- Tudom, de én már letudtam a családit.
- Hát nem október 23-án mégy ki a 300-as parcellába?
- Ha anyámra és nevelőatyámra akarok ott kinn, a sírjuknál emlékezni, akkor eszem ágában sincs tülekedni. Ők is elleneznék, ha azt látnák, hogy meg- és elzavarom a fütyülős, kereplős műötvenhatosokat, vagy éppen a hivatalos ünneplőkre felvigyázó titkos és nem titkos rendőröket akkor, amikor hol az egyik társaság, hol a másik sétákat tesz a 300-as parcellában nyugvók kőlapjain.
- Ezért mentél ki augusztus végén?
- Ezért. Senki nem volt sem a 301-es, sem a 300-as parcellában. Most legalább egy-két hétig ott marad a virág épségben. Jobb, ha nem látom, ahogyan a 10 milliárdos ünnepség előkészítői undorral arrébb hajítják a cserepet, mert gyanús és szerintük zavarhatja a hivatalos ünneplőket, de zavarhatja a kifütyülőket, meg a másnap, harmadnap érkező ellenzéki ünneplőket, s az azokat kifütyülőket, sőt a kifütyülők kifütyülőit is.
- Jól értem? A kifütyülőket is kifütyülik?
- Jól érted, a kormányon lévőket jobbról, az ellenzékieket még inkább jobbról. Az '56-oskat a még '56-osabbak. Csak azt nem tudom, ha Modova Györgynek fütyülhetnéke támadna, akkor melyik csoportban fújná.
- Hogy jön ide Moldova?
- Hát úgy, hogy most, szinte '56 előestéjén jelent meg a Kádárról írt kétkötetes méltatása, most volt fontos neki oda nyilatkozni, hogy Nagy Imre NKVD-s volt, ha kell bizonyítja is, most tartotta fontosnak nyilvánosan is felidézni, hogy az alig 300 kivégzett szinte semmi ahhoz képest, amennyit felhúztak a Tanácsköztársaság után, vagy amennyit az NDK-sok meg a kínaiak indítványoztak Hruscsovéknak.
- Sörözni jöttünk, az utolsó szinte olcsó sörre, de most már mindenféle szesztől elment a kedvem a válaszodtól, pedig nem is kérdeztem, csak mondtam, hogy 10 milliárdot költenek az '56-os megemlékezésekre.
- Bocsánat, igazad van, többet egy szót sem szólok a 300-as parcelláról, Moldováról meg még annyit sem. Örüljünk annak, hogy olyan helyen kocsmázunk, ahol tiszta a sör és nincs szalmonella a sörkorcsolyában, a vendéglő meg nincs az ÁNTSZ internetes szégyenfalán.
- Honnan tudod?
- Megnéztem. Azt kerestem, hogy az augusztus 20-i viharral azonos számú halottat produkáló szombathelyi cukrászda a szalmonella öntetével együtt ott van-e? Nem volt ott. Egészen pontosan egyetlen egy vendéglátós cég sem volt ott. A cukrász meg még a kamera előtt sem volt ott, amikor a tévé riportere bátyatag hangon közölte: nem akar nyilatkozni a szalmonellás édesség készítője.
- Jogában áll.
- Naná. Nem elég, hogy a szombathelyi öregeket, segélykonyháról kosztolókat veszélyeztette, a nyesedéket meg belesütött az üzleti forgalomba került tésztába, de nyilatkozni, netán nyilvánosan bocsánatot kérni, azt nem. Kérjen bocsánatot a szalmonella!
A szalmonella nem kér bocsánatot. Nem olyan. De nem fog bocsánatot kérni a gyógyszerész sem, ha képes ismét elérni, hogy ne lehessen fájdalomcsillapítót máshol is venni, mint a patikában, s változatlanul szenvedhetnek azok, akiknek éjjel, az ügyeletes gyógyszertárig beláthatatlan távolságot kell megtenniük továbbra is. A patikusnak nem kell beleéreznie, milyen is az, amikor addig autózik - ha van autója - valaki, amíg rá nem akad a felcsöngethető gyógyszerészre. Nem kell beleéreznie, hiszen neki szabadon a keze ügyében lehet a megfelelő szer. Bár a múlt héten foglalt lehetett mind a két tenyere, hiszen kéz a kézben vonultak és tüntettek a büszkeségüket sértő európai megoldás ellen. Az egészségügyi reform egyik elemeként drogériákat, benzinkutakat is bevonna némely gyógyszer értékesítésébe a kormányzat, s azt sem titkolják, hogy ráférne egy kis verseny is az eddig a világ zajától elzárt patikusokra: így legalább ők nem nyomnák felfelé az árakat. Ha meg már a Gazdasági Versenyhivatal amúgy sem ellenőrzi őket az egyeztetett áraik miatt, akkor legalább a piaci törvényszerűségek dolgozzanak egy kicsit többet a "fogyasztók" javára. Már csak azért is, mert a benzinkutak éjszakai személyzetéről nehéz elképzelni, hogy a filléres haszonnal kecsegtető fájdalomcsillapítókat emberbaráti szeretettel értékesítik fej- és fogfájós gyalogosoknak.
#page#
A fehér - vagy éppen zöld - köpenyes kollégáik sem késlekedtek. A patikusokhoz hasonlóan ők is időzítettek. A traumatológusok, hírforrástól függően hol 2,5-szeres, hol 3,5-szeres bérekért protestáltak azokban a napokban, amikor a kormány az egészségügyi reformról tárgyalt. Praktikusan azt üzenték a népnek, hogy nép, szíveskedj októbertől csak a hónap első dekádjában, a délelőttös műszakban lábat törni, különben nincs segítség. Hacsak Demszky nem nevesíti "külmagyar" programját, azaz meghív Budapestre romániai, kárpátaljai, délvidéki traumatológusokat szikéikkel együtt. A múlt heti balatonőszödi kormányülésre beüzenő dokik annyi pénzt, órabért akarnak kapni mindnyájunk adójából, amennyit - piaci körülmények között - egy vízvezetékszerelő megkeres. Igazuk van, bár arról még sem a sebészeket, sem a patikusokat nem lehetett hallani, hogyan akarnak ők a saját szakmájukban "piacosítani", azaz olyan körülményeket teremteni, hogy a közforrások nyakló nélkül való költésének vége szakadjon, a pazarlást, a túlköltést a racionális gazdálkodás váltsa föl, s mint minden évben, az idén is az év közepére bőven túllépett egész éves társadalombiztosítási büdzsét hogyan kívánják konszolidálni?
Hogy mit hoz a traumatológusok és a gyógyszerészek konyhájára az időzítés, azt maholnap megtudjuk. De azt nagy sokára tudjuk meg, hogy a szintén múlt héten bejelentett, ugyancsak időzített diáklázadásnak például mi lesz a hozadéka? Az már most szinte bizonyos, hogy némely diákvezér tiszteletbeli párttagkönyvet vehet át azoktól, akik az önkormányzati választások elé tempírozták a városligeti - virsli és sör nélküli - éhséglázadást is, melyről üres hassal, de orbániádákkal jól ellátottan sétálhatunk majd haza a polgármester-jelöltek fényképeivel díszített villanegyedekbe, lakóparkokba. Szeptember végére egymásra talál a család, az egyetemfoglalásos, tankönyvmentes semmittevésbe belefáradva végre otthon csücsül a nem érdemeiért, hanem a szülők befizette tandíjért sokadik éve diák csemete is. Aki a választások elé időzített felsőoktatási lázadásból, demonstrációból, az azt követő sörözésből, borozásból, kollektív füvezésből gyűjtött annyi erőt, hogy az anyucitól kölcsönzött autóval felkeresse a lakhelyét.
A megállapodott, iskoláit jócskán a rendszerváltás előtt, demonstrációmentes időkben elvégző számára sem zárult be teljesen a kapu. Bár a klasszikus diákvilág már nem adataik meg neki, mégis kipróbálhatta a távoktatás tanulj tinó, ökör lesz belőled elnevezésű kurzusát. Sőt, a nehezén is időben túljuthatott, hiszen a szeptemberi össznépi áremelés előtt leróhatta a szinte jutányos tandíjat. Az ilyen öreg diák az ABC-t például rögtön a T-betűnél - jelentéseinél - kezdhette el megtanulni. Kitűnően tudja már, hogy a T egyes esetekben kommunikációs vállalatok csoportját jelenti, további egyes esetekben pedig a Tanuló internetezőre biggyesztik a T-t. Ez utóbbitól a múlt héten be is szedték a Távoktatási Tandíjat a felduzzasztott Telefonszámlája segítségével.
Még mielőtt azt hinné valaki, hogy nehéz elvégezni egy ilyen iskolát, közöljük, pillanatok alatt be lehet iratkozni rá. A gyanútlan diákjelölt a T-s internetszolgáltató honlapján - melyre a 10500 forintos betárcsázós internetjét használva könnyedén eljut - talál egy kínálatot: váltson, cseréljen szolgáltatást. Egy kattintás és már benn is van az ADSL birodalmát ajánló rendszerben, ott kiválasztja a legigazibbat. Beikszel mindent, amit kell, a legbizalmasabb adatait - nagynénje titkos szeretőinek névsorát is - beírja, közli, hogy kér modemet, sőt szerelést is, aztán már semmi dolga. Néhány hét múlva, mivel türelmetlen és hiányérzete támad, ugyan levelezésbe kezd, de kiderül, értelmetlenül, hiszen semmit nem változtat meg T-éknél. Akik fenemód illedelmesek és küldenek is egy félautomata választ, benne az írásos megerősítéssel: természetesen régi e-mail címét és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokat megőrizheti a betárcsázós helyébe lépő ADSL-világban is.
Egyszer aztán megszólal a Tanuló-jelölt mobilja: "megyek szerelni" - mondja a túloldalról a T-leány cég T-anyacégének képviseletében az érces hang. Egy nappal később egy másik, még ércesebb hang ugyanonnan: ő is jönne szerelni, s majd leápolja a kollégát, aki majdnem megelőzte őt. Jött és csodálkozott: ügyfél úr, hát én adjak modemet? Majd: ügyfél úr, miért nem saját kezűleg rakja össze? De ha már itt vagyok, akkor összerakom magának - mondta, majd azt, hogy ügyfél úr, távozásom után kegyeskedjék a T-céghez telefonálni, s a megadott módon számítógépén életre hívni az ADSL-szolgáltatást. Az ügyfél ezt megtette, s bár eredeti e-mail címét elvesztette, saját kezűleg gondoskodott arról, amit meg akart venni T-éktől. A megemelkedett Telefonszámla tényéből megtudta, hogy jól vizsgázott a T-cégeknél, jogot kapott arra, hogy a Távoktatás és a Táv saját kezű szerelés Tandíját befizesse.
Hála a T-cégeknek, most már az ügyfélnek papírja van arról, hogy saját kárán ugyan, de becsülettel Tanult, s megszűnt Tinónak lenni.
