Most éppen a standolás napi kötelezővé tétele borzolja a vendéglátósok kedélyeit, amit a kormány a pancsolás ellen vezetett be, ám az érintettek szerint éppen azt tudja a legkevésbé megakadályozni, hogy a feketén készített és forgalmazott szeszesitalok keveredhessenek a márkás italokkal. Tegnap azonban és szinte folyamatosan az uniós szabványok hazai bevezetése miatt panaszkodtak, panaszkodnak a legtöbben a szakmában. Egyebek között a konyhákban előírt higiéniai követelmények miatt. Az egyes termékek külön-külön tárolása, a hűtési lánc megkövetelt folytonossága, az előírt tisztítószerek használata, a dolgozókkal szemben támasztott egészségügyi előírások és számos, egyéb konkrétum miatt méltatlankodnak. Megoldásként pedig – nem általánosítunk, de ilyen is akad! – például azt találták ki, hogy panzióban a konyhát hivatalosan csak a vendégek használják, és a korábbi szakácsnő, mint barát segít nekik a főzésben. Hogy beveszi-e ezt az ellenőr? Nem tudom. Mindenesetre, mint vendégnek, nem tetszik az ötlet. Ahogy az sem, hogy miért kell ennyire kiakadni azokon az előírásokon, amelyek valóban a fogyasztókat védik, és 2004-ben, Európában voltaképpen elvárhatók.

Bizony évről-évre elképeszt, hogy többek között a Balaton parti vendéglőkben végzett fogyasztóvédelmi ellenőrzések milyen nagy arányban tárnak fel hiányosságokat. Lásd a múlt heti hírek között a legfrissebb adatokat: negyvenkét egységben a Veszprém Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkatársai huszonhat bírságot róttak ki, a nem dohányzó vendégek védelméről szóló törvény megsértése, az élelmezési nyersanyagok vagy termékek szabálytalan tárolása, beszerzésük hiányzó bizonylatai, lejárt szavatossági idők miatt. S az uniós élelmiszer-biztonsági előírásokat tartalmazó úgynevezett HACCP-rendszer kettőben egyáltalán nem volt meg, hatban pedig nem működtették megfelelően.

Természetesen érdemes azonban különbséget tenni a minőségi szolgáltatást garantáló szabványok, és a vállalkozásokat értelmetlenül terhelő előírások között. De úgy vélem, ez utóbbiakat még az íróasztalnál sem készakarva ötlik ki, hanem mert előírói valóban el szeretnének érni vele valamilyen célt. S hogy sikerül-e, az nem kis mértékben múlik azon, hogy a szakma megpróbálja-e legalább betartani, vagy csípőből tiltakozik az újabb szigorítás ellen. Ne értsenek félre! Nem vagyok a vendéglátósok – vagy bármely más vállalkozás, szakma – ellen. Sőt! Meggyőződésem, hogy a korrekt, hosszú távon érdekelt vállalkozásokat, akik nem egy szezon alatt akarnak meggazdagodni, hanem a vevők minőségi kiszolgálására építenek, segítik az olyan szabványok, amelyek kiszűrik - többek között - az élelmiszereket és mosószereket együtt tárolókat. Ezért nem többet és nem kevesebbet kérek, mint hogy amikor megjelenik egy új előírás, előbb gondoljuk végig a célját, és utána tiltakozzunk ellene.