A nap egyik híre, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége alkotmánymódosítást kezdeményez annak érdekében, hogy a sorkötelezettséget ne állíthassák vissza. Ezt Mécs Imre és Fodor Gábor jelentette be a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem előtt tartott sajtótájékoztatón. Nem sorozás előtt álló fiatalként, nem is a fiát féltő anyaként (ez utóbbi szóba jöhetne), hanem munkáltatóként szeretnék ehhez hozzászólni. Cégünk humánpolitikai elve ugyanis, hogy előszeretettel foglalkoztat pályakezdő fiatalokat. Mert bár betanításuk természetesen ráfordításigényes, a másik oldalon hozamként szinte egészen biztosan ott van a lojalitás, és hogy az ifjú munkatárs azokat az ismereteket sajátítja el, amire nálunk a leginkább szükség van. Ennek érdekében az is előfordult, hogy amikor az egyébként értékes fiatalember nem igazán vált be az egyik poszton, addig kerestünk számára másikat, amíg meg nem találtuk közösen a helyét. Nos, ebbe a beilleszkedési, tanulási folyamatba avatkozott be többször is a katonaság. S bár a kötelező szolgálat ideje a valamikori két évről fokozatosan fél évre csökkent, ez is túl sok idő ahhoz, hogy aki nem érzi hivatásának a katonaságot, attól elrabolják. Ráadásul ennyi idő is elég ahhoz, hogy a mai felgyorsult világban valaki kiessen az új ismeretekből, és a katonaságból visszatérve – már ahol visszatérhet – kezdhessen mindent szinte elölről.

A napokban hallottam egy televíziós riportban, hogy a frissen érettségizett illetve a friss diplomás fiatalok közül csak minden harmadik talál magának állást. Azt hittem, nem jól figyeltem, ezért utánanéztem egy kicsit, és valóban, a legtöbb felmérés is ezt igazolja. Szinte csak azok tudnak előgyakorlat nélkül elhelyezkedni, akiket tanulmányi szerződés köti leendő munkahelyükhöz, és már a tanulmányaik alatt bedolgozták magukat. Nos, ezt az amúgyis nehéz pályakezdő időszakot toldja meg a kötelező sorkatonaság, teljesen feleslegesen. Hivatásos katona ismerősöm mondta, hogy a fél év alatt nemhogy a korszerű haditechnikai eszközök közelébe nem engedik a besorozott gyerekeket, egy valamikor MHSZ-tanfolyammal se ér fel az ő tényleges kiképzésük.

Nem meglepő, ismert adat, hogy minden második fiatal keres és talál valamilyen kibúvót, csak hogy ne kelljen bevonulnia. Van, aki orvosi igazolásra költ, más a polgári szolgálatot bulizza ki, van, aki igyekszik nappali tagozatos iskolát felmutatni. Minden tizedik fiatalnak azonban egyik sem sikerül, és kénytelen-kelletlen angyalbőrbe bújik. Ha akarata ellenére, és nem önként vállalja a honvédséget, vajon kinek jó? Azt már tisztáztuk, hogy neki biztosan nem. (És akkor még a magánéleti válságokról nem tettünk említést.) De a úgynevezett hazának sem, hiszen igazi katona soha nem lesz, viszont az ellátására (szállás, étkezés, ruházat stb.) ugyanúgy költeni kell.

A fentiek tükrében nagyon egyetértek tehát az SZDSZ kezdeményezésével, hogy a sorkatonai szolgálat visszaállításának a lehetőségét is szüntessük meg.