A kormányzatnak ugyanis az a szent meggyőződése, hogy a támogatott hitelek folyósításán a bankok szép profitot tesznek zsebre, illendő tehát azon osztozni. Ám Csányi Sándor, mire megérkezett Moszkvából, megtudhatta, jobb, ha a kardjába dől: a kormány elrendelte, hogy bankja hamarosan megint keressen pénzt kénytelen az államon. A kirúgásra ítélt közszolgáknak az állam 3 millió forintos kedvezményes hitelt ajánl fel, s bár nem az ővé az OTP meg az MKB, nyilván tőlük várja el a tranzakciók lebonyolítását. Az pedig világos, őket, a hitelintézeteket fogja hibáztatni, hogy a pénzközvetítést haszonnal végzik.
Csányi tehát átstartolt, s a ferihegyi beton érintésével Belgrádban kötött ki.
Átstartolt, s egy újabb tollvonással járult hozzá a hazai sopánkodáshoz. Ahhoz, hogy ne csak tőkebeáramlás legyen széles e hazában - és annak javára -, hanem tőkekiáramlás, azaz befektetés, ugyancsak a haza javára, de ezt már nem szokás emlegetni. Az OTP Banknak mindenesetre sikerült csupán az idén ukrán, orosz és szerb bevásárlással belenyúlni az egyenlegbe, jócskán meghaladva az egymilliárd eurós költést.
Az irány hasonló, a jelleg és a szereplők merőben eltérők, de az össznépi ijesztgetésre ugyancsak jó eszköz: vezető hírré nőtte ki magát a múlt héten, hogy 600 milliárd forint júniusi tőkekivonásnak voltunk az elszenvedői. A javarészt határidős csereügyleteknek tulajdonított akciók elég szépen gyöngítették a forintot, mely elérte, sőt át is lépte az úgynevezett sávközepet. De más baj nem történt, mint az, hogy az ellenzék ennek alapján is nekiesett a kormánynak, egyensúlyjavító és reformprogramjának. Kár, hogy nemcsak ezt viseli el könnyen a kurzus, hanem azt is, ahogyan Demján Sándor a VOSZ nevében mondott - messze nem megalapozatlan - vádbeszédet fölötte. Nem egyebet állított ugyanis, mint azt, hogy a kormányzat kollektív bűnösséggel marasztalja el, s bünteti is az önfoglalkoztató, vegetáló, egyszemélyes vállalkozásokat azért, mert dolgoznak, s nem mennek oda az államhoz szociális segélyért, támogatásért.
Demján úrnak mintegy üzeni Kovács László adóügyi biztos az EU-ból, hogy oda fognak menni szociális segélyért, támogatásért. Akkor mindenképpen, ha otthon, a kisdednek nem adnak azonnal széntablettát, ha megy a hasa.
Ha pedig sűrűn, átlag feletti esetszámban csinál be a bilizést még nem ismerő ifjú családtag, akkor sok pelenkát kér. Nem a kimoshatót - azt a mai világ már nem ismeri -, hanem az eldobhatót. Azt, amiért Kovács László - a Financial Times múlt heti állítása szerint - elmarasztalja Magyarországot, Csehországot, Portugáliát, Máltát. Itt ugyanis olcsóbban szarják össze magukat a csecsemők, mint a többi EU-országban született kollégáik, ahol előírásszerűen magasabb áfa dukál a pelusra is.
#page#
Mi ebből a tanulság? Hát az, hogy az unióban becsinálni sem lehet csak úgy. Egyes államfőknek pedig szinte diplomáciai bonyodalmakkal kell szembe nézniük, ha nemzetközi találkozók helyett megy a gyomruk. Vagy mert csak valamilyen szar cikk jelenik meg róluk a meghívó ország sajtójában.
Lengyelországban egyrészt felháborodtak egy német élcelődő íráson, másrészt azonnal közölték, gyomorbántalmak gyötrik Lech Kaczynskit, de nem az epés cikk, hanem a titokzatos fertőzés az oka, hogy nem megy el francia és német kollégájával való találkozójára. A múlt héten azonban ment más is Lengyelországban, mint az államfő hasa: távozásra kért engedélyt az ország miniszterelnöke. Ez a szándéka Kazimierz Marcinkiewicz-nek, aki maga előtt - biztos, ami biztos - elmozdította posztjáról a szigoráról ismert pénzügyminisztert, majd most meg saját magát. Az utódot Varsó jól ismeri, hiszen nem más, mint az államfő Lech Kaczynski hasonmás egypetéjű ikertestvére. Meglehet, ha ismét meghirdetik a francia-német-lengyel államfői csúcsot, akkor egy kis bacilus már képtelen lesz megakadályozni azt, hogy Kaczynskiék érdemben képviseltessék magukat.
H. J. - ma még - kisasszony okkal tart attól, hogy ha nem történik valami váratlan kormányzati beavatkozás, akkor őt nem fogja sújtani az EU adóügyi biztosának pelenkadrágítása, mert nem fog sem kétpetéjű ikreket, sem egyke gyereket a világra hozni. Újdonsült párja - és persze ő is - naponta oda-vissza többször is megteszi autóval azt az utat, amelyet a nemzőképesség nagyfokú veszélyeztetése miatt egyetlen helyi kuruzsló, füves asszony és számlamentesen is masszírozó kisvállalkozó sem ajánl. Azt ugyanis már évtizedek óta nyilvántartja a titkos, tehát kiszivárgott egészségügyi statisztika, hogy a rázkódó, zötykölődő utakon autóbuszokat vezetők gyermeknemzési képessége jelentősen romlik. H. J. - ma még - kisasszony és párja ugyan már mehetnek modern autóbuszon is, de azt, ami alattuk van, talán csak a vonat válthatja ki.
Az országút, amelyik Verpelét és Sirok között vezet, arról nevezetes, hogy már csak látszólag van ott, ahová építették.
A betonra emlékeztető fekete valamit dombok, buckát, valamint a magmáig leérő lyukak teszik érdekes, izgalmas autós túlélő szlalompályává. H. J. - ma még - kisasszony azonban hivatalból halad oda-vissza oldalborda-jelöltjével a verpeléti lakóhely és a siroki munkahely között, munkaokokból kifolyólag, így pontosan azon az országúton haladnak, amelyen a Recsk és az M3-as autópálya között azok a 15-20-25 tonnás teherautók is párszázezer tonna kővel. H. J. - ma még - kisasszony pedig már ha akarna, sem gondoskodhatna vasúti megoldásokkal a trónörökösről, ugyanis a vicinális előtt Kóka János a múlt héten örökre pirosra állította a szemafort. Marad az országút, amelyik viszont áldozatává esik egy másik országútnak, annak, amelyiknek a javára szállítják emezen a követ.
Igaz, ami igaz, a vasút is tudja a módit, pár éve éppen azért hozták helyre a vágányokat, hogy Recskről eljusson tengelyen a kő az építkezés helyszínére. De hát a magánvállalkozóknak teherautókkal - azaz ugyanazt az államot másként átverő számlázás-technikával - olcsóbb a fuvarozás, így aztán H. J. - ma még - kisasszony jobban teszi, ha siet az utódkészítés nyélbe ütésével. Mert Kóka miniszter talán rájön a turpisságra és a köveket mégis vonattal viteti majd Recskről az M3-as építkezés közelébe, de a vicinális vonalon a személyszállítást nem engedi vissza a vasútnak.
Még akkor sem, ha H. J. - ma még - kisasszony párjának mindenét szétrázza az autója és a Volán autóbusza Verpelét és Sirok között. Bár a mai világban, Kóka doktor fel is írhatja receptre, talán már e bajon is segíthet egy modern szervátültetés.
