- Most meg ki, meg hol van neked padlásod a lakóparki házban?
- Nem is seprűvel ügyködne az, aki a bankszámlámat akarja kitakarítani. Azt mondta, hogy a multik, meg a bankok vállaljanak át az ország terheiből.
- Ilyet Csurka, a héten meg Semjén adott elő, mit félsz tőlük?
- Szóban se drágítsa nekem a párizsit a KDNP azért, mert a kereskedelmi multikat is meg akarja sarcolni. És főleg ne akarja a bankomat az előző kormánynál is jobban megfejni, mert a hitelintézeteknek az ügyfelek miatt megy jól és nem Semjén Zsolt miatt. Ne legyen már kisebb a betéti kamat, a kölcsön meg drágább azért, mert az ellenzéknek csikar a hasa.
A péntek esti kocsmázásnak - mint rendesen - most is a politika adta meg az alaphangot. Az asztaltársaság sikerrel is vette ezt az akadályt: az előző napi, csaknem ötpárti kormányprogram-vita elemzését rögtön ellenpontozta az első korsó Dreherrel. Különben meg ki sem tartott a KDNP-politikus szavainak kommentálása addig, ameddig a szokásos baráti társaság még hiányzó tagja megérkezett. Már csak azért sem, mert a késve befutónak fülig ért a szája, annyira tetszett neki, saját magának az ő bankos felfedezése.
- Princzre van szükség, nélküle nem jut egyről a kettőre a kormány. Magyarországon ő volt az egyetlen, aki összelapátolt egy halom állami ingatlant, osztott, szorzott, eladott, vett és cserélt, s ott van az eredmény, a Teve utcai rendőrség.
- Most mit kellene elpasszolnia?
- Nem olvasol újságot? A minisztériumokat. Azok többnyire háború előtti pénzintézeti épületekben laknak. A kormány építeni akar egy komplett kormánynegyedet az eladott belvárosi állami paloták árából.
- Ki vesz belül düledező, autóval megközelíthetetlen minisztériumokat?
- Azt nem tudom, szerintem a kormány sem tudja, de Princz Gábor bizonyára a kisujjából kirázná a megoldást. A régi, Deák téri rendőrségeket is pénzzé tette, ma már az egyik legjobb pesti szálloda a ház, s mint tudjuk, Kelet-Európa legnagyobb rendőrsége áll a Tevei utcában...
- Kelet-Európa legnagyobb vizeldéje áll ott. Egy sörözőben ne beszélj nekem arról a házról, amelyet a mostani angyalföldi kapitány oldalba csurgatott!
Ilyen könnyen nem szabadul persze a Postabank egykor volt vezére vélt vagy valós bűnei és talán a következő életében bekövetkező büntetései alól. Pedig nálánál alkalmasabb üzletembert tényleg nehéz találni arra, hogy mondjuk a bank néhai szomszédját, a József nádor téri Pénzügyminisztériumot, vagy MEH Kossuth téri tömbjét eredménnyel piacra dobja. Jobban belegondolva, Princz nélkül aztán végképp fideszes végeredménye lenne a kormányköltöztetésnek. A Postabank első embere a Teve utcai rendőrszékháznak még meg tudta szerezni a metróhoz közeli, akkor még üres telkek egyikét. De most már a meglévő vonalak mentén csak a Hungexpo szabad zöldje, a Népliget, a Vérmező találtatik. Elég snassz lenne, ha a kormány új épületei normális tömegközlekedéssel megközelíthetetlenek lennének, de az is, ha az államapparátus népes csapatával töltenék fel a Bosnyák téri piac - az új metró majdani végállomása - környékét. Az ötös metrót, szajkózta az elmúlt években az ellenzéki párt, rögtön a budaörsi virágpiacig, avagy még távolabb vinné, ha rajta múlna a beruházás. Majd még kiderül, hogy a leendő kormánynegyed átrajzoltatja, fideszesíti a metróterveket, sokak - és a budaörsiek - nem kis meglepetésére.
Igaz, a tömegközlekedés képes öles léptekkel visszafelé is haladni, de az persze önmagában nem szégyen, ha a kisföldalatti versenyképes lesz XX. és XXI. századi kollégáival. Ha pedig meg is hosszabbítják 5-6 kilométerrel az alagútját, akkor szinte nyíl egyenes út vezet a Polus melletti, még csak az Ázsia Center lakta szabad placcra. Oda például vidáman kiköltözhet a kormány. De más megoldás is sarjadni kezdett a múlt héten, az, amelyet hajdanán kofahajónak hívtak, ma meg még sehogyan sem. Mindenesetre Százhalombatta városa - polgármesterével az élen - postázta meghívóját egy hajóállomása avatójára. A helyiek nem bíznak eléggé magukban, így összekapcsolják a vízi közlekedés beindítását a város régészeti látványosságainak bemutatásával. Ez nem baj, de az igen, hogy nem gondolkodnak abban, amiben apáik, nagyapáik, dédapáik. Pontosabban: anyáik, nagyanyáik, dédanyái. A kofahajóban. Valamikor, ősidőben, úgy 50 évvel ezelőtt és persze amióta gőzös jár a Dunán, sokszoknyás asszonyságok áradata érkezett kora reggelente a fővárosba jókora háti és kézi kosarakkal, hajnalban szedett zöldséggel, gyümölccsel, kifejt tejjel, elkészült tejtermékkel.
A folyóparthoz közeli piacokon, később a csarnokokban a (kofa)hajókon érkező kofák árultak, mindenki legnagyobb megelégedésére. Boldogok voltak ők maguk, mert eladták a termést, boldogok voltak a vevők, mert friss és jó portékát fogyaszthattak, s boldogok voltak a hajósok, mert volt állandó, biztos fuvarjuk. Ezek után a XXI. századi kérdés: vajon Százhalombattáról, Érdről ki ér előbb a Vámház körúti Nagycsarnokhoz, vagy a Parlament ablakaiból is látható Batthyany téri csarnokhoz, a vonattal, busszal, autóval, bármely más szárazföldi közlekedési eszközzel kísérletező polgár, vagy az, aki a hajóállomáson vízibuszba száll? Szóval hol legyen az új kormányzati negyed? A hajdani kofahajók kínálta ötlet alapján netalán tán a Duna vonalán? Ha nem félnek a mindenkori ellenzék mindenkori Búvár Kundjától, akkor miért is ne? Százhalombatta is bizonyára boldogan szorítana ki egy-két szabad telket a település még beépítetlen határában.
#page#
A múzeumot, régészeti parkot, több ezer éves leleteket is láttatni akaró százhalombattaiak bizonyára felkészültek a most beharangozandó idegenforgalmi programsorozatuk színvonalas kiszolgálására is. Például arra, hogy a hozzájuk tévedő szlovák diákcsoportok tanárainak tágas, tiszta, komfortos cellákat alakítsanak ki a helyi fogdában. Bár, mint kiderült a múlt héten, a nem sokkal korábban Pozsonyban bekasznizott magyarországi tanárok jogi értelemben makulátlanok voltak, azok is maradtak, de egy bűnt azért mégis elkövettek. A közelgő szlovákiai választásokat figyelmen kívül hagyva, diákjaikat túlkiabálva beszélték azt a nyelvet a szlovák főváros kellős közepén, amely nyelvnek és beszélőinek gyűlöletével, az így megszólalók elleni uszítással jelentékeny mennyiségű szavazatot lehet nyerniük bizonyos politikai erőknek. Nos, ilyen alapon az idegenforgalmi nyitásra készülő százhalombattaiak versenyképtelenek lesznek Pozsonnyal, hiszen hiába töltik meg a helyi dutyit engedély nélkül utcán is tanító szlovákiai történelemtanárokkal, ha idehaza senki nem kiáltja ki hősöknek őket sem a közelgő önkormányzati, sem a négy év múlva esedékes parlamenti választások előtt.
Manapság egyébként sem nemzetiségi okokból szokás a nyilvánosság előtt balhézni, hanem a nőket érő vélt, néha valós megkülönböztetések, hátrányok miatt. A múlt héten azonban elmaradt egy ilyen csetepaté. Pedig a Tv2-n Havas Henrik kedvesen elprivatizálgatott a nagyérdeműtől egy szikrányit sem zavartatva, s ország-világ előtt feladott, elmondott egy apróhirdetést: neki bizony titkárnő kell. Nem ám titkár, nem ám valahol öregecske férj státuszban estétől reggelig szolgálatot teljesítő pacákra, aki nappali menedékhelyet keresne titkári beosztásban egy férfi főnök mellett. Sokgyerekes, háttérbe szorított családapák, kikérjük magunknak: Havas Henrik nemi alapon ne tagadhassa meg tőlünk a munkát. Hová züllött ez a világ, nem elég, hogy ingyen apróhirdet, de még ki is rekeszt. Azt persze pontosan tudjuk, hogy nem lehet felcserélni a szerepeket számos esetben, akadnak szép és nemes feladatok, amelyeket csak hölgyek végezhetnek el. De Havas Henrik fülébe nyugodtan súghatja egy Józsi is, hogy tanár úr, kedves, két cukorral kéri a kávét?
Könnyen lehet, hogy Havas tudat alatt a leleményességet díjazza, s ha meg ezt teszi, akkor világos, hogy magyart és nőt keres segítőtársául. Ha tehát innen nézzük a tévés esetét, aki akkora fizetésért dolgozik, amekkorából kijön egy másik fizetés is, akkor kellő megértéssel visszavonjuk vádjainkat. S hogy igazoljuk is eme tettünket, néhány leleményes magyar hölgy történetét ehelyütt fel is idézzük: nem kellett könyvtáraznunk, elég volt felütni két lapszámot, egy szerdait és egy csütörtökit.
"Rutterschmidt és az egyik áldozat, illetve a nyomozók által megmentett férfi magyar származású" - írja az újság, s persze megtudjuk, a magyar származású Olga Rutterschmidt és kortárs barátnője életbiztosítási trükköt kieszelve gyilkolászta, sokáig felderítetlenül, a hajléktalan férfiakat Los Angeles városában. Ehhez képest - alanyát tekintve - abszolút békés a másik történet. Bár ki tudja, London lakói nagyon is háboroghattak, hiszen egy - nemcsak magából - kivetkezett honfitársnőnket voltak kénytelenek szemlélni. A sajtóban kis színesnek nevezik azt a hírtípust, amelyet a magyar - talán gyönyörű, talán rút - asszonyság kiérdemelt. "Szívesen megmutatom bőrömet, ha cserébe a medvék megtarthatják a sajátjukat" - idézték a lapok az állatvédői minőségében a medvebőr kucsmák viselése miatt demonstráló nőt, aki legott levetkőzött és - igaz, többed maga - a díszegyenruhás őrség elé vetette magát. Ez az az eset, amelyet nem annyira írva, inkább fényképezve szokott tudósítani a nemzetközi sajtó. Lehet, hogy a világhírért egy szál - bizonyára nem bőr, hanem műanyag - cipőben rohangáló asszony idomai láttán a brit fotósok kezéből kiesett a kamera? Máskor, hölgyek, előbb itthon tessék gyakorolni, lenyúzásra szánt haszonállatok a hazai farmokon is találhatók szép számban. S ha majd a hon fotoriporterei bizton szorítják gépeiket, bulvárlapjaink pedig két-három hasábnyi hellyel jutalmazzák a csupasz állatvédőket, akkor elindulhatnak a nemzetközi medvevédelmi körútjukra is.
A fiatal, tiszta lelkeket persze sokkal alattomosabb módon is lehet rongálni, nemcsak úgy, hogy például szemük láttára meztelen emberek rohangálnak London legforgalmasabb pontjain maguknak élményt, nézőiknek pedig rémületet okozva. Akkor ugyanis a fiatal, tiszta lelkek egyszerűen elfordulnak, megóvják magukat a világ ártalmaitól. De Budapesten az élet árnyoldalainak láttatását másként és hatékonyabban oldják meg, sőt (számító)gépesítik is egyik-másik közhivatalban. Az a tavaly még egyetemista, idén már dolgozó fiatal, aki gyermeki naivitással elhitte, érte, az adófizető magyar állampolgár javára születnek a modern jogszabályok és informatikai megoldások, 24 óra alatt belátta, erről azért szó nincs. Sőt, rájött, ha a hivatalnak nem megy saját törvényének betartása, akkor a törvényt őellene, az adófizető magyar állampolgár ellen fordítja, s kapásból bebizonyítja: az ügyfél nem más, mint a köznek hátat fordító, galád, kiskapukat kereső lény.
Így lehetett, hogy az állampolgári kötelezettségeknek maradéktalanul eleget tenni igyekvő leányka - első munkahelyén szerzett jövedelmével a bankszámláján - élni akart a bevallás és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus teljesítésének szabályairól szóló 13/2006. (IV.28.) PM-IHM-MeHVM együttes rendelet felkínálta lehetőséggel. Ezért tehát az 5. (3) bekezdése értelmében bevallott, adatot szolgáltatott. Tette ezt úgy, szűzies naivsággal, ahogyan többé soha: áthaladt az ügyfélkapun, s kitöltötte a kitöltendőket. Azért persze nem kell teljes egészében csalódnia a fiatal, tiszta léleknek az informatikát csak Dan Brown elmés könyveiből ismerő államigazgatásban. Legyen attól is boldog, hogy már-már felnőttnek nézték őt, s a gépezet válaszolt neki. Elektronikusan. A váratlanul nagy ügyfélforgalmat kivédendő az APEH vagy az ügyfélkapu rendszergazdája írhatott egy formalevelet, melyet nevesítve visszaküldő az intézmény adminisztrátora. Dr. SV tehát elindult a felnőtté válás útján, mert már kezében van a levél: "Nyilvántartásaink alapján az XXX érkeztető számon, XXXX dr. SV_em24eoku.abv filenéven megküldött bevallás/adatszolgáltatás beküldésére a DR. SV nevű aláíró nem volt jogosult."
#page#
Az államigazgatás (számító)gépesített hadosztálya persze nem áll csupa szívtelen hadfiból, hiszen még kérni is tudnak, persze gépesítve:
"Kérjük, hogy jogosultságának biztosításához a 06180. vagy 06181. számú adatlapot az adózó illetékessége szerinti adóhivatalhoz 3 munkanapon belül szíveskedjék benyújtani.
Amennyiben az adatlapot már benyújtotta, a jogosultságával kapcsolatos egyéb problémák tisztázása érdekében, kérjük, szíveskedjék 3 munkanapon belül felvenni a kapcsolatot telefonon vagy személyesen az illetékes adóhivatallal ügyfélszolgálati időben."
Az most már ugye teljesen nyilvánvaló, kedves dr. SV, hogy a felnőtté válás gyorstalpalóját csak most kezdi. Pláne, ha elhiszi, hogy ami a hivatali elektronikus levélben áll, az úgy is van. A gyorstalpaló második szemesztere gyakorlati foglalkozás is, ha dr. SV felveszi a telefont és telefonál. Egyszer, kétszer, negyvenszer - és közben a géphangokat értelmezgeti: amennyiben ezt vagy azt a menüpontot választja, akkor ezt vagy azt a gombot nyomja meg. Majd: türelmét kérjük, ügyintézőnk foglalt. Vagy: a beszélgetést rögzítjük. De az utóbbira mégsem kerül sor, mert dr. SV, hiszen még nem múlt el fiatal, tiszta léleknek lenni, azt hiszi, hogy a munkahelyén munkával kell foglalatoskodnia, ezért a kagylót 40-50 perc után leteszi, és dacára annak, hogy adóbevallási időszak van, hozzálát dolgozni. Másnap - kivéve szabadságot - megtapasztalja, mit is takar az a magyar nyelvben amúgy nehezen értelmezhető időhatározó, az "ügyfélszolgálati időben". Ugyebár nagykorúsítása és naivsága elvesztése érdekében azt is javasolta neki az ügyfélkapu-adóhivatal közös levelező szolgálata, hogy "...személyesen az illetékes adóhivatallal ügyfélszolgálati időben". Bizonyosan a "személyesen" szakasz legelején már kioktatják dr. SV-t a mindentudó kapusok, a sorszámosztogató hivatali alkalmazottak, hogy melyik adóhivatal, majd melyik ablak - az, amelyik előtt a leghosszabb a sor - az illetékes. S talán lesz dr. SV-nek aznapra érvényes sorszáma is. Melyet bizonyára akkor írnak ki a kivetítőre, amikor az ötödik óra várakozás után nem bírja tovább és elmegy pisilni. Nagy hiba. Tudhatta volna, de nem tudta, mert nyeretlen kétéves, a hivatali ügyintézés napja előtt már be kell fejezni a folyadékok fogyasztását, s addig, ameddig el nem intézett mindent, még ha ki is szárad, nem ihat egyetlen kortyot sem.
Dr. SV azért ne adja fel! Ha megmarad becsületes adófizetőnek, akkor is megedződik, felnőtté válik, s egy év múlva már nem fogja végigjárni az ügyfélkapu-adóhivatal e-kálvária minden e-stációját. Akkor már nem lesz tiszta, romlatlan lélek, s amint elolvassa a jövő ilyenkor esedékes és hatályos jogszabályt a bevallásról, tudni fogja a dolgát: röhögve megkerüli a bezárt ügyfélkaput, hiszen Magyarországon csak egy működőképes elektronikus ajtó létezik, mégpedig a www.kiskapu.hu.
