Giziről biztosan tudjuk, Elviráról pedig sejtjük, hogy négy esztendővel ezelőtt le nem lehetett volna ültetni őket a számítógép elé akkor, amikor X. párt Y. vezetője akár csak sóhajtott valamelyik rádióban, nyilatkozott a tévében, megjelent a nyilvánosság előtt. Az akkori Gizi - meg bizonyára Elvira - ugrott, telefonált, felháborodott, vagy éppen fellelkesült. Agyba-főbe politizáltak, mindenkit traktáltak véleményükkel, férjek, gyerekek, díszállatok nem kaptak vacsorát, s a 2002-es első nagytakarításra is a nyár elejéig nem került sor, akkor is csak azért ejtették meg, mert jó példával járt elől a felállt új kormány: nagytakarított.
Történt mindez négy éve és nem történt ugyanez a múlt héten, Gizi és Elvira ült a képernyő előtt és malackát meg Micimackót postázott, miközben X. párt Y. vezetője teledörmögött sportcsarnokot, étert, s minden bekapcsolva felejtett tévékészüléket. Végre fütyül az egészre Gizi és Elvira! Végre?
Az asszonyok - Gizi és minden bizonnyal Elvira - kiiratkoztak, kizárt, hogy elmenjenek sportcsarnokokba öngerjesztve tapsikolni. Ők már nem engedik mosni az agyukat, s ők sem mossák másokét a felturbózott családanyák hevületével. Pedig őbennük (is) bízva kísérletezte ki, majd állította rendszerbe az egyik nagy párt a készen kapott spontán vélemények fő- és alközpontjait. Az intézményt, ahonnan a kijövő "hívőkön" - igen nagy arányban javakorabeli hölgyeken - szinte csak meg kell nyomni egy gombot és már folyik is belőlük a legsajátabb (pártszékházban előre gyártott) véleményük államháztartásról, adóról, egészségügyről, nyugdíjról, homokosságról, narkóról, munkanélküliségről.
A kiiratkozott Gizik és Elvirák ellenére a hölgyeken ezzel együtt is sok múlik, ilyenkor, választások előtt és alatt derül ki igazán, hogy ők viselik a nadrágot. (Vagy azt sem.) Egy heten ilyesmire utaltunk akaratlanul is, amikor a televízióban gyakorta látható hölgy, bizonyos Kiszel Tünde megélhetési dússágáról, egész képernyőt betöltő kebleiről értekeztünk. De volt példa rá, hogy a politika, a gazdaság olykor túlságosan is unalmas világából egy-egy történés erejéig megemlékeztünk Udvaros Dorottyáról, Julia Roberts-ről, vagy éppen Détár Enikőről. Mindannyiszor láthattuk, a hölgyek említésének puszta ténye olvasók - internetről lévén szó: kattintókat - sokaságát vonzotta honlapunkra, oda, ahol máskülönben a politika és a gazdaság zord világába lehet belebotlani. A múlt héten, Kiszel Tündés értekezésünk alkalmával pedig már annyian "nyitottak ránk", amennyien még szinte sosem - jó okot szolgáltatva arra, hogy megkérdezzünk pszichológust, mi is történik ilyenkor? A szakember a számítógépet a magányos férfi kalandozása eszközének nevezte, egyfajta boldogságpirulának. Majd az egyik korábbi cikkünkben "megörökített" Anettkára utalva még azzal is bíztatott a lélekbúvár, hogy botorság kinevetni az űrhajós jelöltet azért, mert az műsorát, képernyőjét és magát felkínálta a Magyar Demokrata Fórumnak. Az MDF-nél jobb pozícióban lévő párt akár még választást is nyerhet, ha az egy-két megélhetési dússággal - színésszel, sportolóval, erdélyi jobboldali politikussal - véteti körbe magát nyilvános szereplései alkalmával.
#page#
Anettkákat és Tündikéket végül is békés körülmények között lehet félkarélyba állítani a megválasztásáért szónokló politikusokat segítendő. Történnek ennél vadabb, durvább dolgok is - választások előtt növekvő esetszámban. Ezért is szerencse, hogy ma már egyre kevesebben ugranak és törnek-zúznak. Éppen úgy nem, mint az ötvenesekből álló, hajdan egy helyütt okosodó, most meg együtt söröző társaság egyik tagja, aki már az első rundó során a mindannyiukat foglalkoztató lényegre tért, ám több mint békésen. Felállt, s kriglijével a kezében úgy tett, mint aki pohárköszöntő gyanánt hegyi beszédre készül. De csak egyetlen felszólítással élt: uraim és hölgyeim, tegyék fel a kezüket azok, akik az évfolyamunk Nemecsek Ernői voltak!
Először mindenki az asztalon matatott, majd hipp-hopp, repültek az ég felé a mancsok - no lám, egy társaság, ahol vagy mindenki jelentett mindenkiről mindent, vagy senki nem jelentett senkiről semmit. Három évtizeddel később ezért aztán jól esett a sör, a kocsmázó Nemecsekek még azt is elégedetten nyugtázták, hogy az ő korosztályuk később cseperedett fel, mint a múlt hét Képesi Endréje, ismertebb nevén Szabó Istvánja. Majd megtárgyalták Szabó korosztályának életét, például azt, hogy talán nem is véletlenül ment szét a Jancsó Miklós Mészáros Márta házaspár, mert Nyika nevű gyermekük már a pólyából pro és kontra jelentett róluk Felini Géza fedőnéven. Ez a múlt heti sörözés - a poénkodás dacára is - kicsit olyan volt, mint amikor a kriglikben lévő nedű nem a Gösserre, hanem a Hunyadi János keserűvízre hasonlít a leginkább. Az asztaltársaság statisztikusa ki is számolta, hogy véletlenszerűen sem tudnak úgy együtt kocsmázni, hogy a hírpiacról ne áramlana be egy kedélyromboló információ egy újabb leleplezésről. Majd megjegyezte: lehet, hogy a szomszéd kocsmában a tartótisztek vedelnek, s ott dicsekszik az egyik: neki egy Oscar-díjas filmrendező jelentett. Emebben a sörözőben a következő Hunyadi János Gössert pedig azzal eregették le a torkukon, hogy bizonyára nemcsak Szabó tartótisztje, Takács főhadnagy, hanem a tartó tisztet tartó fő és legfőbb tiszt is jól van, jó egészségnek örvend, s nyugodt, békés délutáni kávézgatás mellé, sziesztáját előkészítve olvashatta a múlt heti És négy oldalas megemlékezését nemcsak Szabó Istvánról, hanem az ő fiatalságukról, a szakszerű, s csak árnyaltan véres munkájukról.
A 2006-os zord, hideg, rideg januári napokon még jót is tesz, ha egy-egy újabb ügynökügy kipattan, hiszen emlékszünk rá, hogy felvillanyozta az országot tavaly a neves közgazdász professzor, majd az FTC-s labdarúgó, meg a popsztár története, pár napja pedig a sportkommentátor tetteinek krónikája. Kevésbé fázunk ilyenkor, van miről beszélnünk, nem kell annyit foglalkoznunk a hétköznapi történésekkel, hiszen kutakodhatunk mások múltjában. Ellentétben velünk, az előre nem látó németek tizenöt éve letudták az összes Szabó István ügyüket, s most unatkoznak. Nincs az a jobboldali német politikus, aki kiakadna azon a puszta tényen, hogy Merkel asszony, legújabb kancellárjuk, merő véletlenségből testközelből és nagyon is jó ismerte az egykor volt NDK-t. Évek óta nincs kit leleplezniük, nincs kitől tartaniuk, nincs Szabó Istvánjuk, Bácskai Tamásuk, Novák Dezsőjük, Vikidál Gyulájuk, Szepesi Györgyük. Csak ülnek otthon és mélázva nézik az ablakon át a havazást.
Még szerencse, hogy náluk, Németországban leginkább a hentesek és más húsosok gondoskodnak, ha nem is a mindennapi betevőről, de a mindennapi botrányról. Néhány hetek Romániáig és Ukrajnáig jutott el az emberi fogyasztásra nem alkalmas anyagokból készült kolbászféleségük, a múlt héten pedig átcsomagolt és átkeresztelt szabálytalan vadhúson akartak sok pénzt keresni a bajor hentesek. A fogyasztók szerencséjére a helyi fogyasztóvédők még időben leszedték a polcokról az árut, s világgá kürtölték szégyenüket. Közben kiderült, ebben is jobbak vagyunk a németeknél. Míg náluk alkalmasint kimutatható mérget - rossz húst - etettek volna a nagyérdeművel, addig nálunk ennél árnyaltabb praktikákkal álltak elő az amúgy szintén német hátterű Csemege-Match gazdái. A múlt héten a 3815 forintot náluk elköltő magyar vásárlót nem pusztán azzal kergették a sírba, hogy csak 25 forint ellenében adtak el neki egyetlen zacskóból álló csomagolóanyagot. Hanem azzal, hogy a műanyag cekkerre még rá is nyomtatták cégük nevét: a vevőt mindössze az különböztette meg a szendvics embertől, hogy az utóbbinak fizetnek, mert hurcolássza a cég reklámját, itt meg a balga vevő tejelt azért is, hogy átkullogjon a Duna Plazán a Csemege-Match felirattal. Élelmiszerkereskedelmi körutunkat Német- és Magyarország után fejezzük be Oroszországban, elvégre a kifogásolható hús, illetve a vevőkomfort mellőzése csak kisded játék ahhoz képet, amit a zárjegy hiánya okozott az orosz üzletekben. A múlt héten eltűnt a vodka nevű, százmilliós népszerűségnek örvendő itóka a pocokról. A papírcsík hiánya miatt. A szesztilalom már egyszer romlásba vitte Oroszországot, Gorbacsov alig tudta helyre hozni ebbéli bűnét. Most Putyinra figyel ugyanennyi oroszországi nagyfogyasztó. Mi, Budapesten csak abban bízhatunk, hogy Tyumen és más nagy gázmezők népe így télvíz idején mégsem szárad ki teljesen, a Magyarországra készülő orosz elnökkel diplomáciai úton bizonyára tudatjuk: tetszőleges mennyiségű fekete címkés cseresznye útra kész arra az esetre, ha Putyin szibériai honfitársai a zárjegyhiány miatt nem találják meg előbb a vodkát, aztán pedig a gázkutakat.
#page#
Bizonyosan irigyelhető a vodkátlansági állapot, hiszen egy magyar politikus, vagy éppen párt, ha győzni akar, akkor nem tudhatja le a dolgot párezer üveg kerítésszaggató kiosztásával. Itt bizony rendesen ígérni kell, sokat, választékosan, s főleg nagyvonalúbban, mint négy évvel ezelőtt. A jobboldal vezére egyazon nyitott nyakú kék kockás ingében és zakóban - a választási designer rendel ilyet nem kormánytag elnököknek - külön foglalkozott a nyugdíjasokkal, külön a betegekkel, külön a családokkal és külön ijesztett rá a gyermekeket már nem nevelő és ezért duplán adóztatandó polgárokra úgy, hogy azok nyomban ágyba ugrottak, hátha összejön valami a hatalomváltás oltárán. A vezér a múlt hétre is talált megkörnyékezendő népréteget, most a megélhetési autósoknak ígért költségcsökkentést. S mert még mindig van idő a választásokig, talán a kutyásokat is megszólítja, például így, a magyar vizslát tartóknak nem kell ebadót fizetniük.
E két kör - a megélhetési autósok és a vizslások - már csak jelképes összegekkel dagasztják az árnyékkormány nagyvonalú adományait. Hogy mi mennyi, azt borzasztóan illetlen módon éppen azon a napon tette közzé Papp Zsolt nevű újságíró úr az ő lapjában, amikor - tudta meg több ezer kollégája is - az újságírók védőszentjének ünnepe vagyon. Papp Zsolt tehát jó eséllyel mondott le örökre arról, hogy Szalézi Szent Ferencről - a védőszentről - elnevezett díjat kapjon, mert bár az igazságról papolt, amikor kiszámolta, majd kiállította Orbán Viktor ígéreteinek 1200 milliárd forintos számláját, de azt is sugallta a Magyar Hírlap munkatársa, hogy ezt a költekezést egyrészt nem szereti, másrészt általában sem tartja szerethetőnek, ha nem látni, hol van 1200 milliárdnyi többletforrás. Mi több, legkevesebb ennyi hiánycsökkentést igényel 24 hónapon belül az államháztartás is. Szegény Papp Zsolt, róla lepereg Erdő Péter január 25-i igéje: az újságíró legyen az igazság és a szeretet híve.
De az, aki az újságírók védőszentjének napjára időzíti az árnyékkormány túlköltési hajlama bizonyítását, vessen magára, a Szalézi Szent Ferenc-díj átadási ceremóniájának másik szónoka, Veres András püspök talán nem is véletlenül mondta: a média nem rossz, csak rosszul és rosszra használják egyesek.
Nagyon rosszra - számolásra és leleplezésre. Ezért is évezredes szokás kupán vágni a hírvivőt. Az 1200 milliárdos számlát pedig nem leközölni, hanem elhallgatni tanácsos, hiszen nincs rosszabb annál, hogy az olvasó megtudja a rosszul és rosszra használt médiából - az igazat.
