatni. E hivatást ma már az egyetemeken oktatják, és hatezer ilyen szakember dolgozik Európa-szerte.”
■ Dolgozói javaslattételi rendszer. „Ha bárki előállt ötlettel arra vonatkozóan, miként csökkenthetjük anyagfelhasználásunkat, energia- és vízfogyasztásunkat, az így elért megtakarítás 30 százalékát ő kapta meg. A módszer a másfajta szakmai javaslatok számát is fellendítette.”
■ Környezetbarát épület. „A világ első ilyen üzemegységét 1985-ben adtuk át a gyártelepünkön, 12 millió német márkába került. A munkakörnyezet kellemesebbé tételére nagy üvegablakú, világos belső tereket hoztunk létre, a zajszint csökkentésére kifejlesztettük az úgynevezett suttogó kerekeket, amik aztán iparági standarddá váltak.”
■ A gazdasági válság miatt sok vállalkozásnak az is nehezére esik, hogy megtartsa alkalmazottait. Rengetegen dolgoznak csökkentett fizetéssel. Hogyan invesztáljanak hát a cégek környezetkímélő megoldásokba?
- Az üzleti tevékenység zöldítése terén sok az úgynevezett alacsonyan lógó gyümölcs, amit könnyű leszakítani. Azt tanácsolnám az ilyen cégeknek, hogy forduljanak a KÖVET Egyesülethez. Ha egy konzultánsuk két nap alatt átvizsgálja a cég tevékenységét, biztosan rá tud mutatni számos pontra, ahol az átalakítás kis anyagi ráfordítással már egy éven belül szép megtakarításokhoz vezethet, például az áramfogyasztásban.
■ A német zöld cégeket 1984-ben egyesületbe tömörítette BAUM néven, nálunk a KÖVET Egyesület létrejöttét segítette, anyagilag is. Mikor csatlakoztak a nagy világmárkák, mikor tört be filozófiája a fősodorba?
- Az első külföldi egyesületet Svédországban alakítottuk. A nyolcvanas években Belgiumban is próbálkoztam ilyen kezdeményezéssel, de amikor egy neves alapítványnál jártam, hogy együttműködjünk, figyelmeztettek: „Három német vegyipari nagyvállalattól is telefonáltak. Ezek nagyon veszélyes emberek, és nemsokára személyesen is ellátogatnak ide. Winter úr, legyen óvatos." A Német Gép- és Alkatrészgyártók Egyesülete (VDMA) lobbizott a szigorúbb környezetvédelmi előírások bevezetése ellen, és azt hangoztatta, hogy az ártana a német iparnak. Megkerestem a zöld technológiákat gyártó tagjaikat, és azzal érveltem: érdekükben áll az új szabályozás, mert azáltal többet értékesíthetnek a termékeikből. A BAUM sok nagy márkát tudhat a tagjai sorában, de nem csak rajtuk van a hangsúly: a kis- és közepes vállalkozások többségét nem ismerjük, mert alkatrészeket gyártanak, mégis világpiaci szinten vezető pozíciót vívtak ki a saját szegmensükben.
■ Létezik vállalat, amely olyan zöld, hogy zöldebb nem is lehetne?
- Szerintem mindig van min javítani. A biomimikrit, a természetben látható megoldások utánzását tartom az ipari fejlődés legizgalmasabb ágának. A természet, az evolúció - akárcsak egy nagy laboratórium - az évmilliók során kikísérletezte a legjobb megoldásokat. Csak a túlélés szempontjából leghatékonyabb „modellek" maradhattak fenn. Nekünk nincs más dolgunk, mint hogy lekoppintsuk ezeket. A probléma az, hogy a biológusok és a mérnökök csak a saját szakterületükön jók. Olyan elmékre van szükségünk, akik szintetizálni tudják a két ágat. Németországban egyre több egyetemen lehet ilyen interdiszciplináris tanulmányokat folytatni.
■ A cége eladása után nem vonult vissza.
- Bátyám alapítványt hozott létre az anyagi problémákkal küszködő alkalmazottaink támogatására, továbbá bónuszként ezereurós részesedést kínált egy Hamburg melletti ökofarmban azoknak, akik igényt tartottak erre. Kapcsolatot akartunk teremteni az ökobiznisz és a gyáripar között, mert szakadék tátongott a két ágazat képviselői között. A farm látta el a gyár konyháját, de a Lufthansának is beszállított.
■ Manapság a „biokrácia" elterjesztésén munkálkodik. Mit jelent ez a fogalom?
- Régen, a monarchikus időkben ugyebár egy uralkodónk volt, aki döntést hozott. Aztán jött az európai demokrácia, de még ebben is gyakran csak annak volt szavazata, aki földet birtokolt. Később kiterjesztették a szavazókört a polgárokra, függetlenül attól, hogy mennyi volt a vagyonuk. A nők is szavazati jogot kaptak, a korhatárt lehozták 21-ről 18 évre. Úgy vélem, a szavazójogot ki kellene bővíteni minden élőlényre, valamint az eljövendő emberi generációkra. Természetesen az elefánt vagy egy ritka növényfaj nem tud a szavazóurnákhoz járulni, vagy a parlamentben voksolni, de létrehozhatunk olyan jogi mechanizmusokat, amelyek az ő érdekeiket is képviselik. A biokrácia azon az elven nyugszik, hogy minden faj egyenlő. Feltett szándékom, hogy az ENSZ által 1949-ben kiadott Emberi Jogok Nyilatkozatához hasonlóan rögzítsék a természet jogait is.
■ Nem gondolja, hogy ez irreális cél? A globális túlnépesedés ékes példája annak, hogy nincs egyenjogúság a fajok közt: az ember dominál, és nem akar éhen halni. S így nagy terhet jelent a természetnek.
- Erre most nem tudnék átfogó, meggondolt választ adni... De nem hinném, hogy az éhezés és a környezettudatosság ellentétben állna egymással. A fenntarthatóság maga elérhetetlen cél. Ha minden cég környezettudatossá válik, akkor is pusztítjuk a természetet, csak éppen lassabb tempóban! A nagy tőzsdei cégek és a közvélemény „megdolgozása" helyett a fiatal joghallgatókat tűztem ki célcsoportnak, hiszen belőlük lesznek a holnap ügyvédei, bírái, parlamenti képviselői, vagyis a jog megalkotói és végrehajtói. Rájuk hatni kevésbé látványos küldetés, de hathatós. A Biokrácia-díjat olyan szakembereknek ítéljük oda, akik disszertációjukban módszeresen kidolgozzák, miként lehetne a biokrácia alapelveit a gyakorlatban is érvényesíteni. Bizonyosfajta döntéseknél a környezetvédelmi miniszternek vétójoggal kellene rendelkeznie. A reálpolitikában persze előbb távolítják el a kabinetből, mint hogy bármit ellenezni tudna. Célszerű lenne az is, ha olyan jogi környezet jöhetne létre, amiben csak a környezettudatos vállalkozások prosperálhatnak. De, mint tudjuk, ez egyelőre megvalósíthatatlan eszménykép.