... Én is szóltam hozzá egy pár szót, majd javasoltam neki, hogy most folytassa, mert ebben az emelkedett hangulatban biztos jobban fog menni neki a telefonálás, és lehet, hogy még több üzletet iköt majd. Erre õ rám nézett, és azt mondta: „Hát sajnos nem rajtam múlik!” Ez volt az a pillanat, amikor kibújt belõlem a tréner, és megkérdeztem, hogy szerinte egyáltalán nem múlik rajta. Azt válaszolta, hogy nem nagyon, esetleg egy kicsit.
Sajnos sokan úgy gondolják, hogy nincs kezükben az irányítás lehetõsége, és persze a felelõsség. Ekkor persze az irányítást átadjuk a kormánynak, a szerencsének, a véletlennek, vagy bármi/bárki másnak. Az pedig élni is fog vele. Nemrég történt, hogy két kezdõ üzletkötõm próbálgatta szárnyait telefonon és idõpontokat egyeztetett. Már két hete dolgoztak nálam, nagyon kevés eredménnyel. Gondoltam leülök hozzájuk, és meghallgatom, hogyan tevékenykednek, mennyire használják az általam átadott módszereket. Ott ültem több mint egy órán át, és rádöbbentem, hogy mennyire negatívak, szkeptikusak az egyébként kipróbált és mûködõ módszerekkel kapcsolatosan, és kivétel nélkül mindig az „ügyfél hülyeségén” múlik az, hogy nem sikerül eredményeket produkálni. Ekkor megszólalt az egyikük:” Zsolt, olyan kíváncsi vagyok, hogy te hogyan csinálod!” Én nem vagyok híve annak, hogy kezdõk elõtt telefonáljak, hogy ne a szófordulataimat, szokásaimat másolják, hanem alakítsák ki a saját stílusukat. Gondoltam ennél viszont minden jobb, és magam elé húztam az egyikük listáját és felhívtam az egyik céget. Két perc múlva letettük a kagylót egy megbeszélt idõponttal. Ekkor a két üzletkötõ percekig nem tért magához, hogy õk napok óta próbálják, én pedig mindjárt az elsõ hívásnál idõpontot tudok egyeztetni. Ekkor el kellett mennem egy megbeszélésre. Két óra múlva, amikor visszaérkeztem, mindketten több idõpontot egyeztettek, mint az azt megelõzõ két hétben. Mi ebbõl a tanulság? Az, hogy azzal tudunk a legtöbbet segíteni, hogy hitet adunk. Hitet a termékben, hitet a cégben, az alkalmazott módszerekben, és legfõképp el kell érni, hogy az emberek higgyenek magukban. Õk ott, akkor szembesültek azzal, hogy azok a kifogások, amiket kreáltak, (telített a piac, kis cég nem vásárol, nagy cég már rég máshol vásárol, külföldi cég csak külföldi cégtõl vásárol, túl drága, túl kicsi, túl zajos, túl kicsi …stb. ) nem gátolták meg azt, hogy én idõpontot egyeztessek.
Ebbõl logikusan következik, hogy ezek vagy nem léteznek, vagy létezésükkel együtt is lehet sikeresen dolgozni. És így már elhitték. És így már nekik is sikerült! Visszavették az irányítást. Persze az sem végleges, a történet nem karriertörténetként ért véget, mert a következõ nehézségek egyikénél már elvéreztek. Tehát az irányítást minden egyes szituációban meg kell tartanunk. Ez olyan mint a fogmosás, nincs módunk arra, hogy ma nagyon megmossuk, azután nem kell mosnunk egy évig. Minden nap reggel és este is meg kell mosni. A gondolkodásunkat, az életünket is folyamatos döntések sorozatával tudjuk a kellõ irányban tartani. És ha nem tesszük, ha átadjuk ezt a lehetõséget másnak, akkor ki leszünk szolgáltatva annak, akinek átadtuk. Tehát ragadjuk meg, tartsuk meg az irányítást, a felelõsséget, higgyük el, hogy rajtunk múlik, és ha már kipróbáltuk, hogy valóban mûködik, adjuk át a hitet másoknak is!

Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország