Az egysejtű mészmoszatok meszes vázat képeznek, amely a megnövekedett légköri szén-dioxid miatt egyre savasabb óceánokban egyre nehezebbé válik. A savas víz ugyanis gátolja a mészképződést. Nemrég azonban erősen elsavasodott vízben is fedeztek fel olyan Emiliania huxleyi fajú mészmoszatokat, amelyek rendkívül erős héjat képeztek. Hogy felderítsék ennek okát, a kieli Helmhotz Óceánkutató Központ szakemberei egy éven át vizsgálták az E. huxleyi faj növekedését és mészképzését a mostani, illetve a következő évszázadban várható légköri szén-dioxidszint mellett - írta a Der Spiegel című német lap internetes kiadása nyomán az MTI.
A moszatok ez idő alatt ötszáz generációt hoztak létre ivartalan szaporodással, tehát az utódok elvileg azonos génkészlettel rendelkeztek, mint szüleik, mutációk révén azonban történhetett változás abban. A megnövekedett légköri szén-dioxid mellett az elvárásoknak megfelelően először vékonyabbak és könnyebbek lettek a moszatot védő mészlemezkék, 500 generáció után azonban a mészképzés üteme már megközelítette az eredeti szintet - írták a kutatók a Nature Geoscience című szaklapban.
Ezek az egysejtűek tehát igen gyorsan képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és várhatóan a természetben is megbirkóznak majd a klímaváltozással. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi tengeri élőlény is hasonlóképp boldogul majd a tengerek csökkenő pH-értékével - figyelmeztettek a kutatók. Akadnak olyan halak és más élőlények is, amelyek megtermékenyülése és korai fejlődése egy nagyon szűk pH-tartományra korlátozódik. Számukra jóval nagyobb kihívás lesz, hogy gyorsan alkalmazkodjanak a pH-érték csökkenéséhez, és sikeresen túléljék azt.
Az alkalmazkodás határai a múltban is megmutatkoznak - véli Ulf Riebesell, a kieli központ kutatója. A környezeti feltételeknek a mostani óceánsavasodáshoz hasonló változása a múltban többször is tömeges kipusztuláshoz vezetett annak ellenére, hogy akkoriban a változások tízszer-százszor lassabban következtek be, mint ma.
