A piros-fehérek ugyan bebocsátást nyernek Csepelre, az egykor volt kohászat, a Csepel Művek egykor volt csapatának üresen álló stadionjába, de ez a történet a jóindulatról szól és nem a klub helyzetének normalizálódásáról. A Honvédot a többségi tulajdonosként birtokló olasz - hűen hazája makulátlan labdarúgásához - totógyilkos csapattá akarhatja felfejleszteni együttesét, erre utal, hogy a XXI. kerületi lehetőséget igyekszik nem elfogadni. Az a vágya a az olasz "gazdának", hogy a magyar földön acélt gyártó ukránok kohászvárosába, Dunaújvárosba telepíti a kispestieket. Innen már csak egy lépés fölvetetni az olasz totóba egy-két magyar együttest, a Juventus után a Milan, a Fiorentina, az Internazionale is rendőrségi vizsgálódásnak kitett társasággá változott, s egy ideig bizonyára nem lehet tippelni rájuk. De nagyon nem mindegy, hogy mikor és mit hall a magyar belviszonyokat kevéssé ismerő olasz totózó. Azt-e, hogy a Honvéd nem más, mint az a csapat, amelyikben maga Puskás Öcsi focizott. De vajon hogyan tippel egy héttel később, ha az az értesülése, hogy az ukrán kohászok magyar együttese fut ki a pályára?
A múlt hétre Budapesten véglegesült honvédos és újpesti pályátlanítás tehát a sportfogadás háza táján meghozhatja a gyümölcsét. Persze manapság mifelénk az sem mindegy, hogy sportfogadunk, vagy a sportról fogadunk. Példa rá, hogy a fél ország az árvíz utáni hetekben végleg lemondott a budapesti úszó Európa bajnokságról, s már csak azért sem fogadott volna rá senki, mert az úszószövetség az ő saját legfőbb emberével, Gyárfás Tamással tette meg a nyilvános biztos tippet: a medencét és a mozgó lelátót építőmunkások nélkül nem lehet a Margitszigetre varázsolni. A múlt héten is megjelent a nyilvánosság előtt egy ember. És azt mondta: hála az építőmunkásoknak, itt - mármint a szigeten - nagyszerű Eb lesz, erre mérget lehet venni. Ezt a boldogságittas férfiút mintha már hallottuk volna megnyilatkozni, mivel ő az úszószövetség legfőbb embere. Gyárfás Tamás lendülete párját ritkító, nem is véletlen, hogy a leendő foci Eb-t is az ő optimizmussal átitatott szkepticizmusára bízta a honi sportpropaganda.
Gyárfásnak küldetése van tehát, a pénzesebbnél is pénzesebb EB-ket kell beterelnie az országba. A Kárpát-medencében mostanában valóban erről szól minden, a pénteken bemutatott új kormánynak sem lehet más a feladata, mint megtakarítani, átcsoportosítani, újra elosztani, egységnyi forintból - majd meg euróból - többet és többet fialtatni. A kijelölt kormányfő két pénzes embert rá is ültetett a két kasszára, az egyikre szinte a Wallistól, a másikra az MVM-től érkeztetve az illetékeseket. A BMW-k és az ingatlanok világában tagadhatatlanul meg lehet szokni a hosszú távú, jövedelmező üzleti befektetések illatát, az ott sokáig főnök Bajnai Gordonnak még az is megadatott, hogy a korábbi kurzus fő privatizátorával, a Wallisnál nagy és még nagyobb főnökké avanzsált Fidesz-közeli ÁPV Rt.-s elnök-vezérrel az állami buktatók kivédés-technikájáról konzultáljon. E tudáselemekkel ellátva immáron bátran lehet ő a legszűkebb keresztmetszet, az uniós milliárdok ezentúl rajta - és nem Baráth Etelén, illetve Kolber Istvánon át - folynak majd az önkormányzatokhoz, vállalkozásokhoz. A tárca nélküli kormánytag intézményét megszüntette tehát a miniszterelnök, miközben talán azt is megtudta, hogy a szorgalom felkent papjait veszítette el döntésével. Kolber minisztertől még regnálása utolsó napjára is érkezett néhány meghívó, utolsó miniszteri erejével strandot, kiállítást avatott. De ez így is van rendjén, amíg valaki kormánytag, addig vagdossa csak szorgosan a piros-fehér-zöld szalagokat, még akkor is, ha másnap már visszakérik tőle még a szolgálati ollót is.
#page#
Az állam szívéhez közel kerülő Bajnai Gordonnal ellentétben a másik kinevezett, Draskovics Tibor talán még régi, kabinetfőnöki szobáját is visszakaphatja, hogy onnan egyengesse a létszámfogyásra és átlényegítésre ítélt államapparátus útját. De Draskovics Tibor nem akármit hagy maga után, az ország talán legjobban fizető állami (villamos) székét. A múlt hét igazi találós kérdése is ez: ki ül bele következőnek? A Magyar Villamos Műveknél lévő elnöki állást - függetlenül attól, hogy az azt betöltő tanult-e politechnika órán valamit arról, hogyan kell összerakni egy alternatív villanykapcsolót, vagy sem - az előző kormányok jutalomként osztogatták, rendszerint leköszöntött miniszterekkel látták el a céget. A felálló új kormány kegyéből vajon ki fogja hülyére keresni magát? - kérdezhetjük így pünkösd, a pünkösdi királyságok idején. Nem válaszolunk, nem tudjuk, de nem is baj, ha jut egy csepp talány a jövő hétre is.
Aki azonban nem pünkösdi, hanem tartós királlyá, azaz királynővé avanzsál, az - ha engedik neki - nem más, mint egy törékeny ifjú leányka, Rúzsa Magdolna. Több mint egy hete - ha akarta, ha nem - átment becézettbe, Magdolnából Magdiba. Ha pedig szerencséje, elégséges esze és mersze is van az énekesek versenyét minden okkal megnyerő határon túli magyar kisasszonynak, akkor túléli a váratlan gyarapodását. A múlt héten számolt be ugyanis a szerződéses rendszerű rabszolgatartásra berendezkedő kereskedelmi televíziók egyike arról, hogy a délvidéki kis településről Budapestre költöző bajnok megkapja és berendezi a győztesnek járó lakást, melyhez nyert egy autót is. Rezsiköltséget azonban egyikhez sem nyert. Így a kérdés csak az, hogy össze tudja-e énekelni káprázatos hangjával és tehetségével azt a pénzt hónapról-hónapra, amellyel az ölébe pottyant vagyont fenn tudja tartani? Ha rajta múlik, minden bizonnyal igen. De ha a hangőri jogokat is előíró - csitrilány, ott énekelhetsz, ahol engedem neked, még a fürdőkádban is csak suttoghatsz - kereskedelmi tévétől függ a karrierje és a keresménye a délvidéki csalogánynak, akkor maholnap akár fátyolos lesz a hangja. Majd meg a bankszámlája is.
Jut is eszünkbe legott: vajon nincs itt az ideje felállítani az első magyar menedzserkölcsönzőt a tévék gyártotta sztárok védelmében és javára?
Ennél többet a kérdésbe csomagolt ötletünkből most talán nem bölcs elárulni, már csak azért sem, mert nemcsak a színlelt szerződésekkel fenyegető adóhatóság, hanem a felálló új kormány is veszélyeztetni látszik megannyi újságíró egzisztenciáját, így talán a miénket is, s ki tudja, talán most még idejében váltunk, s térünk át a menedzserkölcsönző szakmára. Az ugyanis nyílt titok, hogy Gyurcsány Ferenc kabinetje három darab hatalmi, döntési központot épít ki, többé-kevésbé lefokozva, beosztott, információszegény végrehajtóvá változtatva a minisztériumokat. Az újságíró, jobb lapoknál kényszervállalkozva, testével, lelkével, orrával és naponta írt cikkeivel követi a kormányzati körökből származó híreket. Ám ha ilyesmire ezentúl csak a három darab hatalmi - a fejlesztési, az állam-átalakítási és a személyzeti - központban van esélye a magyar sajtónak, akkor laponként három bennfentessel le lehet tudni a kormány-közel tájékoztatást. Gyurcsány úr, várjuk a blogválaszt, valóban ilyen lefejezett sajtót tervez? Egyik elődje baráti igazolványokat osztogattatott a baráti újságíróknak is, s azok tulajdonosai juthattak közel az első kézből származó információhoz. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az ebben az időben baráti igazolványosok nem újságírást, hanem párthűséget tanultak leginkább, így az olvasók - és a baráti igazolványosok gyártotta lapok - nem sok hasznot mondhattak magukénak.
Rendben van, hogy Gyurcsány Ferenc kiszervezi hitvese egykor volt munkahelyét, a fejlesztési hivatalt is a kormányból. Mondhatni, magánügy. De tízegynéhány önálló minisztériumot alágyűrni három bizottságnak, tanácsnak nemcsak a fölöslegessé váló újságírók miatt veszélyes, hanem amiatt is, hogy ez a tett vagy üresen maradó, vagy légből kapott, megalapozatlan hírekkel megtelő újságoldalakat eredményez. S bizony nincs rosszabb az unatkozó újságolvasóknál, akik még majd ráérő idejükben sétálni indulnak. Politikai megfogalmazással: utcára vonulnak. Attól pedig mindenütt a világon minden kormány be szokott csinálni.
