Nekünk, itt, a Kárpát-medence közepén legfeljebb, mint külügyi problémával kell foglalkoznunk a most szerveződő uniós parlamenti szélsőjobb frakcióval.
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az újságíró-szövetség évkönyveiben mi sem találkoztunk e "rádiósok" nevével. De ennek ellenére sem túl bölcs csodálkozni az ORTT döntésén, mert a bianco tapasztalat is tapasztalat, csak éppen nem túl mindennapos. Innen pedig egyenes az út, az a logikai levezetés, amely csupán egy közhelyet állít, azt, hogy nem lehet mindenki Kaya Ibrahim.
Kellenek e szép új világnak kőbányai és váci rádiósok, akik Lánchidat jegyeznek, ha egyszer azt a jobboldal bankára és a jobboldal médiacézára úgy kívánja. Az ORTT pontozóbírói is tudták a dolgukat, a Lánchíd a helyére került. És helyére kerül a közszolgálati rádióból - Orbán Viktor, valamint a szélsőjobb szócsöveként működtetett Vasárnapi Újságtól - átigazoló Belénessy főszerkesztő is: Töröcskeiék kifizetik a Lánchíd-vásárlás számláját, ő meg nyomban beülhet a tavasztól sugárzó új főszerkesztői székébe. Az ORTT látnokai ezt a mostani állapotot tudták előre már szeptemberben. Akkor, amikor a tapasztalatokat pontozták a hat versenyzőnél. Tudták, hogy jön három hónap múlva maga Belénessy főszerkesztő és bizonyára hozza magával rádiós ex elnöknőjét is, az ORTT-ben tehát nem süketek, hanem kifinomult, valószínűleg mindenkinél jobb hallású döntnökök ülnek, hiszen mennyire régen meghallották a tapasztalatokat hozó Belénessy főszerkesztő lépteit. Sőt, lelki füleikkel akár már most hallják az orbánosított MUK (márciusban újra kezdjük) népszavazás-támogató napi 24 órás műsort is. Benne a Magyar Rádióban feltalált, a Lánchíd mikrofonja előtt szabadalmaztatható újságírói műfajt, a hírjegyzetet, a kommentárhírt. Azt a módit, ahogyan a Vénusz és a Mars állásának tényközlésétől nyílegyenesen eljutnak a Gyurcsány mondjon le konklúzióhoz; ahogyan a Volga folyó magas vízállása hírének beolvasását kapásból kiegészítik a valahonnan már ismert sluszpoénnal, azzal, hogy amúgy pedig Gyurcsány mondjon le!
Hát nem előre gondolkodó, szorgos hangyák, dolgos méhek azok, akik mindenütt jelen vannak? Akik csöndben teszik a dolgukat, segítik eltakarítani az útból a fals hangon szóló rádiókat, a sanda szándékkal cikkeket író ilyen-olyan-amolyan liberálisokat? Ezek a szorgos-dolgos, sokszor láthatatlan légióként serénykedők, hogy segítsék szerelmetes rádiójukat, televíziójukat, lapjukat, azok hallgatóit, nézőit, olvasóit, beépülnek a gaz ellenség legtitkosabb csapataiba is, hogy ott megbújva, a háttérből bomlasszanak, ha úgy hozza a sors, akkor lejárassanak, a véletlenül balra tévedteket pedig visszakergessék a régi akolba. Gondoljuk csak meg, hogy mennyire nemes tett ettől a szorgos-dolgos láthatatlan légiótól a tudatalattira alapozó regula. A jobbról érkező, már majdnem liberális olvasó, ha kezébe veszi a 792 forintosra sikerült legutóbbi ÉS-t, annak is a 9. oldalát, katartikus élménnyel ébredhet fel, eszmél, majd felüvölt: ezek a kretének még helyesen írni sem tudnak, mit keresek én közöttük! Kijózanodik, s már rohan is az újságos standhoz Demokratát, Magyar Nemzet venni. Ehhez a szorgos-dolgos láthatatlan légiótól igazán nem kell más, mint egy piciny beavatkozás a lapkészítés menetébe. Vásárhelyi Máriáról, A forradalom vesztésre áll című, az ÉS 9. oldalán megjelent cikk szerzőjéről ugyanis elég nehéz elképzelni, hogy otthon, a minden marhaságot piros aláhúzással jelző szövegszerkesztő programot használva olyan kéziratot állítson elő, amilyenben ez áll: "Aztán a rendszerváltás környékén néhány évig úgy tűnt, hogy a mi hallottaink - a megtorlás áldozatai - közös hallottak lesznek, és 56 ügye is közös üggyé válik." A 792 forintos ÉS-ben két sorban kétszer ugyanaz a hiba... Csak akkor kerülhet oda, amikor azt oda rakják. Például azok a korrektorok, rovatvezetők, szerkesztők, akik - ugyanúgy szolgálva, mint az ORTT-s pontozóbírák - a nagy cél érdekében már jó előre lépnek, cselekszenek, ebben az esetben minden nyelvészt és tanárembert még időben visszaterelnek a magyarabbnál is magyarabb oldalra.
#page#
Vásárhelyi Mária most már talán tudja, milyen is az, amikor a seggbe rúgás jobbról érkezik. De vajon a jobboldalon lévők is tudják-e, hogy milyen az? Bizonyára igen, hiszen a múlt héten szóltak bizonyára nekik is, a bolgár-román-francia szélsőjobb az Európai Unióban, annak is a parlamentjében most áll össze, alakít rugóképes frakciót és kap nagy adag pénzt is a működéséhez. Adó-eurókat ahhoz, hogy például megszakítás nélkül, folyamatosan, jól finanszírozottan gyűlölhessék az idegeneket. Az meg már csak egy szellemi kalandtúra lehet, hogy a szélsőjobbos frakció megalakulásáig megpróbálhatjuk megfejteni, a három náció mit is kezd majd egymással, ha egyszer ideológiai alapon eleve orrba vernek minden idegent, vagyis akár egymást is. A franciák az ő helyi arabjaikon és az izraelitákon kívül akár a románokat és bolgárokat, a románok a magyarokon és izraelitákon kívül a bolgárokat, franciákat, a bolgárok a törökökön és szintén az izraelitákon kívül a románokat és franciákat. Mindenesetre nekünk, itt, a Kárpát-medence kellős közepén legfeljebb, mint külügyi problémával kell foglalkoznunk a most szerveződő uniós parlamenti szélsőjobb frakcióval. Elvégre ilyet Magyarország nem szavazott be az unió parlamentjébe! Mégis engedtessék meg egy cseppnyi kajánkodás, hiszen most jön az az idő, amikor nem csupán a hazai liberálisok és baloldaliak tudják meg, milyen az, amikor jobbról billentik őket faron, hanem a honi jobboldal uniós képviselői is borogathatják ülőkéjüket, elvégre őket is jobbról találják majd el a szélsőjobbos lábak.
Az idegengyűlölet európai (és nem csak európai) bajnokai persze a legritkább esetben érik be annyival, hogy nevükben néhányan felszólalnak nemzeti és nemzetközi parlamentekben. A fekete bakancs, a tarnyírásos fej, a karszalag, a horogkeresztre emlékeztető jelkép viselése mellett az utcai erőszak, a félelemkeltés bizony nem hiányzik e csoportok eszköztárából. Az év végétől, a jövő év elejétől ez a megnyilvánulás kap uniós parlamenti menlevelet. Történik mindez akkor, amikor olyan évet tudhatunk magunk mögött, amilyenben például nem kezdődött új háború. Sőt, még az a világ is észhez tért az esztendő utolsó napjaira, amelyik egyébként a nemzetközi méretű néphülyítésből él. Pedig akkor, amikor az iraki diktátorra kimondták a megmásíthatatlan halálos ítéletet, azonnal elindultak a kísérő, kiegészítő - és nem légből kapott - hírek arról, hogyan is következik be a végrehajtás. Elhangzott: egy stadionban, ezrek szeme láttára oltják ki Szaddám Huszein életét.
Aztán szerencsére mégsem így lett, az év utolsó előtti napján utólag könyvelték el a rádiók, televíziók, internetes hírportálok a tényt: megtörtént, vége. Pedig ha az eredeti tervet hajtják végre, akkor itt, Európában, meg hát az óceán túlpartján is visszavonultunk volna a sötét középkorba: a nyilvános, népünnepélynek minősülő kivégzések 21. századi megfelelőjét nehéz lett volna nem élő, egyeses adásban közvetíteniük tévéknek és rádióknak. De gondoljuk csak meg, hány stáb és milyen forgatókönyvekkel érkezett volna Irakba. Vagy: a reklámcégek megőrültek volna, hogy a rekordáron kínált reklámidőt megszerezzék az általuk képviselt termékeknek, szolgáltatásoknak. (De hát nem szép párosítás egy üde arcvíz és egy méretes akasztófa egymást követő látványa?) Az időeltolódás miatt pedig a világ bizonyos részein vajon hogyan küldték volna el a készülékek elől két mesefilm között a képernyőre meredő óvodás korú gyerekeket? Máshol meg a kocsmai sörözést szakította volna félbe a csapos egy jókora kiáltással - most kezdődik! - , s a feje fölötti polcra helyezett tévé felhangosítása után még az italkimérést is szüneteltette volna? Hála istennek, hangsúlyozzuk ismét, az utolsó pillanatban észhez tért a világ, s az utolsó pillanatban eldöntötte, csak az újévbe és nem a sötét középkorba terelnek bennünket.
Maradtunk tehát itt, a mában, a jelenben, s kizárólag valós idejű eseményekről számol be a sajtó.Oly annyira, hogy honunk megnyugtatására például még arról is, hogy nem csupán kapjuk a hazai kereskedésekbe a világ szemetét, hanem ha kell, hát nem maradunk adósai senkinek, mi is (majdnem) sikerrel vágjuk át külföldi partnereinket. Az év elején még csak Ukrajna meg talán Románia boltjaiba jutott el - rajtunk keresztül - bajoroktól származó, nem emberi fogyasztásra szánt hentesáru. Azóta fejlődtünk, s ha lehet hinni a Klubrádió minapi hírének, akkor már a nagy Oroszországot is sikerrel veszélyeztetjük: tekintélyes mennyiségű hamis növényvédőszert csempésztek Magyarországról hozzájuk. A 28 tonnányi, 580 ezer dollár értékű, Bayer készítménynek álcázott szállítmányt a szibériai Omszkban fülelték le az orosz állat- és növényegészségügyi felügyelet regionális ellenőrei, akik megállapították: összetételében is különbözik az eredetitől, s hamisak a műanyagkannák és a rajtuk lévő márkajel is. A csempészárut Magyarországról álcégek nevére kiállított hamis okmányokkal szállították Oroszországba, és olcsón adták el egy omszki vállalatnak. Ennek igazgatója ellen bűnügyi eljárás indult, az elkobzott már forgalomba került kannákat iparkodnak felkutatni, a már elkobzott hamis Bayert pedig Moszkvába szállították.
Mentségül talán annyit, hogy a 28 tonnányi növényvédőszerből, ha kilopták a növényvédőszert, akkor az omszki gazdák a földeken megtermelt növényt eladhatják még Magyarországnak is azzal a felirattal, hogy bio. A csempész urak pedig bizonyára segítenek is ebben, elvégre nemcsak az oda utat ismerhetik.
